Hajdú Mihály: Nyelvjárástörténeti szövegek és följegyzések a XVIII-XIX.századi Orosházáról - Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 7. (Budapest, 1981)
az iratok nehéz hozzáférhetősége miatt alig oldható meg. Elsősorban ezen szándékoznak könnyíteni e sorozat nyelvjárástörténeti szövegei, vagyis bármikor, bárkinek lehetőséget nyújtanak a közölt adatokból nyelvjárástörténeti törvényszerűségek levonására, a történeti nyelvjáráskutatásra. Másrészt viszont több vidékről és azonos korszakokból származó följegyzések megjelentetésével alkalmat adnak az igazi nyelvjárási szemlélet történeti alkalmazására: összehasonlító vizsgálattal, az eltérések vagy egyezések fölkutatásával és bemutatásával így a régebbi magyar nyelvjárásterületekre is megállapításokat lehet majd tenni, elegendő adat alapján területhatárainak fölvázolását lehetne esetleg megkísérelni. A megfelelő szövegek kiválasztása kétségtelenül nehéz, és bármilyen szempont szerint történik is, vitatható. A rendelkezésre álló források sokszor eldöntik a legfontosabb kérdést: melyik korszakból, milyen témájú följegyzéseket adjunk közre. Orosháza esetében XVIII. századinál már azért sem lehetett korábbi iratokat találni, mert ekkor, 1744-ben települt újjá a község, s ettől kezdve találhatók írásos adatok. A helység különleges helyzete (dunántúlról települt nyelvjárássziget, melyet nagyrészt azonos vallású — evangélikus — de eltérő nemzetiségű — szlovák — kisebbrészt pedig azonos nyelvű, de eltérő vallású — református — lakosság fog közre) érdekessé teszi viszont e kor (XVIi—XIX. század) nyelvállapotának a vizsgálatát is, hiszen így követhető nyomon a máig eltelt időszak nyelvi változása, így határozható meg az idegen, illetőleg a szomszédos magyar nyelvjárási hatás eredménye vagy éppen eredménytelensége. Az alábbi gyűjtemény számára igyekeztem természetesen a legkorábbi Túljegyzéseket megkeresni, de a XVIII. századból elég keveset találtam. A XII. század elejéről viszont már szép számmal maradtak fönn olyan iratok, amelyek többé-kevésbé népnyelvieknek azaz nyelvjárástörténetieknek tekinthetők. Ezek elsősorban végrendeletek, osztályegyezségek, tanúvallomások, kisebb bűnesetek kihallgatási iratai. Egy részüknek följegyzője iskolázatlan parasztember volt, aki épp hogy írni-olvasni tudott, más részükben pedig a jegyzőkönyv vezetője igyekezett szó szerint leírni a kikérdezett vagy tollbamondó helybeli személy szavait.