Zsák Anikó: A kendertermesztés és földolgozás azókincse Fancsalban éa Deteken - Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 43. (Budapest, 1988)
i" BEVEZETÉS .Kicsike a magja, sárga a virága, Urat és parasztot egyformán ruházza." /LAJOS ÁRPÁD: Este a fonóban. Bp., 1974. 7./ Ilyen és ehhez hasonló találáskérdések ma is nagy számban élnek az abaúji öregek között, és szépen példázzák a kender egykori jelentőségét. Azurat és parasztot" kitétel talán túlzásnak tűnik, de a textilipari termékek elterjedéséig a kender felhasználása általános volt. Később valóban csak a paraszti háztartásokra korlátozódott, de ott nagyon sokáig megtartotta jelentőségét. Sima kender vagy félpamutos vászonból készültek a ruhaneműk, és a díszített szőttes is megjelent az emberi élet minden jelentős eseményén, elkísérte az embert a bölcsőtől a koporsóig. Vőfélykendők, komakendők, abroszok, szemfedők, sarcok vallanak a nép ízlésvilágáról, fantáziájáról. Az ünnepi alkalmakon túl a hétköznapi életben, a háztartásban és a gazdaságban is nagy mennyiségű és különböző minőségű vászonra volt szükség, ezért a kenderfeldolgozás a paraszti háziipar legáltalánosabb tevékenysége volt. A vizsgált területen még az ötvenes években is élő gyakorlat volt a fonás, szövés. A háztartásokban és gazdaságokban még ma is felbukkannak a házi kendervászon törlők, asztalterítők , pongások, zsákok. Többségében azonban már felvál t