Magyar Demokrata, 1997. szeptember-december (1. évfolyam, 1-16. szám)

1997-09-18 / 1. szám

TARTALOM GAZDASÁG 32 Csak morzsa jutott... A privatizáció töredékét hozta a konszolidációs kiadásoknak 34 Pénz­piac 35 A félreállított világsztár: „A klasszikus zenével sohasem szűnt meg a kapcsolatom” LEVELEZÉS 36 Csizma az asztalon - szakértőkkel: Csomók a kákán KULTÚRA 40 Életre kelt művek: A No. 1. csoport kiállítása 41 Tájbox: Mi az, hogy természetfotó? KRITIKA 42 Selyemhíd (A selyem sikolya) Film+ Nekem 8 Karambol 43 A virtuális és a virtuózok A korlátlan lehetőségek hazája ARCKÉP 44 Keglevich István katolikus pap MINI 4 Közvélemény: Internet? 6 Egy perc 24 Helyszín: Prémes méhek 21 Impresszum 38 Keresztrejtvény Demokrata 1997/1 Bencsik András Míg élsz, remélsz Egy kicsit megijed­tünk. Két héttel ezelőtt hirtelen elsötétült a világ, egyik pillanatról a másik­ra beállt az infarktus. Megszűnt a Demokrata. Olyan volt ez, mint egy hangtalan robbanás: előbb még derűsen süt a nap, az emberek mennek az utcán, egy pillanattal később fülsiketítő a csend. Öt napi eszeveszett küzdelem után főnixmadárként támadt fel a Magyar Demokrata. Nem ugyanaz, mint koráb­ban volt. Nem csak azért, mert a kiadó megváltozott, a címlap most még nem színes, és az újság vékonyabb, mint ko­rábban volt. Hanem mert a történteket nem lehet elfelejteni. Mindnyájan meg­haltunk és mindnyájan újjászülettünk az elmúlt napokban. Mit tanultunk? Legfőképpen azt, hogy nem vagyunk egyedül. Hogy van­nak barátok, akik a bajban azonnal se­gítenek. Hogy az olykor ellenségesnek tetsző média is megrendült egy pilla­natra, mert ilyen brutálisan még nem terítettek le lapot. Ilyen kevés az élet? Ilyen könnyű egy újságot elnémítani? Nem. Az élet legyőzhetetlen, és a jó új­ság elnémíthatatlan - hála mindazok­nak, akik mellettünk álltak és állnak. A média most megtapasztalhatta, hogy a valóban szabad sajtó legyőzhetetlen, mert az újságírók és az újságolvasók szövetsége félelmetes energiákat sza­badít fel. Olyan energiákat, amelyekkel szemben a legvadabb és leghatalma­sabb tőke is tehetetlen. A Magyar De­mokrata világnézetétől függetlenül re­ményt mutatott minden magyar újság­írónak: a szabadság szép és pártsem­leges. Most itt vagyunk. Az Úr 1997. esz­tendejében, fél évvel a választások előtt. Megyünk tovább azon az úton, amin a Pesti Hírlappal, majd a Demok­ratával indultunk el. Azt akarjuk, hogy a szabadság közkincs legyen. Hogy magától értetődő természetességgel mondja mindenki arra, amit jónak ítél, hogy az jó, amit meg rossznak tart, ar­ra azt, hogy rossz. Ez nem költői ömlen­gés. Ha a parlament tör­vényt alkot az egyes fele­lős beosztású emberek­nek a kommunista titkos­­szolgálat általi érintettsé­géről (s néhány szeren­csétlen politikus a tör­vény elől a magánéletbe menekül, mert húsz-har­minc évvel ezelőtt gyen­ge volt nemet mondani), akkor egy rovott múltú miniszterelnök vagy pénzügyminiszter ne vághassa a nemzet arcába, hogy nem mond le, mert ő nem spicli volt, hanem a spiclik ura, és különben is, őt ilyen szennyes múlttal szavazta meg a nép. Ez a történelmi léptékű aljasság azért elfogadhatatlan, mert innentől fogva mint a ragály fertőzni fogja a nemzetet. Ehhez képest a magyar ipar, a mezőgazdaság kiárusítása, az oktatás lezüllesztése, az egészségügy likvidá­lása, a föld elorzása, az ország eladósí­­tása semmiség. Egy egészséges lelkü­letű nép a gazdaságát érő csapásokkal meg tud küzdeni. Túléltük a török hó­dítást, a német és orosz megszállást, túlélnénk a kései kommunisták garáz­dálkodását is. De ez a lelki rothasztás, ez félelme­tesen veszedelmes, mert egy tartásá­ban már megroppant népet ér a fertő­zés. Ha az ország első emberei kijelen­tik, hogy a bűn viszonylagos, hogy köpnek az erkölcsiségre, mert a hatal­mukat fontosabbnak tartják, ez az a pillanat, amikor a példátlanul elburján­zott korrupció a gazdaság szférájából már a lelki dimenziókba ért. Ha pedig egy nemzet elhiszi, hogy a bűnt lehet szabadon, az adott helyzethez viszo­nyítva értelmezni, ott véget ér a törté­nelem és beáll a káosz. Ezt nem szabad tovább tűrni, ez ellen azonnal ki kell állni. Horn Gyula nem miniszterelnök többé, Medgyessy Péter nem pénzügy­­miniszter, Csehák Judit nem képvise­lő... Ők mostantól fogva bitorlók. Egy kétségkívül rosszul megszerkesztett, de mégiscsak demokratikus államrend­szer bitorlói. ipa@mail.datanet.hu 5 E 6

Next