Ipolyi Arnold: Nyáry Krisztina 1604-1641 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1887)
14 IPOLYI ARNOLD folytatólag beírja a nemzedékeket, pótolván a századok mulasztásait is. Tekintve e jelentéktelennek látszó kis iratot, mely hazánk egyik leghatalmasb családja, az Esterházyak hatalmának és fényének első kezdetét jelzi, olyan hatással van az ránk, mint ha valamely nagy folyam csekély forrását szemléljük, vagy apró magot, melyből a szerte ágazó terepélyes tölgy sarjadzik . . . Csak néhány lapot kell e naplóban fordítnunk, már ott találjuk a nagyság első csíráit. Nyáry Krisztina asszony valamely íródeákjával beleiratta a könyv végére atyja és anyja családja, a Nyáryak és Várdavak történetét, leszármazását. Férje, Esterházy Miklós és fiai már különös gondot fordítottak e családok magvaszakadt ágainak kijelölésére, melyek után Krisztina atyja vagy anyja ágán örökössé lett. Ez akkor igen gyakorlati és nem megvetendő dolog volt. Mint az angol arisztokratiánál, úgy nálunk is akkor nem a születés, de a birtok adott nem csupán hatalmat és tekintélyt, hanem országos főrendiséget is. Nem az ősök dicsősége, hanem a folytonos harczok közben kihalt nagy családok öröksége lett kívánatos. Több új nagy család keletkezett az által, hogy a feltörekvő középrendű ifjú, valamely kihaló nagy család örökösét, özvegyét vagy leányát vette nőül. Ekként Nyáry Krisztina gazdag öröksége nem kevesebbel járult az Esterházyak nagyságához, mint magának Miklós nádornak érdemei és szerzeményei.