Karacs Zsigmond: Földesi katonalevelek a második világháborúból - Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 57. (Budapest, 1993)
3 T Bevezetés Földes! helyszíni adatgyűjtéseim alkalmával gyakran szembesültem a második világháborúban elesettek nevével. Szomorúan vettem tudomásul, hogy halványul emlékük, hősi emlékművet nem kaptak. Az 1971-ben elkezdett adatfelvételeim során jó érzéssel tapasztaltam a földesiek segítőkészségét. Adatszolgáltatóimmal gondolatban végigjártuk a falu utcáit. A halványuló emlékezet első világháborúban, vagy más alkalommal eltűntekkel keverte a lassan kialakuló és húsz év múltán sem végleges névsort. Vaskos íratköteggel ajándékozott meg 1974 nyarán Kiss Sándor volt földesi lelkész, amikor édesapjáról a múlt század végén szintén földesi lelkész Kiss Ferencről - a debreceni egyetem első rektoráról, a református szeretetszövetség alapítójáról - tudakozódtam. Az iratcsomó 185 katonalevelet és két füzetet tartalmazott "Harctéren lévő honvédeink betűsoros névmutatója" és "A hadisegélyben részesülendő családok névsora"címmel. A legkorábbi levelet Pócsi Imre honvéd 1942. augusztus 5-én bízta a tábori postára, míg az utolsót Körtvélyesi Károly szakaszvezető adta fel 1944 augusztus 20-án Kiss Sándor lelkésznek. A leveleket őrző borítékok számozása mutatja, hogy jóval százon felül lehetett a lelkésszel levelet váltó katonák száma, ám csak 66- nak a levele maradt meg. A frontra került földesi katonák száma e segédletekből sem állapítható meg; az előbbi füzet 245 nevet foglal magába, ám ha összevetjük az eddig ismert hősi halottak neveivel, látjuk,mennyire nem ad teljes képet. Az utolsó hónapokban bevonultattak, a hadimunkára, tehát munkaszolgálatosnak elvitt leventék és idősebb korosztálybeliek nevét itt már nem találjuk, pedig köztük is aratott a halál. Földes háborús áldozatainak a száma sajnos az első világháborúban is elérte a háromszázat. Akkor Csáth Géza görcsberánduló tollal számolt be Földesről Kosztolányinak, az értelmetlen pusztulásra szántak bevonulásáról. A rossz emlékek hatására a levelekből kitűnően, a reményt keltő hírben sem hisznek a szeretteikért aggódók. "nagyon szépen kérem a tisztelendő urat hogy a kedves családomat és a két öreg szülőmet tessék megnyugtatni hogy nincsen sémi bajom egységes vagyok mert én nekem nem hiszik