Magyar Belorvosi Archivum 34. Supplementum (1981)
1981 / 1. szám - Szüle Endre dr.: Megfigyeléseink Donalginnal az urogenitális rendszer gyulladásos megbetegedéseinek terápiájában
Magyar Belorvosi Archívum Supplementuma 183-8. 1981. Győr-Sopron megyei Tanács Kórháza, Győr, urológiai osztály Megfigyeléseink Donalginnal* (Postinorral) az urogenitális rendszer gyulladásos megbetegedéseinek terápiájában SZÜLE ENDRE dr. Közlésre érkezett: 1930. XII. 11. A különféle eredetű és lokalizációjú húgyivarszervi gyulladások gondos kezelése nem elszigetelten urológiai probléma. Korai fölismerésük és ellátásuk a gócforrás kiváltotta másodlagos — ízületi, szemészeti, fogászati — megbetegedések megelőzését is jelentheti. Elég megemlítenünk azokat a külföldi statisztikákat, amelyek 4—5%-ra becsülik az arthritises szövődményt, vagy 40,3%-ban tudták az iritises betegek kórfolyamatát húgyivarszervi gócra visszavezetni [ 1]. A konzervatív terápián belül — a fertőzés elhárításán túl — egyéb úton is igyekszünk a parenchimás szervek és nyálkahártyák lobos reakcióinak csökkentésére, amit kímélő étrenddel, néha balneoterápiával, de aktív antiflogisztikus kezeléssel is előmozdítunk. Célunk ilyenkor rendszerint az, hogy a folyamatot még az akut szakban megállítsuk, elkerüljük a gyulladás krónikus szervülését. 1960-ban elsőként mutattunk rá az enterális antiflogisztikumok urológiai fontosságára [2], majd 1035 betegen szerzett tapasztalatunkkal bizonyítottuk a Rheopyrin adásának indokoltságát és kedvező terápiás hatását elsősorban heveny epididymitisben és akut prostatitisben [3]. A Rheopyrint azóta is sikerrel alkalmazzuk osztályunkon, bár általános urológiai elterjedtségéről ma sem beszélhetünk; ebben talán a vérképzőrendszeri károsodásoktól vagy az injekció lokális szövődményeitől való túlzott félelem hat visszatartó tényezőként. Pozitív nézetünk csak növelte érdeklődésünket minden olyan gyulladásgátló gyógyszer iránt, amely elméletileg alkalmasnak látszott arra, hogy terápiás programunkba illeszthessük. Ez indított a Donalgin és a Rheopyrin összehasonlító vizsgálatára. A kapszulánként 250 mg nifluminsavat tartalmazó készítmény a hatvanas évek végétől szerepel a nemzetközi szakirodalomban [4]. Farmakológiai vizsgálatokkal kimutatták, hogy a nifluminsav erőteljesen mérsékli a besugárzással, kaolinnal, dextránnal, ezüstnitráttal stb. kiváltott ödémás állapotokat, ugyanakkor jól csökkenti a hővel, ecetsavval, fenilbenzokinonnal stb. okozott fájdalmi reakciókat. Gyulladásgátló és analgetikus tulajdonsága mellett közepes fokú antipiretikus, valamint in vitro fibrinolitikus hatása is bizonyított [5]. A gyógyszer nem befolyásolja a központi idegrendszer működését, a tenziót és a szívműködést. Nem toxikus, ulterogén sajátsága csak extrém nagy dózisok adagolásakor érvényesül. Antiflogisztikus erőssége felülmúlja a fenilbutazonét és gyakorlatilag az indomethacinuméval azonos értékű. A klinikai gyakorlat a nifluminsavat legfőképpen mint antireumatikumot és analgetikumot alkalmazza. Átlagos adagját 750—1000 mg-ban adják meg a szerzők, a tolerancia és a betegek életkorának függvényében. Rheumatoid arthritis és osteoarthrosis terápiájában hatását elsőrendűnek [6, 7, 8, 9], és a vele járó nemkívánatos reakciókat elhanyagolhatónak tartják. A mellékhatások gastralgia, nausea, hasmenés, fejfájás, teltségérzés formájában jelentkezhetnek [10, 11], de tapasztalatok szerint sokkal ritkábban, mint indomethacinum adásakor [12, 13]. Az ízületi bántalmak széles körén kívül neurotrop szindrómákban, szuperfieiális phlebitisben és műtét utáni fájdalmakban látták kedvezőnek [14, 15, 16]. Hatékonyságát számos további területen kimutatták, így a fül-orr-gégegyógyászatban [17], a nőgyógyászatban [18], az érsebészetben [19], respiratorikus megbetegedésekben [20], neoplazmás betegeken [21], traumatológiában [22] stb. Magyar szerzők közül kedvező tapasztalatokról számolt be reumatológiai beteganyagon Kovács, Ábrányi és Forgács [23, 24,25], méhkörnyezeti gyulladások kezelése *A Kőbányai Gyógyszerárugyár terméke. 3