A Magyar Biológiai Kutató-Intézet ismertetése és 1940. évi jelentése (Tihany, 1941)
Az 1940-es esztendő nemcsak az országnak, de intézettünknek is igen mélyreható változásokat hozott. Erdély egy részének felszabadulása és a kolozsvári egyetemnek régi székhelyére való visszatérése, illetőleg újjászervezése, intézetünket is rendkívül mélyen érintette. Az újjászervezett kolozsvári egyetemre nem kevesebb, mint három intézeti tagot szállított el az új kötelesség. Dr. Méhes Gyula, intézetünk volt a. v. igazgatója (aki ugyan már másfél éve a kultuszminisztériumban teljesített szolgálatot, de jogilag még intézetünk létszámába tartozott) a gyógyszertan ny. r. tanárává, Dr. Csik Lajos adjunktus az örökléstan- és fajbiológia, Dr. Krompecher István asszisztens pedig a szövet- és fejlődéstan nyilvános rendkívüli tanárává neveztettek ki. Intézetünk szeretettel búcsúzik az új, fontos és a történelmi időkben fokozottan felelősségteljes állásokba távozott tagjaitól és egyben büszke örömmel tekint reájuk, mert elszólításuk azt jelenti, hogy amikor egy új kulturális honfoglalást kellett a keleti végeken végrehajtani, a közoktatásügyi kormányzat a kolozsvári kultúrközpont biológiai részének megteremtésénél bőségesen merített abból a forrásból, amelyet immár 14 éve intézetünk szolgáltat a magyar élettudománynak. Az említetteken kívül a kolozsvári egyetemnek még számos olyan professzora van, akik hosszabbrövidebb ideig intézetünkben folytatták tudományos munkásságukat, sőt többen, mint Dr. Ludány György, Dr. Varga László, ideiglenesen tagjai is voltak intézetünknek. Az a magasratörő és sokak szemében hiú ábrándnak tűnő elgondolás, amely annak idején intézetünket életre hívta, most érleli gyümölcseit és a kolozsvári professzori kar Tihanyból kikerült tagjai bizonyságát jelentik annak, hogy intézetünk munkája a magyar kultúra szempontjából nem volt hiábavaló. Az Intézet kutatómunkásainak létszámában beállott csökkenés mellett egy örvendetes gyarapodásról is beszámolhatunk. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója dr. Tóth László egyetem. tanár, múzeumi segédőrt áprilistól két évi időtartamra intézetünkhöz osztotta be szolgálattételre. Az altisztek sarában is történtek személyi változások Sáfár István laboráns, II. osztályú altisztet a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úr márciusban a kecskeméti Faragó Béla Országos Árvaházhoz helyezte át. Helyére Feke Kálmán II. osztályú altisztet osztottuk be, aki addig az intézet szálló- és konyhaüzemét vezette, ehelyette pedig szegődményest alkalmaztunk. Ezek a változások termé-