A Zene 24. (1942)

1942 / 3. szám - Horusitzky Zoltán: Kodály Zoltán életútja

A ZENE lyát. Végig színjeles tanuló, annak ellenére, hogy a muzsika világában való, szertelen csatangolással tölti ideje legjavát. Amellett, hogy az első évben rendszeresen tanul zongorázni s azután három évig hege­dülni, beszabadul a székesegyház kottatárába, ahol a rendelkezésére álló vezérkönyveket bújja. Sok mindent talál az öreg hangjegyek kö­zött, értékeset és kevésbbé értékeset, amit csak a véletlen összehordott. Volt ott Albrechtsberger-, Haydn-, Mozart-, Beethoven (C-dúr)-, Liszt (Esztergomi)- és Beliczay-mise, számos szimfónia (köztük Spohr ,­Die Weihe der Töne) és sok más alkotás (pl. Volkmann „An die Nacht“ című kantátája). Az istentiszteleteken nagy figyelemmel hallgatta a zenekari miséket, offertóriumokat. A zenekar bár igen hiányos volt (például nem voltak oboák és gordonkák), Kodály mégis ellenőrizhette nagyjából a hangzásokat, melyeket a partitúrák alapján elképzelt. A sok búvárkodás eredménye egy zenekari mise lett, melyet Kodály Zoltán tizennégyéves korában írt. Egy évre rá pedig egy nyitányt alkot... melyet Toldy Béla tanár vezetésével be is mutatott az érseki gimnázium diákzenekara. (A hiányzó oboákat két hegedűvel pótolták.) Így érke­zett el saját erejéből a zenekar megismeréséhez és a zeneszerzés alapjai­nak megértéséhez. A negyedik gimnazista azonban nem felejtette el azokat az első élményeit, melyeket családja körében szerzett már élete pirkadásakor, s melyekben azóta és állandóan része van otthon. A kamarazene a zene­karral egyenlő mértékben vonzotta, érdekelte, izgatta. Igen ám, csak­hogy nem játszhatták az annyiszor élvezett Haydn-kvartetteket, mert egyrészt a sok költözködés közben elkallódtak a gordonkaszólamok, másrészt egész Nagyszombatban nem akadt gordonkás, csak nagybőgő­sök voltak. Szükség volt gordonkásra? Kodály abbahagyja a hegedülést, gordonkaiskolát szerez és magától megtanul a hangszeren játszani. A hiányzó szólamokat pedig hozzákomponálja a többihez. Diáktársaiból vonósnégyes-együttest állít össze és játssza a Haydn-kvartetteket. Ké­sőbb, mikor meghozatják a hiányzó szólamokat, kiderül, hogy Kodály szólamai alig térnek el az eredetiektől. A kvartettezés mellett apjával és nővérével — aki kitűnő zongorista — sokat triózik. Kodály muzsikál, tanulmányoz, tapasztal és alkot, ír az említetteken kívül egy Ave Máriát és több­­kamaraművet, vonóstriókat és négyeseket, melyeket természetesen el is játszottak. Zenei tehetsége olyan elemi erővel követelte érvényesülését, hogy szinte már a gimnáziumi tanulmá­nyok lankadásától lehetett félni. Tanárai és szülei egy időre el is til­tották az alkotástól és elzárták előle a kottapapírt. Nagyszombatban ismerkedett meg Kodály a Wohltemperiertes Klavierral is. A véletlen juttatta a nagy kincshez. Egy özvegyasszony eladta öreg kottáit, melyeket Kodály megvett. Köztük volt Bach korszak­­alkotó műve is. Kodály egy évi zongorázás és három évi hegedülés után nekivág a prelúdiumok és fugák sűrűjének és végigjátssza a hatalmas művet. Ilyen akaratereje és kitartása csak annak van, akit a sors a legnagyobb küzdelmek megvívására választott ki. I. II. 1900 őszén Budapesten találju­k Kodályt. Az Eötvös-kollégiumban ösztöndíjas. Egyetemi hallgató és a Zeneakadémia zeneszerzés-növen­déke. Nem minden küzdelem nélkül érte ezt el. A kitűnően letett érett­ségi vizsga után a családi tanács valamilyen polgári pályára szánta

Next