Magyar Alföld, 1934 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-06 / 1. szám
Szombat, 1934 január 6 A mai szám ára 10 fillér III. évfolyam, 1. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyula, Kneifel ucca 13 Békéscsaba, Kiss Ernő ucca 4 szám Megjelenik hetenkint kétszer csütörtökön és vasárnap Előfizetési ár: 1 hóra 60 f., postai szállítással 70 fillér Hirdetési árak: Kockahirdetés 80 főtől, szalaghirdetés 2.40 pengőtől Apróhirdetés 10 szóig 50 fillér FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: VERMES ERNő. Szerkesztő és kiadótulajdonos: OROSZLÁNY GÁBOR. Újévkor felkeresték az ország kormányzóját a diplomáciai testület tagjai és kifejezték előtte jókívánságaikat. A kormányzó válaszában azt hangoztatta, hogy az újjáépítés csak a béke és nyugalom jegyében indulhat meg és ehhez kérte a diplomaták támogatását. A gyulai fiókdiplomaták is összegyűltek újév napján és előbb egymást tömjénezték, majd hódolni indultak a helyi hatalmasságok elé. De miközben itt is diplomatásdit játszottak, vájjon szívükbe fogadták-e a Kormányzó úr bölcs szavait ? Mert ez a város is újjáépítésre szorul, de hol van itt az újjáépítés sikerének előfeltétele: a béke és nyugalom ? A gyulavárii nagy vadászaton résztvett egy előkelő francia úr is, akiről feljegyezte a vadászat krónikása, hogy 500 töltényt puffogtatott el, aminek mindössze két nyúl és két fácán lett az eredménye. A balsikeren maga az előkelő kocavadász, akinek napi 250 pengőjébe került az eredményes vadászat, nevetett a legjobban. Sőt megelégedéssel hangoztatta afeletti örömét, h<igez a két nyúl és két fácán mellett még néhány hajtó is nem került terítékre. A nagy politikában lezajlottak az újévi üdvözlések, de csak az ellenzéki oldalon, mert Gömbös miniszterelnök a vidéken töltötte az évfordulót és így a szokásos újévi programbeszéd ezúttal nem hangzott el a miniszterelnök ajkairól. Vajjon miért? Azért-e, mert a kormányelnök már az év folyamán untig elég programot adott, vagy pedig azért, mert meglepetést tartogat számunkra az uj esztendőben és újabb ígéretek helyett megpróbálja valósítani a régi ígéreteket. Egy gyulai boltba beállított két „stramm“ úriember. Odaállottak a kereskedő elé és bokájukat összeütve bemutatkoztak: — X. főhadnagy! — Y. százados! Azután valami katonai diszművet ajánlottak megvételre. Az élelmes kereskedő feltalálta magát. Ő is bemutatkozott, még pedig a következőképpen: — N. szakaszvezető! De könyvet mégsem veszek. (Saját tudósitónktól) A három év előtt lezajlott gyulai képviselőválasztásnak egyik pikáns epizódja volt az a merész pálfordulás, amit a „Békésmegyei Hírlap“ csinált politikai magatartása terén, s amellyel egyik napról a másikra, minden átmenet nélkül a kormánytámogatás enyhe vizeire evezett át évtizedes kemény ellenzékiségének viharos hullámairól. A „Békésmegyei Hírlap" lett a leghangosabb kortese a kormánypárt helyi jelöltjének és a rossz nyelvek már akkor is azt rebesgették, hogy ennek az önzetlen támogatásnak némi anyagi háttere is van. Csekély tízezer pengőről beszéltek akkor, mely összeget a pártkassza juttatta volna a lapvállalatnak, politikai meggyőződésének eredményes revíziójáért és amely összeg alkalmas lett volna arra, hogy a lapvállalat megmeneküljjkt a felette tornyosuló anyagi bajoktól KjorheÜpénzből — alaptőkeemelés A választás megtörtént, a jelölt győzött és a „Békésmegyi Hírlap" megkapta a pénzt. Ámde a bajok csak nem akartak megszűnni, mert a lap ellenzéki érzelmű olvasói sehogy sem voltak megelégedve a dolgok alakulatával és tömegesen mondtak le az előfizetésről. A vállalat anyagi helyzete egyre rosszabbodott. Nem segített rajta az a furcsa módon keresztülvitt alaptőkeemelés sem, amelyet a részvénytársaság igazgatósága a választások után hajtott végre. A szanálásnak ugyanis az volt a keresztülvitele, hogy a választási kortespénzt az igazgatóság nagy részben mint a saját maga által nyújtott kölcsönt könyveltette el és az újonnan kibocsátott részvények ezen „kölcsönpénz“ ellenében az igazgatósági tagok zsebébe vándoroltak. A régi részvényeket viszont 100 : 1 arányban leírták, ami által a régi részvényesek elvesztették befizetésük 99 százalékát és a választási kortesadományból az igazgatósági tagok lettek a vállalat kizárólagos tulajdonosai. Kivételt csak egyetlen részvényessel tettek, amennyiben Gyula városának 80 darab régi részvényét minden ráfizetés nélkül cserélték át ugyanennyi új részvényre. A detroiti mentőangyal Ámde ez a tranzakció sem sokat használt és csak egy évvel tudta az anyagi bajok közt vergődő vállalat életét meghosszabbítani . 1932. végén a vállalat teljesen elakadt, az egyre rosszabodó üzletmenet és a vesztett perek sorozata katasztrofálissá tette a helyzetet és karácsony előtt megjelent a végrehajtó és könyörtelenül lehúzatta az üzlet redőnyeit. Már-már elkerülhetetlennek látszott a csőd, amikor váratlanul megjelent az újabb mentőangyal egy Amerikából hazatért tőkepénzes személyében. A Detroitból Gyulára érkezett Kiss Mihály húsiparos volt a lapvállalat újabb szanálója, akinek megbízásából a gyulai származású Prattinger Ferenc vette fel a Kultúra r t. igazgatóságával a tárgyalásokat. Ezek a tárgyalások nehezen haladtak előre, mert Szentes-Heilinger városi főjegyző a lapvállalat akkori teljhatalmukéira és kormányzója, azt a lehetetlen kikötést fűzte a részvények átadásához, hogy a lap politikai és általános szellemi irányítása továbbra is a régi igazgatósági tagok kezében maradjon, az új tulajdonosok pedig csak az anyagi kockázatot viseljék, anélkül, hogy a lap tényleges vezetése az ő kezükbe került volna. Ezt a képtelenséget még a tapasztalatlan amerikaival sem tudták elfogadtatni, úgy hogy végül is kénytelenek voltak a vállalatot és a lapot minden kikötés nélkül az uj tulajdonosoknak átadni. A lapvállalat helyzete az amerikai dollárok ellenére is egyre súlyosbodott, úgy hogy a múlt év végén elkerülhetetlenné vált a kényszeregyezség. Ebben a súlyos helyzetben a vállalat természetesen fokozott eréllyel látott hozzá követeléseinek behajtásához, így került revízió alá annak a 10,000 pengőnek az ügye is, amit a vállalat 1931-ben politikai szolgálataiért kapott, s ami mégis részben mint igazgatósági tagok kölcsöne, részben pedig közelebbi megjelölés nélküli adományként lett elkönyvelve. Az új igazgatóság jogi felfogása szerint ez a 10,000 pengő kizárólag a részvénytársaságot illette, s azzal az igazgatósági tagoknak nem volt régebbi vezetősége képviselőválasztás joguk rendelkezni, legkevésbbé pedig úgy, hogy mikor az alaptőkét felemelve, új részvényeket bocsátottak ki, azoknak az árát nem fizették meg, hanem könyvtechnikai művelettel úgy tüntették fel a dolgot, mintha ők tényleg befizették volna a részvények árát, holott semmit sem fizettek, hanem azt a kortespénzt használták fel erre. Így tehát az új részvények árával a régi igazgatósági tagok máig is adósai a részvénytársaságnak, ellenben ezeket a részvényeket az amerikai csoportnak készpénzért adták el, még pedig igen bt áron. Visszavedik a 13. pengőt a régi iggatóságtól Ilyen előzmények után adt dr. Marik Dénes ügyvéd a túra r. t. igazgatósága megljából 1933. évi december 30-án a gyulai kir. törvényihez az alábbi keresetet: Tekintetes kir törvényszél Társaságunk 1931 nover 2-án tartott közgyűlésének 1rozatából kibocsátott részv jegyzési felhívás alapján 10 p névértékű uj részvényeinkben az alábbiak jegyeztek : Pfaff Ferenc, Schneider Mátyás, dr. Schriffert Ferenc, K. Schriffert József 160—160, Szentes-Heilinger Károly 150, Gőg András 70, Gyulai Tejszövetkezet 10, Schreiber Károly 10, F. Sál József 5, Démusz Ferenc Schmidt Gyula 99 darabot. Let, jegyeztetett összesen 990 részvény 9900 pengő értékben. Bár az akkori igazgatóság a részvényjegyzések után azt a bejelentést tette a cégbírósághoz, hogy a részvények ellenértéke teljes összegében befizetést nyert, valóban tényleges befizetés a társaság pénztárába nem történt, mert különböző könyvelési manőverekkel érték el azt, hogy a részvényszámlán a befizetés feltüntethető volt. Lényegében abszolút teljesen értéktelen könyvköveteléseket változtattak át befizetésekké és ezen követelések egytől-egyig a könyveinkben adományszámlán szereplő és 1931. év júniusában politikai szolgálatokért a vállalatnak juttatott 10.000 pengőig vezethetők vissza. Tízezer pengő kalandos története. . Érdekes per a Kultúra Rt. elleni. Az 1931-es gyulai pikáns kulisszatitkai