Nagy Géza: Karcsai szólások és közmondások - Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 30. (Budapest, 1987)

Bevezetés A néphagyományok gyűjtője nem hiszem, hogy első helyre tenné a hagyományok gyűjtésekor a közmondásokat, a szóláso­kat. Hogy miért, arra nehéz lenne válaszolni, de talán az le­het az oka, hogy sokan nem is tekintik olyan hagyomány anyag­nak mint a mondát és a mesét, vagy a többi szellemi hagyo­mányt. Amíg­­ugyanis főleg a mondák és a mesék napjainkban már eltűnőben vannak, a közmondások, szólások ma is élnek, sőt újabbak is keletkeznek, így voltam ennek a témakörnek a gyűjtésével magam is. Csak néhány évvel ezelőtt - miután megalakítottam iskolánkban a honismereti szakkört - gondoltam arra, hogy érdemes lenne közmondásokat, szólásokat is gyűjteni. Munkámhoz nagy segít­séget kaptam a honismereti szakkör tagjaitól, akik feladatként vállalták a saját téma gyűjtése mellett a közmondások, szólá­sok gyűjtését is. Az ő közreműködésük nélkül nemigen lehetett volna eredményes munkát végezni. Gyűjtésünk kiterjedt az egész falura. Sok embert kérdez­tünk meg, s az eredmény meglepő volt, mert tekintélyes mennyi­ségű anyagot sikerült összegyűjtenünk. Nem állítom, hogy az általunk gyűjtött közmondások, szó­lások olyanok, amelyek sehol sem találhatók meg. Bizonyára sok közöttük az általánosan ismert. De úgy gondolom, hogy kár lenne kihagyni ezeket, mert ismertek itt is, sőt még ma is használják. Most, hogy a gyűjtés befejeződött, már örülök, hogy ezt a munkát is elvégeztük. Mert ezek a mondatok a maguk idejében

Next