Magyar Cserkész, 1993 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
FOGADJUK ÖRÖKBE A DUNÁT! A Hudson-Duna folyófigyelő hálózat és a cserkész TKV munka lehetőségei. „Fogadj örökbe egy patakot!” fordult felhívással a GÖNCÖL Alapítvány GAIA munkacsoportja a természetért felelősséget érzőkhöz. Akik már a Göncöl kezdeti munkáitól figyelemmel követték a Gombás patak feltérképező — megfigyelő felméréseit, majd a rendszeres vízmintavételeket azok tudták, hogy „végigfutott” az első teljes méréssor, illetve a megfigyelés módszere továbbadható lett, így a „göncölösök” most már — tapasztalataik alapján — bárki számára használható megfigyelő mérő rendszert tudnak átadni. A Délpest-Csepel XIX. sz. cserkészkörzetben már több mint egy éve folyamatos munkakapcsolatban a Göncöllel készültek a Duna, Kisduna, bányatavak és a Duna-Tisza csatorna vízrendszer ill. környezeti megfigyelőrendszer előkészítésére. Gyakorlatban 1986 óta — mint Bíró Lajos expedíciós diák önképzőkör — egyre bővülő ismeretanyagot gyűjtve ismerkedtek a területtel. 1990- től a megalakult cserkészcsapatok közös körzeti munkájaként épült ki a megfigyelőrendszer. Ma a Nagyduna ágban Tököl, Halásztelek, Csepel és Százhalombatta, a Soroksári-ágban Pestszenterzsébet, Soroksár és Szigetszentmiklós 9 cserkészcsapata, 3 általános iskola, a Baktay szakközépiskola Dunaharasztiban, a szigetszentmiklósi horgászegyesület és sok más szakmai és társadalmi segítő együttműködéseként alakult ki sokoldalú, önálló hálózati központ. December elején Vác adott otthont — a Göncöl-ház — a hazai vízfigyelő csoportok első találkozójának. Mint a Délpest-Csepeli hálózat vezetője vettem részt a találkozón. Sok kezdő és szép számú — már önálló életet élő—csoport hasznos ötletek sorát ismertette. Emlékezetes perc volt, amikor bejelenthettem: a Magyar Cserkészszövetség Természet- és Környezetvédő cserkészei a hazai folyóvizek közül a Dunát szeretnénk „örökbe fogadni”. A TKV cserkészek Julianna majorban ez év őszén tartott többnapos tanácskozásának egyik eredménye volt ez a döntés és most már az alkalom a nyilvánosság felé is adódott. Tehát — kedves természet- és Környezetvédő Cserkésztestvérek — fogadjuk örökbe a Dunát! természetesen anyakönyvezés, gyámügyi eljárás nélkül. Mindössze úgy, ahogy a hatodik törvény egyébként is szívügyünkké teszi az élővilág őrzését a „gyámkodást”! Hogy miként? Először is: ahány csapat a Duna mellett és nézzen körül a házatáján (de már biztos ezt meg is tette!), mert a vízmegfigyelés — ahogy a „váci hármaselv” kimondja: mindennek alapja a SÉTA a parton és ha lehet — a vízen. Most a másik kettőről annyit: biológiai és kémiai megfigyelés és mérés. De ez „odébb” van. A sétákat már el lehet kezdeni. Azután, ha úgy gondoljátok, írjátok meg a Duna melyik szakaszának „gyámolítását” vállaljátok. Vagy ahol nincs Duna ott van akármilyen picinyér, folyóba annak a sorsa is beleszól a mi éghajlatunk kialakulásába vagy a Kárpát-medence ökológiai egyensúlyának fennmaradásába! Természetesen feltételezem, hogy már vannak akik nem csak az első sétán, hanem a megfigyelések és felmérések első szakaszain is túl vannak. Tőlük is várjuk az értesítést. A megfigyelési rendszer ajánlásait, módszerbeli tippjeit legkésőbb a februári parancsnoki levélben megküldjük. Addig is sétához, elhatározáshoz és főként levélíráshoz kívánok jó munkát! Németh István csak A SZER ’92 folytatása februári számunkban. Mikes Kelemen írta: Lévay József Forrás: Költészet kis kincsesháza 1900 — Rodostó 1758 Egyedül hallgatom tenger mormolását, Tenger habja felett futó szél zúgását— Egyedül, egyedül A bujdosók közül Nagy Törökországban!... Ha csak itt nem lebeg sírjában nyugovó Rákóczinak lelke, az eget csapkodó Tenger haragjában! Peregnek a fákról az őszi levelek, Kit erre, kit arra kergetnek a szelek, S más vidékre száll a Csevegő madárka Nagy Törökországból!... Hát én merre menjek, hát én merre szálljak, Melyik szögletébe a széles világnak, Idegen hazámból? Zágon felé mutat egy halovány csillag, Hol a bércek fején hókorona csillog, S a bércek aljában Tavaszi pompában Virágok felelnek Erdély felé mutat, hol minden virágon Tarka pillangóként első ifjúságom Emlékei röpködnek. Ah mért nem szállhatok hozzád, szülőföldem, Mikor minden bokrod régi ismerősem! Mért vagy szolgaságban, Gyászos rabigában Oly hosszú időkig? Ha feléd indulok, lelkem visszatartja Az édes szabadság bűvös bájos karja, Vissza mind a sírig!... Itt eszem kenyerét a török császárnak, Ablakomra titkos poroszlók nem járnak Éjjeli sötétben Hallgatni beszédem Beárulás végett. Magános fa vagyok, melyre villám szakad, Melyet vihar tördel — de legalább szabad Levegővel élhet! Egyedül hallgatom tenger mormolását, Tenger habja felett futó szél zúgását. — Egyedül, egyedül A bujdosók közül, Nagy Törökországban. Körülöttem lebeg sírjában nyugovó Rákóczinak lelke, az eget csapkodó Tenger haragjában. Anno:1900 MAGYAR CSERKÉSZ 3