Kontráné Várhegyi Erika: A barcsi erdőgazdálkodás szakszókincse - Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 49. (Budapest, 1991)
BEVEZETÉS Barcs város és közvetlen környéke Somogy megye, azon belül a Belső-Somogynak nevezett tájegység délkeleti részén fekszik. Földrajzi fekvése és az utak hiánya miatt évszázadokon át el volt szigetelve hazánk többi részétől. Északról a Zselicség nevezetű földrajzi kis táj, keletről a Mecsek-hegység és a Baranyai-dombság, délen pedig a Dráva, mint országhatár határolják. Ez az elszigeteltség nem kedvezett sem a kulturális fejlődésnek, sem az ipar és kereskedelem kialakulásának, és sokáig hátráltatta - a hatalmas erdőségek ellenére - az erdőgazdálkodás kifejlődését. Az erdőgazdálkodás régi, tradicionális módszereit, szakkifejezéseit ma már csak az idősebb szakemberek ismerik. Dolgozatomban néhány ilyen szakszó is megtalálható. A gyűjtést a középrigóci erdészetnél és a barcsi termelőszövetkezetnél végeztem. Eleinte csak figyeltem a beszédet, ha valami ismeretlen szót hallottam, azt rögtön lejegyeztem. Később már tudatosabban gyűjtöttem, s már a köznyelvben is ismert - de a szakmában használt - szavakat is leírtam. Gyűjtés közben figyeltem a tájnyelvi sajátosságokat. A szó nyelvjárási alakját is feltüntettem abban az esetben, ha a kiejtés eltér a köznyelvi írásképtől. A mondatok lejegyzését később kezdtem el, amikor már magnót is használtam. A gyűjtött szavakat cédulákra írtam, majd rendszereztem,s nyelvtani szempontok alapján elemeztem. A szóanyag, a szótár összeállításakor szelektáltam.