A Zene 25. (1943-1944)

1943 / 3. szám - Horusitzky Zoltán: Kodály Zoltán Kelet és Nyugat nagy összekötője

N­OHULITZKY ZOLTÁN: KODÁLY ZOLTÁN KELET ÉS NYUGAT NAGY ÖSSZEKÖTŐJE A modern zene eg­yik legnagyobb mestere Kodály Zoltán. Azok közé a kevesek közé tartozik, akik a századunk elején tomboló zenei forra­dalom vezérei közül a mai napig is a vezérek sorában maradtak. Azok, akik a zenei kifejezési lehetőségek végleteit külső eszközökben keresték és az individuális művészet korláttalanná tételével akarták az utóromanti­­káiban elfáradt zeneművészetet megújítani — már mind a múlté. Kodály célja is az volt, hogy az utóromantika fáradt hang­jait kiszorítsa egy új művészet erőteljes muzsikájával. Az erőt azonban nem az individuumból merítette, hanem az örök közösségből: a népből Ugyanazt tette, amit a zenetörténet folyamán az egyes stílusok elfáradása­kor az újítók rendszerint tettek. A néptől merített erőt, mint például az olasz ars nova lelkes harcosai a Treentoban. Pályája kezdetén első feladata az volt, hogy megismerje a magyar népzenét. Ugyan nem ő a kezdeményező ezen a téren, mert kilenc év­vel előbb (1896) már Vikár Béla gyűjtött Edison új találmányával, a fonográfiai népdalokat Erdélyben. Magyarország ezzel a tudományos népdalgyűjtés terén megelőzte az összes többi államokat. Kodály volt azonban az, aki teljes rendszerességgel látott a munkához, akinek pél­dája Bartók Bélát is folcloristává tette, és aki először látta meg a m­a­­gyar népzene sajátosságait. Első nagy meglátása az volt, hogy népdalaink teljesen idegenek Európában és az ázsiai népdalok rendszeréhez tartoz­nak, ötfokúak (pentatonalisak), melyekben félhang csak átfutó hango­kon van (mint a tolnai zenében a „pien“). Másik nagy meglátása pe­dig az volt, hogy legősibb pentaton dallamaink csaknem azonosak mind szerkezetük, mind hangjaik tekintetében a Volga melleti csermiszek népdalaival. Természetes, hogy Kodály, amikor életcélul tűzte ki a zeneművészet­nek a magyar népzenéből történő megfiatalítását, nem akart hátat for­dítani a nyugati kultúrának, mint a múlt század második felében Mus­­szorgszki és társai. Az ő művészete mélyen gyökerezik az európai kultú­rában. Debussy, Beethoven, Mozart, Bach és Palestrina a zeneművé­szet fokozatosan mélyebb rétegei, ahová Kodály művészetének gyöke­rei nyúlnak. Különösen Palestrina világa hatott rá rendkívüli mérték­ben. Célja tehát az volt, hogy összeegyeztesse a magyar néphagyományo­kat a nyugati kultúra eredményeivel. De hogyan? Csak úgy, hogy a népzenén alapuló magyarságába olvassza mindazt, amit a nyugati kultú­rától kapott. „Egyik kezünket még a kozák-tatár, a votják, cseremisz fogja, másikat Bach, Palestrina. Feladatunk összehozni a távoli világo­kat Európa és Ázsia kultúrája közt híd, összekötő szárazföld lenni.“ — írja Kodály.

Next