Demokrata, 1996. október-december (3. évfolyam, 40-52. szám)
1996-10-03 / 40. szám
TARTALOM SPORT 36 „Csordák csordáinak öröme ez, mely a hülyék agyát eteti”: A fényrakétát nehéz elfelejteni TALLÓZÓ 48 Cikkek a külföldi sajtóból ÉLETMÓD 50 Lazulj el hegymenetben!: A hipnózis a leghatásosabb terápiák egyike __________KULTÚRA__________ 58 Félmillió néző előtt Philadelphiában: „Megnézem már, kik köptek be” 60 A harmadik világháború: Reisenbüchler Sándor filmrendező: aljas, manipulatív struktúra vesz körül bennünket 62 Művészet mólója a Maros 63 Kozmikus mosoly: Majzik Mária: az embereknek kell a szeretet, amit nyújtani tudok ARCKÉP 64 Lőrinc L. László író, orientalista KRITIKA 70 A rejtőző humor (A három testőr Afrikában) Egy régi vágású úriember 71 Az akarat diadala Dalok a nappaliból SZÍNES 53 Pénzpiac 54 Levelezés 55 Grafológia 59 io x Reisenbüchler Sándorról MINI 2 Közvélemény: Ki nem tetszik? 61 perc 27 Helyszín: Péntek Robinzon 31 Impresszum Demokrata 1996/40 Bencsik András Az elvtársak, odafönt Az elvtársak odafönt igen érzékenyek. A minap például a szocialista népi demokrácia két élharcosa, Dornbach Alajos és Kósáné Kovács Magda oda nyilatkozott az újságírók menetrendszerű dunai járatán, az úgynevezett médiahajón, hogy nem ül le Csurka Istvánnal egy asztalhoz, mivel szerintük Csurka István szélsőséges. Nem szakadt le az ég. A Jóisten odafent tartotta magát régi elvéhez, miszerint nem szól bele az eseményekbe. Erről nekünk lehet külön véleményünk (a vélemény, mint tudjuk, szabad), de az sem változtat a helyzeten. A helyzet pedig a következő: egy volt kommunista és egy filobolsevik kijelenti újságírók jelenlétében, hogy egy legi-tim párt legitim elnökével nem ül le egy asztalhoz. Mióta ilyen érzékenyek a vörösök? Rákosi Mátyás elvtárs idejében még nem voltak azok. Kádár János elvtárs idejében sem voltak. Németh Miklós elvtárs idejében sem. Hárn Gyula elvtárs idejében mitől lettek hirtelen olyan fenemód érzékenyek? Lehet, hogy Dornbach Alajosnak megártott a siker? Lehet, hogy mióta kiderült, hogy kétezer milliárdot úsztatott el pártjának kedvence, a jól fizetett Surányi György a Magyar Nemzeti Bankból, valahogy érzékenyebb lett? Tudják, merik, teszik? S vajon meddig még? De mire érzékeny Kósáné Kovács Magda? További kérdés: milyen értelemben szélsőséges Csurka István? Egyáltalán, mi az, hogy szélsőséges? Példának okáért és egészen konkrétan: a pufajkás Horn Gyulánál hogyan kell szélsőségesebbnek lenni? Súlyos kérdések ezek, de ne firtassuk a múltat, mert még véletlenül megértjük a jelent. Inkább bután, vakon és süketen csak azt kérdezzük meg, ugyan miféle parlamenti házelnök, s miféle országgyűlési képviselő az, aki egy állítólagosan szabad országban egy szabad politikai párt szabadon választott elnökével, csak azért, mert eltérő nézeteket vallanak, nem hajlandó egy asztalhoz ülni. Vagy képzeljük el, hogy fordítva történik a dolog. Csurka István a parlament elnöke... izé, hogy is mondjam... a Gizi a miniszterelnök, és akkor azt mondják, hogy nem ülnek le mondjuk Pető Iván és Kósáné Kovács Magda asztalához... Állj! Ne tessenek helyeselni. Ha meg tetszettek őket választani a kormányba, akkor tessenek tudomásul venni, hogy nem szélsőségesek. Lehet, hogy tán némelyikük gyilkos a szó költői értelmében, hazaárulónak is tekinthető egyikükmásikuk, ugyancsak mélyen elvonatkoztatva, de nem szélsőségesek. Istenkém, lopják a pénzt. Tönkreteszik az országot. Ilyen ártalmas külpolitikát még Kun Béláék sem folytattak. Ez mind igaz, de nem szélsőségesek. Ugyanis mi választottuk őket magunknak. Szabadon, a magunk szabad akaratából. Azt persze nem mondom, hogy ilyennek akartuk őket. Ez a táppénzes alkudozás, hát ez elképesztő. Hogyan juthatott ilyen az eszükbe? Micsoda végtelen cinizmus kell ahhoz, hogy valakinek felajánlják, havi három százalékkal kevesebb járulékot kell fizetnie, ha egy életre lemond a betegsége idejére járó táppénzről? Micsoda körmönfont aljasság kell ahhoz, hogy egy huszon- vagy harmincéves családfenntartónak megtegyék azt az ajánlatot, amiről egy ötvenéves már tudja, hogy elfogadhatatlan? Egyáltalán, mi ez a rőrös tempó? Hát hol élünk? A kormány leáll seftelni az önkormányzatokkal, egy államtitkárszerű stróman közben lenyúlja a pénzt, alkudoznak, jól átverik egymást, de legfőképpen az adófizetőket. És közben verik a mellüket, hogy ők milyen tisztességesek. Mi van itt? Tocsik Márta három milliárd forintos tiszteletdíjából két évi tandíj jönne ki. A Nemzeti Bank kétezer milliárdjából ezerháromszáz évi. Ezen is gondolkodjanak el azok, akik eljönnek az MDF szombati tüntetésére. Mert tényleg elég volt! 3