Magyar Belorvosi Archivum 39. Supplementum (1986)
1986 / 1. szám - Bálint Sándor dr.: Gyakorlati tapasztalatok bifázisos fogamzásgátló tablettával (Anteovin)
Fővárosi Tanács Tétényi úti Kórház Rendelőintézet Fehérvári úti Szakorvosi Rendelőintézet Nőgyógyászat Gyakorlati tapasztalatok bifázisos fogamzásgátló tablettával (Anteovin) BÁLINT SÁNDOR DR. Közlésre érkezett: 1085. X. 8. Az orális kontracepció — megvalósulása óta — jelentős fejlődésen ment át. Mióta Rock és munkatársai 1956-ban leírták, hogy norethynodrel segítségével az ovuláció meggátolható [1], a gyakorlatban használatos tabletták hatóanyaga és hatóanyagtartalma sokat változott. Az egymagában alkalmazott norethynodrelt hamarosan ösztrogénnel kellett kiegészíteni, hogy a vérzéseket és menstruációs zavarokat kiküszöböljék. A legelső fogamzásgátló tabletta, az Enovid 9,85 mg norethynodrelt és 0,15 mg mestranolt tartalmazott, tehát ciklusonként 210 mg hormonnal terhelte a nőket. Ennek a mennyiségnek — egy hónapra számítva — ma már a századrészénél tartunk (Anteovin: 2,85 mg)! Az eltelt negyedszázad alatt sok tapasztalat gyűlt össze az orális fogamzásgátlók terén és számtalanszor kellett álláspontunkat és gyakorlatunkat revideálni. Az ún. nagydózisú kombinált tablettákról (nálunk Infecundin) néhány év múltán beigazolódott, hogy cerebrovascularis, thromboemboliás és hepaticus szövődmények kiváltására képesek, valamint hogy károsan befolyásolják a hemostasist, a szénhidrát- és lipid anyagcserét, ugyanakkor endometrium- és uterus- atrophiához vezethetnek. Utóbbiak elkerülésére hozták létre az ún. sequentialis típusokat [2, 3, 4], amelyek azonban kevésbé voltak hatásosak és endometrium hyperplasiát kiváltó, valamint nagyobb thrombosis rizikót hordozó sajátságuk miatt hamarosan elveszítették jelentőségüket. Ezután a mind kisebb dózisú kombinált preparátumok időszaka következett (nálunk Bisecurin, Ovidon, Rigevidon) és ezeken belül igyekeztünk kialakítani azt az individuális rendelési szinsztémát, ami a tabletták ösztrogén-progresztagén hormontúlsúlyát is szem előtt tartja, adaptálva a nők hormontoleranciájához [5, 6, 7,]. Lehetőségeink kiegészültek a speciális esetekben előnyös postcoitalis [8] és monohormonális tablettákkal is. Az utóbbi években jutottunk el a bifázisos és trifázisos készítményekhez [9, 10, 11], amelyek a ciklus hormonális változásait jobban utánzó adagolást biztosítanak és amelyeket ma a legkorszerűbb orális kontraceptívumoknak tartanak [12]. A Nemzetközi Családtervezési Szövetség legutóbbi állásfoglalásában a régebbi készítmények hibáit a következőkben látja. A monohormonális tabletták nem teljesen biztonságosak és magukban hordják az ectopiás terhesség és ovarialis cysta veszélyét. A nagydózisú kombinált készítmények metabolikus rizikója magas és sok mellékhatást, szövődményt okoznak. A sequentialis összetételűek endometrium hyperplasia és fokozott vénás thrombosis rizikóval bírnak. A kisdózisú kombinált tabletták klinikai toleranciája rossz (közti vérzés, amenorrhoea). Ezenfelül az endometrium atrophia lehetősége valamennyi monofázisos változat kockázatát növeli. Ugyancsak a monofázisos orális kontraceptívumokra jellemző, hogy nem biztosítanak mindig megfelelő ösztrogén-progesztagén egyensúlyt, a ciklus elején jelentkező vérzés relatív ösztrogéninsufficientiát, a késői szakaszban fellépő vérzés relatív progesztagén elégtelenséget jelez. A Kőbányai Gyógyszergyár terméke .