Zilahi Lajos: Regionális köznyelvi szövegek Orosházáról - Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 9. (Budapest, 1981)
/Megjegyzések a regionális köznyelvi kutatások módszeréhez. Kézirat. 1975. 3. A szöveg a kutatás mással nem pótolható tárgya - ahogy ezt a témával kapcsolatos 1980. márciusi megbeszélésen Benkő loránd kiemelte. Hasonlóan szólt Imre Samu is, aki a szöveggyűjtést és feldolgozást egyaránt sürgette. Egyértelmű, hogy egy nyelvtípus mondattani arculata például csak szöveg alapján jellemezhető /vö. Szabó József, NytudÉrt. 100, 125-46/. A szövegközlés ezért többoldalú tudományos igényt elégít ki. Az egységnyi szöveg vizsgálatában rejlő lehetőségekre /viszonyítás, hasonlítás stb./ sem érzett még rá igazán a kutatás, pedig _Demer László munkája nyomán /Mondatszerkezeti sajátságok gyakorisági vizsgálata. Bp. 1971/ jól látjuk, hogy mondattani vizsgálatoknál elengedhetetlen, más szempontú vizsgálatoknál is hasznos az egységnyi szövegből kiindulni. Több személytől felvett szövegkorpusz a viszonyítás egy szempontjának máris megfelel. Ezért helyénvaló Kiss Jenő felhívása: "ne halasszuk tovább a vizsgált regionális köznyelvek bizonyos, korpusz alapján megállapítható sajátosságainak következetes számbavételét." ^/MHg. LXXVI, 190/. Saját gyakorlatomban eddig is figyeltem arra, hogy a beszélgetések során körülbelül azonos időegységnyi szöveg kerüljön a szalagra, a korpusznyi szöveg azonban pontosabb egység, jobb kiindulási alap a beszéd tanulmányozásához. 2. Szövegeim ismerősökkel folytatott természetes beszélgetések, dialógusok. Az adatközlőket jól ismertem, tudtam mindegyikről, hogy miről tud folyamatosan beszélni, így az én szerepem annyi volt a beszélgetések során, hogy kérdésekkel, megjegyzésekkel irányítottam a beszélgetést. Nem zavarta ismerő-