Magyar Állatorvosok Lapja, 1980 (35. évfolyam, 1-12. szám)

MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1980. 3.5. (12.) NIEMAND, H. G.: A kutyaklinikum gyakorlata (Praktikum der Hundeklinik). 4. kiadás. Paul Parey kiadó,­­Berlin—Hamburg, 1980. 732 oldal, 62 táblázat, 465 képsebből 24 színes. Ára vászonkötésben 178 DM. A kut­y­a be­tegségi,­­ ismeretanyaga olyan mértékben gazdagodik,hogy annak követése az általános állator­vosi praxist folytatók számára ma már lehetetlen. Természetes tehát örömünk, ha erre az állatfajra vo­natkozó ismeretanyag-tömeget olyan kézikönyvben ösz­­szefoglalva kapjuk kézbe, amelyben a legmagasabb el­méleti szintet a különlegesen gazdag gyakorlati tapasz­talatokkal összeötvözve, az igények és lehetőségek is­meretében adják közre. A szerkesztő általánosan ismert és elismert szaktekin­tély, aki 12 szerzőtársával vállalkozott arra, hogy e könyv nagy hagyományokkal rendelkező, korábbi ki­adásait átdolgozva, a 4. kiadást megjelentesse. Az átdol­gozás valóban jelentős és sikeres, különösen a helyi és általános érzéstelenítés, az ízület- és porcsebészet vagy az autoimmun-betegségek és mérgezések c. fejezetek­ben. A könyv többi részébe is bekerültek azonban az ál­talános — és az állatorvosi tudomány legújabb eredmé­nyei. A szerzők — nagyon helyesen — abból a meggon­dolásból kiindulva, hogy nívós kisállatpraxis, kiegészítő laboratóriumi diagnosztika nélkül ma­ már nem képzel­hető el, a könyv első fejezetében, amely az általános is­mereteket foglalja össze, a praxist segítő­ sok és értékes tanács (a rendelő felszerelése, üzemeltetése, a gyógyszer - applikálási formák, a toxikus és hatástalan gyógyszerek jegyzéke stb.) mellett a laboratóriumi vizsgálatoknak olyan gyakorlatias összefoglalóját adják, amely könnyen hasznosítható. Ugyanebben a részben találhatók az egyes kutyafajták betegségre való hajlama, a beleszü­letett rendellenességek és betegségek, a korral, az ivar­ral kapcsolatos kórképek, a megváltozott szervi tevé­kenység jellegzetességei, a balesetet szenvedett kutya ellátása, a gyakoribb téves diagnózisok és a hirtelen el­hullások okai c. témák, amelyek eredeti összefoglalások. A könyv második, nagy fejezete, ún.­részletes része: a szervek betegségei, a fertőző betegségek, és a gombás betegségek alfejezetekre oszlik. A szervek betegségeit: a fej, a fül, a szem kórformái után a szervek sorrendjé­ben: a bőr, a légzőkészülék, a vér­keringési szervek­­(vér), a lépbetegségek, az immunopátiák, az emésztő­szervek, a vizeletelválasztó és -elvezető rendszer, az ivarszervek, az idegrendszert a mozgatószervek bántal­­mas fejezetekben tömör módon ismertetik. Az idős álla­tok takarmányozásáról és a mérgezésekről önálló össze­foglalókat találunk. A fertőző betegségekkel foglalkozó rész a kutya minden lényeges vírusos, baktériumos, vég­lények és paraziták okozta betegségét tárgyalja. Érde­kes módon azonban ezek nem képeznek csoportokat. Minden bizonnyal a klinikai megjelenési formák hason­lósága indokolta az egyes betegségek egymásmelletti­­ségét.­­ A gombák okozta betegségek c. rész is sok és modern ismeretanyagot nyújt. A könyv végén 46 oldalon a gyógyszerspecialitásokat, a kutyapraxisban használatos gyógyszereket ABC-s sor­rendben, táblázatokban tekinthetjük át. A készítmények neve után a hatóanyagok megnevezését, valamint a dó­zist és a kontraindikációt is ismertetik. Az antibiotiku­mokat összefoglaló táblázat az alkalmazási módot, a mikrobák érzékenységi csoportját, azon kórokozókat, amelyek különösen érzékenyek e gyógyszerekre, vagy éppen rezisztensek, feltünteti. A könyv mindenekelőtti nagy érdeme gyakorlatcent­­rikussága. E munka minden részét áthatja a gyakorlat igényeinek és lehetőségeinek ismerete. Abban összegez­hető a vélemény, hogy mindazok számára, akik intenzív kutyapraxissal rendelkeznek, azt magas színvonalon kí­vánják folytatni, és a német szöveget értik, ez a kézi­könyv a mindennapi munkát közvetlenül segítő, igen hasznos társ lesz. Beszerzése az érdekelteknek tehát jog­gal ajánlható. Horváth Zoltán dr. HÍREK A tojássárga koleszterintartalmának csökkentése. A kutatók felfigyeltek arra, hogy a tojótyúkok külön­böző takarmányokkal etetve, különböző koleszterin­­tartalmú tojásokat tojtak. Hamarosan felismerték, hogy a kukorica, a szója, a napraforgó és a rizs rostos takar­mányain tartott tyúkok tojásai tartalmazták a legkeve­sebb koleszterint. A legjobb hatásúnak a napraforgó­lisztből nyert rostos takarmány bizonyult. Ha 8,8%-ban keverték a tyúkok takarmányába, akkor 13,3%-os csökkenést értek el a tojássárga koleszterintartalmában. Ugyancsak 10%-os csökkenést értek el, ha faforgácsot kevertek 10%-os mennyiségben a takarmányba. A jelen­ség élettani okait keresve feltételezik, hogy a rostos táp­lálék a vékonybélben és a bélbolyhok sejtjeiben — tehát a koleszterint tartalmazó részekben — okoz olyan sejt­tani és szövettani változásokat, amelyek a csökkenést előidézik. E jelenségek ismeretében az egészségesebb emberi táplálkozás szempontjából tanácsos lenne a tojó­tyúkok etetésében a rostos takarmányok használatát szorgalmazni. (Mezőgazd. Világirod.) Megjelent a Ph­ylaxia „Állategészségügyi és takarmá­nyozási közlemé­­yek” c. 80/3-as száma a következő tar­talommal: Surján J. dr.: Korszerű immunológiai szem­lélet az oltóanyagok felhasználásában. Sümeghy L. dr., Antal T. dr., Pethes Gy. dr. és Szabó I. dr.: A kolosztrum­­itatás rendszeres ellenőrzésének nagyüzemi tapaszta­latai. Semjén G. dr.: Sertésekből izolált Escherichia coli­­törzsek­ szervcsoportjai, enterotoxin-termelése és a coli­­hasmenés patomechanizmusa; Jeleníts Katalin: A ta­karmányok energiatartalmának értékelési módszerei és ezek összehasonlítása (2. rész); Csáky I. dr.: A kansperma enzimrendszerei és a mélyfagyasztás problémái; Nagy E. ,dr.: Összefoglaló ismertetés a XI. nagykőrösi kon­­yvipari higiéniai napok tudományos tanácskozásáról. Harasszon D. dr.: Az állatorvostudomány története (4. rész). Legeltetés — rágásszámlálóval. Az Ausztráliában ki­fejlesztett szerkezet fisztulázott tehenekre szerelve szá­molja a legelés és kérődzés közbeni rágómozdulatokat. Ezek szerin­t átlag 36 000 harapás kell ahhoz, hogy az állat jóllakjon, a kérődzés pedig további 40 000 rágó­­mozdulatot­ jelent. A tehén jobban tudja hasznosítani a 30 cm-nél alacsonyabb fűféléket. Ezért a trópusi legelő­kön gyakran éhezik, mivel a magas füvet csak apró falatokban képes felvenni, s mert egy ilyen falat szer­­vesanyag-tartalma nem éri el a szükséges minimális 0,3 g-ot. A napi zöldigény 40—70 kg körül mozog; jó minőségű legelőn ezt a mennyiséget 400, rossz legelőn 720 perc körüli idő alatt veheti fel az állat. (May, O.: Finrs’ Whly, (London) 1978. 89. 11. XIII. — F. I. dr.) Nátrium-hiány okozta acetonómia egy tehenészetben. Egy 40 vöröstarka tehénből álló állományban csaknem egyidőben étvágytalan lett minden egyed — egyik-má­sik semmit sem evett —, beteg állat benyomását keltet­ték, szokatlan dolgokat rágcsáltak, az egész környeze­tüket nyaldosták. A tejtermelés 4 literrel visszaesett. Az állatorvosi vizsgálat acetonómiát állapított meg. Korti­­zonokkal végzett kezelés nem vezetett eredményre. Az etetett takarmány 15­­ tej termelését fedezte, de hiány­zott a nátrium. Minden tehén 50 g konyhasót kapott. Már a következő napon ettek a tehenek,­és néhány nap alatt a tejtermelés is emelkedett. A tehenek: 3 hétig napi 50 g konyhasót kaptak. (Med. veter, 1976. — Sass Jó­zsef dr.) A MAE Állatorvosok Társasága és az NSZK Állat­orvosok Társasága közötti szakmai együttműködés lehe­tőségeiről folytatott tárgyalásokat Kovács Ferenc dr. egyet. tanár, akadémikus 1980. június 25-én a METESZ Külügyi Osztálya egyetértésével Münchenben, Dr. Dr. h. c. A. Mayr professzorral, az NSZK Állatorvosok Társasága elnökével. A megállapodásról hivatalos jegy­zőkönyv készült.

Next