Ipolyi Arnold: Nyáry Krisztina 1604-1641 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1887)

1­4 IPOLYI ARNOLD folytatólag beírja a nemzedékeket, pótolván a századok mulasztásait is. Tekintve e jelentéktelennek látszó kis iratot, mely hazánk egyik leghatalmasb családja, az Esterházyak hatal­mának és fényének első kezdetét jelzi, olyan hatással van az ránk, mint ha valamely nagy folyam csekély forrását szemléljük, vagy apró magot, melyből a szerte ágazó tere­pélyes tölgy sarjadzik . . . Csak néhány lapot kell e napló­ban fordítnunk, már ott találjuk a nagyság első csíráit. Nyáry Krisztina asszony valamely íródeákjával bele­iratta a könyv végére atyja és anyja családja, a Nyáryak és Várdavak történetét, leszármazását. Férje, Esterházy Mik­lós és fiai már különös gondot fordítottak e családok magvaszakadt ágainak kijelölésére, melyek után Krisztina atyja vagy anyja ágán örökössé lett. Ez akkor igen gya­korlati és nem megvetendő dolog volt. Mint az angol arisztokratiánál, úgy nálunk is akkor nem a születés, de a birtok adott nem csupán hatalmat és tekintélyt, hanem országos főrendiséget is. Nem az ősök dicsősége, hanem a folytonos harczok közben kihalt nagy családok öröksége lett kívánatos. Több új nagy család ke­letkezett az által, hogy a feltörekvő középrendű ifjú, va­lamely kihaló nagy család örökösét, özvegyét vagy leá­nyát vette nőül. Ekként Nyáry Krisztina gazdag öröksége nem kevesebbel járult az Esterházyak nagyságához, mint magának Miklós nádornak érdemei és szerzeményei.

Next