Magyar Belorvosi Archivum 42. Supplementum (1988)

1989 / 1. szám - Rádi Attila dr.: Torecan hatásmechanizmusa és klinikai utánvizsgálat

MAGYAR BELORVOSI ARCHIVUM A MAGYAR BELGYÓGYÁSZ TÁRSASÁG LAPJA JOURNAL OP THE HUNGARIAN SOCIETY OP INTERNAL MEDICINE ____________XLII. évfolyam * SUPPLEMENTUM, 1989/1._____________ Jahn Ferenc Kórház II. Belosztály, Budapest Torecan hatásmechanizmusa és klinikai utánvizsgálat R­A­D­I ATTILA DR. A hányás komplex reflex, melyet hányáscentrum koordinál. A központhoz perifériás területekről érkeznek ingerek (gyomornyálkahártya, peritoneum). Számottevő szenzoros stimulusok keletkeznek a központi idegrendszerben is (agykéreg, vesztibularis apparatus). Transzmissziójuk a hányásközponthoz a nyúltvelői kemoreceptor trigger zónán keresztül történik. Az efferens ív ser­kentő impulzusokat továbbít a nyálmirigyekhez, a rekeszizomhoz, az elülső hasfalhoz, az antrumhoz és a doudenumhoz. Ezzel egyidőben gátló impulzu­sok érkeznek a gyomorfundushoz, a kardiához és a nyelőcsőhöz. Émelygés és hányás követheti a mellkas és a has szinte valamennyi számot­tevő organikus károsodását, okozhatják infekciók, gyógyszerek, sugárzás, fáj­dalmat okozó stimulusok, emocionális ingerek, az anyagcsere bizonyos rend­ellenességei, audiovizuális proprioceptív szenzoros impulzusok (légi, vagy vízi utazás, huzamos autón, vonaton történő utazás). A szédülés a mozgás hallucinációja. (Többnyire rotatoros.) Az agyat, a VIII. agyideget, vagy a labirintus rendszert érintő bármely lézió kiválthatja. A krónikus vertigo leggyakoribb okai közé tartozik a cerebralis iszkémia, a cerebralis atrófia, a vesztibularis rendszer neuronitisze, a Meniére-betegség; a migrénes fejfájást is kísérheti szédülés [1]. A hányás nemegyszer haszontalan a szervezet számára, esetenként káros következményekkel jár, csillapítása szükséges. Mint valamennyi tünet, a hányinger és a hányás kezelésében is a legfon­tosabb a kiváltó okok feltárása [9]. Helyes, ha az etiológiai tényezők figye­lembevételével választjuk meg a vertigót csökkentő gyógyszereket is [11]. Az antiemetikus szerek és ezek hatásmechanizmusa A vertigo és a hányás kezelésére és megelőzésére használatos szerek közé tartozik az antikolinerg hatású szkopolamin (hatását a labirintus receptorok ingerlékenységének csökkentése révén fejti ki), az antihisztamin hatású cik­­lizin, dimenhidrinát, meklizin, prometazin stb. (ezek a labirintusban eredő ideg­pályák működését befolyásolják), az antidopaminerg szerek, mint a fenotiazi­­nok, köztük a tietilperazin. Elsődleges támadáspontjuk a kemoreceptor trigger zóna, és csak másodsorban a hányásközpont [1]. Ezért mindenekelőtt olyan hányáskeltő anyagok hatását védik ki, melyek a kemoreceptor trigger zónát ingertik. A vesztibuláris apparátusból eredő impulzusok érintik ugyan a trig­ger zónát, a fenotiazinoknak egyes közlemények szerint mégsincs számottevő terápiás hatásuk kinetózisokban [9]. Mindazonáltal Browne klasszikus tanul­mánya arra utal, hogy a tietilperazin egyéb fenotiazinokkal ellentétben kine­tózisokban is hatásos [4]. Oosterveld forgó hintával hozott létre nisztagmust 4 Az EGIS Gyógyszergyár terméke. 3

Next