Demokrata, 1996. október-december (3. évfolyam, 40-52. szám)

1996-10-03 / 40. szám

TARTALOM SPORT 36 „Csordák csordáinak öröme ez, mely a hülyék agyát eteti”: A fényrakétát nehéz elfelejteni TALLÓZÓ 48 Cikkek a külföldi sajtóból ÉLETMÓD 50 Lazulj el hegymenetben!: A hipnózis a leghatásosabb terápiák egyike __________KULTÚRA__________ 58 Félmillió néző előtt Philadelphiában: „Megnézem már, kik köptek be” 60 A harmadik világháború: Reisenbüchler Sándor filmrendező: aljas, manipulatív struktúra vesz körül bennünket 62 Művészet mólója a Maros 63 Kozmikus mosoly: Majzik Mária: az embereknek kell a szeretet, amit nyújtani tudok ARCKÉP 64 Lőrinc L. László író, orientalista KRITIKA 70 A rejtőző humor (A három testőr Afrikában) Egy régi vágású úriember 71 Az akarat diadala Dalok a nappaliból SZÍNES 53 Pénz­piac 54 Levelezés 55 Grafológia 59 io x Reisenbüchler Sándorról MINI 2 Közvélemény: Ki nem tetszik? 6­1 perc 27 Helyszín: Péntek Robinzon 31 Impresszum Demokrata 1996/40 Bencsik András Az elvtársak, odafönt Az elvtársak oda­fönt igen érzékenyek. A minap például a szocialis­ta népi demokrácia két él­harcosa, Dornbach Alajos és Kósáné Kovács Magda oda nyilatkozott az újság­írók menetrendszerű du­nai járatán, az úgyneve­zett médiahajón, hogy nem ül le Csurka István­nal egy asztalhoz, mivel szerintük Csurka István szélsőséges. Nem szakadt le az ég. A Jóisten oda­fent tartotta magát régi elvéhez, misze­rint nem szól bele az eseményekbe. Er­ről nekünk lehet külön véleményünk (a vélemény, mint tudjuk, szabad), de az sem változtat a helyzeten. A helyzet pedig a következő: egy volt kommunista és egy filobolsevik kijelen­ti újságírók jelenlétében, hogy egy legi-­­­tim párt legitim elnökével nem ül le egy­­ asztalhoz. Mióta ilyen érzékenyek a vö­­­­rösök? Rákosi Mátyás elvtárs idejében még nem voltak azok. Kádár János elv­társ idejében sem voltak. Németh Mik­­­­lós elvtárs idejében sem. Hárn Gyula elvtárs idejében mitől let­tek hirtelen olyan fenemód érzékenyek?­­ Lehet, hogy Dornbach Alajosnak megár­tott a siker? Lehet, hogy mióta kiderült, hogy kétezer milliárdot úsztatott el párt­jának kedvence, a jól fizetett Surányi György a Magyar Nemzeti Bankból, va­lahogy érzékenyebb lett? Tudják, merik, teszik? S vajon meddig még? De mire érzékeny Kósáné Kovács Magda? További kérdés: milyen értelemben szélsőséges Csurka István? Egyáltalán, mi az, hogy szélsőséges? Példának oká­ért és egészen konkrétan: a pufajkás Horn Gyulánál hogyan kell szélsősége­sebbnek lenni? Súlyos kérdések ezek, de ne firtassuk a múltat, mert még véletlenül megértjük a jelent. Inkább bután, vakon és süketen csak azt kérdezzük meg, ugyan miféle parlamenti házelnök, s miféle ország­­gyűlési képviselő az, aki egy állítólago­san szabad országban egy szabad politi­kai párt szabadon választott elnökével, csak azért, mert eltérő nézeteket valla­nak, nem hajlandó egy asztalhoz ülni. Vagy képzeljük el, hogy fordítva történik a dolog. Csurka István a parlament elnöke... izé, hogy is mondjam... a Gizi a miniszterelnök, és ak­kor azt mondják, hogy nem ülnek le mondjuk Pető Iván és Kósáné Ko­vács Magda asztalához... Állj! Ne tessenek helyeselni. Ha meg tetszettek őket választani a kormányba, akkor tessenek tudomásul venni, hogy nem szélsőségesek. Lehet, hogy tán né­melyikük gyilkos a szó költői értelmé­ben, hazaárulónak is tekinthető egyikük­­másikuk, ugyancsak mélyen elvonat­koztatva, de nem szélsőségesek. Isten­kém, lopják a pénzt. Tönkreteszik az or­szágot. Ilyen ártalmas külpolitikát még Kun Béláék sem folytattak. Ez mind igaz, de nem szélsőségesek. Ugyanis mi választottuk őket ma­gunknak. Szabadon, a magunk szabad akaratából. Azt persze nem mondom, hogy ilyennek akartuk őket. Ez a táp­pénzes alkudozás, hát ez elképesztő. Hogyan juthatott ilyen az eszükbe? Mi­csoda végtelen cinizmus kell ahhoz, hogy valakinek felajánlják, havi három százalékkal kevesebb járulékot kell fi­zetnie, ha egy életre lemond a betegsége idejére járó táppénzről? Micsoda kör­mönfont aljasság kell ahhoz, hogy egy huszon- vagy harmincéves családfenn­tartónak megtegyék azt az ajánlatot, amiről egy ötvenéves már tudja, hogy elfogadhatatlan? Egyáltalán, mi ez a rő­­rös tempó? Hát hol élünk? A kormány leáll seftelni az önkor­mányzatokkal, egy államtitkárszerű stró­man közben lenyúlja a pénzt, alkudoz­nak, jól átverik egymást, de legfőképpen az adófizetőket. És közben verik a mel­lüket, hogy ők milyen tisztességesek. Mi van itt? Tocsik Márta három milliárd forintos tiszteletdíjából két évi tandíj jönne ki. A Nemzeti Bank kétezer milliárdjából ezer­­háromszáz évi. Ezen is gondolkodjanak el azok, akik eljönnek az MDF szombati tüntetésére. Mert tényleg elég volt! 3

Next