Magyar Állatorvosok Lapja, 1980 (35. évfolyam, 1-12. szám)
MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1980. 3.5. (12.) NIEMAND, H. G.: A kutyaklinikum gyakorlata (Praktikum der Hundeklinik). 4. kiadás. Paul Parey kiadó,Berlin—Hamburg, 1980. 732 oldal, 62 táblázat, 465 képsebből 24 színes. Ára vászonkötésben 178 DM. A kutya betegségi, ismeretanyaga olyan mértékben gazdagodik,hogy annak követése az általános állatorvosi praxist folytatók számára ma már lehetetlen. Természetes tehát örömünk, ha erre az állatfajra vonatkozó ismeretanyag-tömeget olyan kézikönyvben öszszefoglalva kapjuk kézbe, amelyben a legmagasabb elméleti szintet a különlegesen gazdag gyakorlati tapasztalatokkal összeötvözve, az igények és lehetőségek ismeretében adják közre. A szerkesztő általánosan ismert és elismert szaktekintély, aki 12 szerzőtársával vállalkozott arra, hogy e könyv nagy hagyományokkal rendelkező, korábbi kiadásait átdolgozva, a 4. kiadást megjelentesse. Az átdolgozás valóban jelentős és sikeres, különösen a helyi és általános érzéstelenítés, az ízület- és porcsebészet vagy az autoimmun-betegségek és mérgezések c. fejezetekben. A könyv többi részébe is bekerültek azonban az általános — és az állatorvosi tudomány legújabb eredményei. A szerzők — nagyon helyesen — abból a meggondolásból kiindulva, hogy nívós kisállatpraxis, kiegészítő laboratóriumi diagnosztika nélkül ma már nem képzelhető el, a könyv első fejezetében, amely az általános ismereteket foglalja össze, a praxist segítő sok és értékes tanács (a rendelő felszerelése, üzemeltetése, a gyógyszer - applikálási formák, a toxikus és hatástalan gyógyszerek jegyzéke stb.) mellett a laboratóriumi vizsgálatoknak olyan gyakorlatias összefoglalóját adják, amely könnyen hasznosítható. Ugyanebben a részben találhatók az egyes kutyafajták betegségre való hajlama, a beleszületett rendellenességek és betegségek, a korral, az ivarral kapcsolatos kórképek, a megváltozott szervi tevékenység jellegzetességei, a balesetet szenvedett kutya ellátása, a gyakoribb téves diagnózisok és a hirtelen elhullások okai c. témák, amelyek eredeti összefoglalások. A könyv második, nagy fejezete, ún.részletes része: a szervek betegségei, a fertőző betegségek, és a gombás betegségek alfejezetekre oszlik. A szervek betegségeit: a fej, a fül, a szem kórformái után a szervek sorrendjében: a bőr, a légzőkészülék, a vérkeringési szervek(vér), a lépbetegségek, az immunopátiák, az emésztőszervek, a vizeletelválasztó és -elvezető rendszer, az ivarszervek, az idegrendszert a mozgatószervek bántalmas fejezetekben tömör módon ismertetik. Az idős állatok takarmányozásáról és a mérgezésekről önálló összefoglalókat találunk. A fertőző betegségekkel foglalkozó rész a kutya minden lényeges vírusos, baktériumos, véglények és paraziták okozta betegségét tárgyalja. Érdekes módon azonban ezek nem képeznek csoportokat. Minden bizonnyal a klinikai megjelenési formák hasonlósága indokolta az egyes betegségek egymásmellettiségét. A gombák okozta betegségek c. rész is sok és modern ismeretanyagot nyújt. A könyv végén 46 oldalon a gyógyszerspecialitásokat, a kutyapraxisban használatos gyógyszereket ABC-s sorrendben, táblázatokban tekinthetjük át. A készítmények neve után a hatóanyagok megnevezését, valamint a dózist és a kontraindikációt is ismertetik. Az antibiotikumokat összefoglaló táblázat az alkalmazási módot, a mikrobák érzékenységi csoportját, azon kórokozókat, amelyek különösen érzékenyek e gyógyszerekre, vagy éppen rezisztensek, feltünteti. A könyv mindenekelőtti nagy érdeme gyakorlatcentrikussága. E munka minden részét áthatja a gyakorlat igényeinek és lehetőségeinek ismerete. Abban összegezhető a vélemény, hogy mindazok számára, akik intenzív kutyapraxissal rendelkeznek, azt magas színvonalon kívánják folytatni, és a német szöveget értik, ez a kézikönyv a mindennapi munkát közvetlenül segítő, igen hasznos társ lesz. Beszerzése az érdekelteknek tehát joggal ajánlható. Horváth Zoltán dr. HÍREK A tojássárga koleszterintartalmának csökkentése. A kutatók felfigyeltek arra, hogy a tojótyúkok különböző takarmányokkal etetve, különböző koleszterintartalmú tojásokat tojtak. Hamarosan felismerték, hogy a kukorica, a szója, a napraforgó és a rizs rostos takarmányain tartott tyúkok tojásai tartalmazták a legkevesebb koleszterint. A legjobb hatásúnak a napraforgólisztből nyert rostos takarmány bizonyult. Ha 8,8%-ban keverték a tyúkok takarmányába, akkor 13,3%-os csökkenést értek el a tojássárga koleszterintartalmában. Ugyancsak 10%-os csökkenést értek el, ha faforgácsot kevertek 10%-os mennyiségben a takarmányba. A jelenség élettani okait keresve feltételezik, hogy a rostos táplálék a vékonybélben és a bélbolyhok sejtjeiben — tehát a koleszterint tartalmazó részekben — okoz olyan sejttani és szövettani változásokat, amelyek a csökkenést előidézik. E jelenségek ismeretében az egészségesebb emberi táplálkozás szempontjából tanácsos lenne a tojótyúkok etetésében a rostos takarmányok használatát szorgalmazni. (Mezőgazd. Világirod.) Megjelent a Phylaxia „Állategészségügyi és takarmányozási közleméyek” c. 80/3-as száma a következő tartalommal: Surján J. dr.: Korszerű immunológiai szemlélet az oltóanyagok felhasználásában. Sümeghy L. dr., Antal T. dr., Pethes Gy. dr. és Szabó I. dr.: A kolosztrumitatás rendszeres ellenőrzésének nagyüzemi tapasztalatai. Semjén G. dr.: Sertésekből izolált Escherichia colitörzsek szervcsoportjai, enterotoxin-termelése és a colihasmenés patomechanizmusa; Jeleníts Katalin: A takarmányok energiatartalmának értékelési módszerei és ezek összehasonlítása (2. rész); Csáky I. dr.: A kansperma enzimrendszerei és a mélyfagyasztás problémái; Nagy E. ,dr.: Összefoglaló ismertetés a XI. nagykőrösi konyvipari higiéniai napok tudományos tanácskozásáról. Harasszon D. dr.: Az állatorvostudomány története (4. rész). Legeltetés — rágásszámlálóval. Az Ausztráliában kifejlesztett szerkezet fisztulázott tehenekre szerelve számolja a legelés és kérődzés közbeni rágómozdulatokat. Ezek szerint átlag 36 000 harapás kell ahhoz, hogy az állat jóllakjon, a kérődzés pedig további 40 000 rágómozdulatot jelent. A tehén jobban tudja hasznosítani a 30 cm-nél alacsonyabb fűféléket. Ezért a trópusi legelőkön gyakran éhezik, mivel a magas füvet csak apró falatokban képes felvenni, s mert egy ilyen falat szervesanyag-tartalma nem éri el a szükséges minimális 0,3 g-ot. A napi zöldigény 40—70 kg körül mozog; jó minőségű legelőn ezt a mennyiséget 400, rossz legelőn 720 perc körüli idő alatt veheti fel az állat. (May, O.: Finrs’ Whly, (London) 1978. 89. 11. XIII. — F. I. dr.) Nátrium-hiány okozta acetonómia egy tehenészetben. Egy 40 vöröstarka tehénből álló állományban csaknem egyidőben étvágytalan lett minden egyed — egyik-másik semmit sem evett —, beteg állat benyomását keltették, szokatlan dolgokat rágcsáltak, az egész környezetüket nyaldosták. A tejtermelés 4 literrel visszaesett. Az állatorvosi vizsgálat acetonómiát állapított meg. Kortizonokkal végzett kezelés nem vezetett eredményre. Az etetett takarmány 15 tej termelését fedezte, de hiányzott a nátrium. Minden tehén 50 g konyhasót kapott. Már a következő napon ettek a tehenek,és néhány nap alatt a tejtermelés is emelkedett. A tehenek: 3 hétig napi 50 g konyhasót kaptak. (Med. veter, 1976. — Sass József dr.) A MAE Állatorvosok Társasága és az NSZK Állatorvosok Társasága közötti szakmai együttműködés lehetőségeiről folytatott tárgyalásokat Kovács Ferenc dr. egyet. tanár, akadémikus 1980. június 25-én a METESZ Külügyi Osztálya egyetértésével Münchenben, Dr. Dr. h. c. A. Mayr professzorral, az NSZK Állatorvosok Társasága elnökével. A megállapodásról hivatalos jegyzőkönyv készült.