A Zene 25. (1943-1944)
1943 / 3. szám - Horusitzky Zoltán: Kodály Zoltán Kelet és Nyugat nagy összekötője
NOHULITZKY ZOLTÁN: KODÁLY ZOLTÁN KELET ÉS NYUGAT NAGY ÖSSZEKÖTŐJE A modern zene egyik legnagyobb mestere Kodály Zoltán. Azok közé a kevesek közé tartozik, akik a századunk elején tomboló zenei forradalom vezérei közül a mai napig is a vezérek sorában maradtak. Azok, akik a zenei kifejezési lehetőségek végleteit külső eszközökben keresték és az individuális művészet korláttalanná tételével akarták az utóromantikáiban elfáradt zeneművészetet megújítani — már mind a múlté. Kodály célja is az volt, hogy az utóromantika fáradt hangjait kiszorítsa egy új művészet erőteljes muzsikájával. Az erőt azonban nem az individuumból merítette, hanem az örök közösségből: a népből Ugyanazt tette, amit a zenetörténet folyamán az egyes stílusok elfáradásakor az újítók rendszerint tettek. A néptől merített erőt, mint például az olasz ars nova lelkes harcosai a Treentoban. Pályája kezdetén első feladata az volt, hogy megismerje a magyar népzenét. Ugyan nem ő a kezdeményező ezen a téren, mert kilenc évvel előbb (1896) már Vikár Béla gyűjtött Edison új találmányával, a fonográfiai népdalokat Erdélyben. Magyarország ezzel a tudományos népdalgyűjtés terén megelőzte az összes többi államokat. Kodály volt azonban az, aki teljes rendszerességgel látott a munkához, akinek példája Bartók Bélát is folcloristává tette, és aki először látta meg a magyar népzene sajátosságait. Első nagy meglátása az volt, hogy népdalaink teljesen idegenek Európában és az ázsiai népdalok rendszeréhez tartoznak, ötfokúak (pentatonalisak), melyekben félhang csak átfutó hangokon van (mint a tolnai zenében a „pien“). Másik nagy meglátása pedig az volt, hogy legősibb pentaton dallamaink csaknem azonosak mind szerkezetük, mind hangjaik tekintetében a Volga melleti csermiszek népdalaival. Természetes, hogy Kodály, amikor életcélul tűzte ki a zeneművészetnek a magyar népzenéből történő megfiatalítását, nem akart hátat fordítani a nyugati kultúrának, mint a múlt század második felében Musszorgszki és társai. Az ő művészete mélyen gyökerezik az európai kultúrában. Debussy, Beethoven, Mozart, Bach és Palestrina a zeneművészet fokozatosan mélyebb rétegei, ahová Kodály művészetének gyökerei nyúlnak. Különösen Palestrina világa hatott rá rendkívüli mértékben. Célja tehát az volt, hogy összeegyeztesse a magyar néphagyományokat a nyugati kultúra eredményeivel. De hogyan? Csak úgy, hogy a népzenén alapuló magyarságába olvassza mindazt, amit a nyugati kultúrától kapott. „Egyik kezünket még a kozák-tatár, a votják, cseremisz fogja, másikat Bach, Palestrina. Feladatunk összehozni a távoli világokat Európa és Ázsia kultúrája közt híd, összekötő szárazföld lenni.“ — írja Kodály.