Túzok. Madártani tájékoztató, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1-2. szám - MME Nomenclator Bizottság: Az MME Nomenclator Bizottság 1999. évi jelentése a Magyarországon ritka madárfajok előfordulásáról

Túzok 5(1-2), 2000 lank. Abban az esetben, ha az adott példányt az első megfigyelést követő napokon más megfi­gyelők is látták, vagy az adat hitelesítését a megtaláló (ko)n túl további személyek közremű­ködése is segítette, rájuk és mások kifejezéssel utalunk. Ezúton is felhívjuk tagtársaink figyelmét, amennyiben olyan ritka madár előfordulási ada­tával rendelkeznek, melyet a Bizottság a részére beküldött jelentés hiányában még nem bírált, azt készítsék el, és juttassák el a Bizottság titkára címére (MME Nomenclator Bizottság, H-1121 Budapest, Költő u. 21. e-mail: schmidt@mail2. ktm.hu). A jelentés elkészítésének módjáról egyebek mellett a Partimadár 1994/2. számá­ban közölt irányelvek a mérvadók (Magyar 1994). A jelentések bármilyen formában készít­hetők, de mind az elkészítés, mind a bírálatok során könnyebbséget jelent a Bizottság által rendszeresített Jelentőlap használata (a bizott­ság bármelyik tagjától kérhető, de elérhető az MME Nomenclator Bizottság honlapján is: http:// www.mme.hu/nb/mme_nb.htm). Felhívjuk a figyelmet továbbá arra, hogy az AERC (Association of European Rarities Commi­ttees, http://users.skynet.be/birding/aerc/aerc.html) ajánlása szerint kívánatos a rendkívül ritka fajok legalább első tíz előfordulási adatának az egyen­kénti, a megfigyelések körülményeit és a madár részletes leírását is tartalmazó, önálló közle­ményben való publikálása valamelyik hazai szak­lapban, lehetőleg olyanban, amelyik idegen nyelvű (angol vagy német) összefoglalókat is közöl a cikkekről (pl. Túzok, Aquila stb.). Kérjük a megfigyelőket, hogy - szakítva az eddi­gi rossz szokással - a jövőben erről se feledkez­zenek meg. Az el nem fogadott adatok a jelentés végén találhatók a megfigyelők nevének feltüntetése nélkül. Ezeknek az adatoknak csak kisebb részé­nél volt a megjelölt madárfaj egyértelműen ki­zárható és az észlelt egyed más fajnak határoz­ható, a többi esetben valószínűsíthető volt ugyan a faj, de a beküldött dokumentumok alapján mégsem volt egyértelműen meghatározható. Minthogy ezek az adatok nem abszolút bizo­­nyosságúak, a madártani szakirodalomban kerü­lendő rájuk a hivatkozás. Itt közöljük azokat az adatokat is, amelyek dokumentációja alapján csak nem (genus) szintű határozás volt lehetsé­ges, de a szóba jöhető fajok mind jelentésköte­lesek (pl. halfarkasok). Sajnálatos módon több esetben érkezett ritka madárfajokról adat doku­mentáció (leírás, fénykép stb.) nélkül, különö­sen régebbi adatok esetén. Amennyiben a meg­figyelést nem dokumentálták, azt még elbírálni sem tudtuk, és ezért automatikusan az el nem fogadott adatok között szerepeltettük. A jelentésben felsorolt adatokra történő hivat­kozás esetén, amennyiben az MME NB jelenté­sén kívül más forrás nem adható meg (minthogy azt máshol nem publikálták még), javasoljuk a megfigyelők nevét is feltüntetni a következő példához hasonlóan: „füles vöcsök (Podiceps auritus): 1999­ november 21. Fertőrákos, Fertő (Rákosi-öböl) 2 ad. (téli tollazatú) + 1 juv. pd (Hadarics T. in: MME NB 2000)”. Az 1999. év nevezetességei 1999-ben az MME NB egy új madárfajt és egy új alfajt fogadott el hazánk madarainak névjegy­zékébe: először bizonyították Magyarországon a vörhenyes fecske (Hirundo daurica) előfor­dulását (Horváth 1999), és - több korábbi, kel­lőképpen nem dokumentált adat után­­ végre a heringsirály világosabb hátú alfajának első adatai is hitelesíthetőek voltak, igaz, az alfaj pontos meghatározása nélkül (Larus fuscus graellsii/intermedius). Ritka és alkalmi költőfajok fészkelési adatait 1998-tól kezdte meg rendszeresen gyűjteni és hitelesíteni az MME NB (Schmidt 1998). Az elmúlt néhány évhez hasonlóan 1999-ben is ész­lelték a korábbról ismert Békés megyei revírben a kis héja (Accipiter brevipes) fészek építését: a Sarkad melletti Sarkadremetei-erdőben két újonnan épült fészket találtak, de költés egyik­ben sem volt, sőt a költési időszakban kizárólag a hím madarat sikerült megfigyelni (Forgách B. és társai). További említésre méltó adatok 1999-ben: a pásztorgém (Bubulcus ibis) 13­, a kanadai lúd (Branta canadensis) 3. (C kategória) (Faragó & Lelkes 1999), a halcsontfarkú réce (Oxyura jamaicensis) 3. (C. kategória), a reznek (Tetrax tetrax) 1988 utáni 2., a fehérfarkú lilebíbic (Chettusia leucura) 4. (Pigniczki 1999), a vándor­partfutó (Calidris melanotos) 10-16. (Zalai et al. 2000), a cankópartfutó (Tryngites subrufi­­collis) 3. (Pigniczki 2000), a laposcsőrű vízta­

Next