MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 50. ÉVFOLYAM (2001)
2001 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - URBACH ZSUZSA: "Nyombiztosítás" : egy korai németalföldi kép egykor magyar gyűjteményben
TANULMÁNYOK „NYOMBIZTOSÍTÁS" EGY KORAI NÉMETALFÖLDI KÉP EGYKOR MAGYAR MAGÁNGYŰJTEMÉNYBEN Arról, hogy valójában hány korai németalföldi festmény lehetett egykor hazai magángyűjteményben, még az 1927-es úgynevezett belga kiállítás katalógusa sem ad fogalmat teljes egészében.I1] Ennek anyagából hat került azóta a Szépművészeti Múzeumba, néhány darabról van tudomásunk jeles külföldi gyűjteményben, jónéhány még hazai magántulajdonban lehet, és sok bizonyára lappang. Ezúttal egy teljesen ismeretlen festményről szeretnénk hírt adni annak reményében, hogy valahol felbukkan. A Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának Pigler Andor által létrehozott, rendezett és karbantartott fényképarchívumában egy érdekes, jó minőségű fotóra leltem valamikor 1970 körül. A kartonra montírozott fényképre Katonáné Czobor Ágnes írásával a következő adatok voltak ráírva: „Német festő, 16. század, Debrecen, Déri Múzeum, Lefkovits Arthur letétje."[2] A fényképről magáról csak annyit lehet megállapítani, hogy múzeumi műtárgyfotó, talán a II. világháború után készült, feltehetően Petrás István készítette (2. kép). A fotón lévő festménynek sem Magyarországon, sem külföldi fotótárakban nem akadtam nyomára.[3] Nem is sejtjük, hogy hol lappang. Amennyiben még az országban van, a megélénkülő műkereskedelem felszínre hozhatta volna már, ha pedig külföldre került, fel kellett volna bukkannia gyűjteményben, műkereskedelemben, vagy nyoma lenne a specializált fényképarchívumokban. Azért döntöttem úgy, hogy a fényképet közreadom itthon is és külföldi szakmai fórumon, mivel kvalitásos és nagyvonalakban meghatározható darabról van szó, amely esetleg egy fontos „missing link" lehet a további kutatásban, még akkor is, ha sem őrzési helyét, sem méretét, sem anyagát nem ismerjük. Hipotetikus attribúciónk szerint a tábla egy jelentős oltármű régóta hiányzó darabja. A kép egykori tulajdonosa az a Lefkovits Arthur volt, aki 1902-ben saját, 3500 darabból álló gyűjteményét ajánlotta fel Debrecen városának egy leendő Városi Múzeum létrehozására. A múzeum 1905-ben nyílt meg. Lefkovits (1863-1935) nagyváradi zsidó családban született, apja tanító volt. Ő az ékszerész mesterséget Pesten tanulta és 1882-ben nyitotta meg üzletét Debrecenben. A magyar arisztokrácia és nagypolgári réteg kitűnő szállítója volt. Szenvedélyesen érdekelte a régészet, a kilencvenes években már a debreceni Református Kollégium Régiség Gyűjteményének ajándékozott tárgyakat. A gyűjteményéből létrejött első debreceni múzeum a gazdasági iskola három termében nyílt meg. Régészeti, fegyver-, természetrajzi és néprajzi gyűjtése mellett „modern kegyeleti tárgyakból" (?) állt gyűjteménye. Sajnos nem ismerünk pontos listát képzőművészeti gyűjteményének darabjairól. Tudjuk, hogy számtalan európai útján rendszeresen vásárolt, így a bécsi Dorotheumban is, ahol értékes ékszergyűjteményt szerzett meg, melyet Budapesten is bemutatott. 1905-ben megvásárolta a debreceni ún. Csokonai-házat, itt nyílt meg az általa alapított Városi Múzeum immár kibővített anyaga hét szobában. 1909 és 1929 között a múzeum tiszteletbeli igazgatója is volt. Lefkovits múzeumalapítói szerepét később elhomályosította Déri Frigyes adománya, aki 1920-ban tett felajánlásával nemcsak a gyűjteményt gazdagította, de az új múzeum építését is szorgalmazta. A Déri Múzeum 1930-ban nyitotta meg kapuit, mely végül is róla kapta nevét. Hozzájárult Lefkovits emlékének feledésbe merüléséhez az a tény is, hogy gyűjteményéből, melyet letétbe adott, időről időre lecserélt, illetve visszakért tárgyakat. Sértődésének oka az is lehetett, hogy nem választották meg az új múzeum igazgatójának. Szükséges lenne gyűjteménye 1. Lefkovits Arthur gyűjteménye a debreceni Városi Múzeumban, 1905 után (Debrecen, Déri Múzeum, archív felvétel, 65/41. szám) .