Deák Farkas: Forgách Zsuzsánna 1582-1632 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1885)
BEVEZETÉS
DEÁK FARKAS család nagy mértékben kifejlett történelmi érzékének köszönhetjük. Mert híven megőrizték családi levéltárukat , és nemcsak amaz iratokat, melyek a jószágokra, a nemesi jogokra s országos ügyekre, szóval a közügyekre vonatkoznak, hanem megőrizték főleg — és ez kiváló érdemüktársadalmi életükre vonatkozó irataikat, magánleveleiket is, melyek két szempontból kötik le figyelmünket; egyik az, hogy a Révay családnak minden férfi és női tagja tudott írni már a xv. század végétől kezdve ; másik az, hogy e leveleken át oly pillantásokat tehetünk a régi magyar családélet milyenségére, a milyent semmi más úton-módon nem tehetnénk. A szklabinyai várat s az ahoz tartozó uradalmat, így a kisselmeczit is 1561-ben adományozta I. Ferdinánd király Révay Ferencznek, a nádori helytartónak s még most is fennállanak és használatban vannak ama szobák, melyekben a családi hagyomány szerint az öreg nádori helytartó lakott. A levéltár nem nagy, de fölötte érdekes: míg bőven fordulnak elő benne az Árpád- és Anjoukori okiratok, addig a xv. század végétől kezdve oly közvetlen képeket nyújt és alakokat ismertet meg a család életéből, mintha csak beszélni hallanák e régi urakat és nőket, mintha éreznék testök meleget vagy látnák szemek ragyogását. Valószínű, hogy a Révay-család levéltárát már Bél Mátyás is használta, de nem mondhatni, hogy kizsákmányolta volna. Azóta a különböző családágaknál és tagoknál levő iratok a kisselmeczi levéltárba egyesíttettek s az újabb időben Wenzel Gusztáv jeles történetírónk volt az első, ki e levéltárba bebocsáttatást nyert s ott huzamosan és nagy sikerrel dolgozott ; a néhai Simon báró maga * Nálunk még a xvI. században is volt akárhány előkelő úrasszony, a ki nem tudott írni. Francziaországban pedig a xvi. század végéről olvastam a királyitestőrség kimutatását, hol az ország legfőbb családjainak ifjúsága szolgált s bizony tekintélyes számmal vannak, kiknek neve után van írva Írástudatlan (Lásd : Un Mignon de la cour de Henri m. par Joubert 1884.)