Magyar Belorvosi Archivum 42. Supplementum (1988)
1989 / 1. szám - Rádi Attila dr.: Torecan hatásmechanizmusa és klinikai utánvizsgálat
MAGYAR BELORVOSI ARCHIVUM A MAGYAR BELGYÓGYÁSZ TÁRSASÁG LAPJA JOURNAL OP THE HUNGARIAN SOCIETY OP INTERNAL MEDICINE ____________XLII. évfolyam * SUPPLEMENTUM, 1989/1._____________ Jahn Ferenc Kórház II. Belosztály, Budapest Torecan hatásmechanizmusa és klinikai utánvizsgálat RADI ATTILA DR. A hányás komplex reflex, melyet hányáscentrum koordinál. A központhoz perifériás területekről érkeznek ingerek (gyomornyálkahártya, peritoneum). Számottevő szenzoros stimulusok keletkeznek a központi idegrendszerben is (agykéreg, vesztibularis apparatus). Transzmissziójuk a hányásközponthoz a nyúltvelői kemoreceptor trigger zónán keresztül történik. Az efferens ív serkentő impulzusokat továbbít a nyálmirigyekhez, a rekeszizomhoz, az elülső hasfalhoz, az antrumhoz és a doudenumhoz. Ezzel egyidőben gátló impulzusok érkeznek a gyomorfundushoz, a kardiához és a nyelőcsőhöz. Émelygés és hányás követheti a mellkas és a has szinte valamennyi számottevő organikus károsodását, okozhatják infekciók, gyógyszerek, sugárzás, fájdalmat okozó stimulusok, emocionális ingerek, az anyagcsere bizonyos rendellenességei, audiovizuális proprioceptív szenzoros impulzusok (légi, vagy vízi utazás, huzamos autón, vonaton történő utazás). A szédülés a mozgás hallucinációja. (Többnyire rotatoros.) Az agyat, a VIII. agyideget, vagy a labirintus rendszert érintő bármely lézió kiválthatja. A krónikus vertigo leggyakoribb okai közé tartozik a cerebralis iszkémia, a cerebralis atrófia, a vesztibularis rendszer neuronitisze, a Meniére-betegség; a migrénes fejfájást is kísérheti szédülés [1]. A hányás nemegyszer haszontalan a szervezet számára, esetenként káros következményekkel jár, csillapítása szükséges. Mint valamennyi tünet, a hányinger és a hányás kezelésében is a legfontosabb a kiváltó okok feltárása [9]. Helyes, ha az etiológiai tényezők figyelembevételével választjuk meg a vertigót csökkentő gyógyszereket is [11]. Az antiemetikus szerek és ezek hatásmechanizmusa A vertigo és a hányás kezelésére és megelőzésére használatos szerek közé tartozik az antikolinerg hatású szkopolamin (hatását a labirintus receptorok ingerlékenységének csökkentése révén fejti ki), az antihisztamin hatású ciklizin, dimenhidrinát, meklizin, prometazin stb. (ezek a labirintusban eredő idegpályák működését befolyásolják), az antidopaminerg szerek, mint a fenotiazinok, köztük a tietilperazin. Elsődleges támadáspontjuk a kemoreceptor trigger zóna, és csak másodsorban a hányásközpont [1]. Ezért mindenekelőtt olyan hányáskeltő anyagok hatását védik ki, melyek a kemoreceptor trigger zónát ingertik. A vesztibuláris apparátusból eredő impulzusok érintik ugyan a trigger zónát, a fenotiazinoknak egyes közlemények szerint mégsincs számottevő terápiás hatásuk kinetózisokban [9]. Mindazonáltal Browne klasszikus tanulmánya arra utal, hogy a tietilperazin egyéb fenotiazinokkal ellentétben kinetózisokban is hatásos [4]. Oosterveld forgó hintával hozott létre nisztagmust 4 Az EGIS Gyógyszergyár terméke. 3