Deák Farkas: Béldi Pál 1621-1679 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1887)
I.
E RDÉLY különállásának fénykora a XVII. század közepétől kezdve lassan kint hanyatlani kezdett, úgy hogy Apafy Mihály uralkodásának második felében az önállóság igényeinek már csak árnyékával birt. Midőn a magyar nemzetiség fentartásának eszméje a magyar királyság eszméjének fentartójától elszakadni kényszerült, Erdély és a részek különválásának tényét a Zápolyák kezdték meg és hajtották végre sok tehetséggel bíró s hatalmas, de részben még magyarországi államférfiak segítségével. Tisztán erdélyi kormányt csak Báthory István alkotott. Báthory Kristóf belügyekre fordítván figyelmét, bátyja művét szilárdította, míg az ide-oda csapongó Báthory Zsigmond kielégítést sem a törökkel való viszonyban, sem országa külön állásában vagy úgynevezett önállóságában nem találván, már-már véget vet vala az erdélyi kormányzásnak s affectált catholikussága Rudolf karjai közé kergeti vissza az elszakadni vágyókat, nehéz viszonyok közé sodorván az ingadozó Erdélyt. A válságos helyzeten sem a kegyetlen Básta, sem a szédelgő Mihály vajda, sem az erdélyi rendek Csáky István és Székely Mózes vezérlete 2. A BÉLDI ÉS VITÉZ CSALÁDOK CZÍMEREI.