Magyar Demokrata, 1997. szeptember-december (1. évfolyam, 1-16. szám)
1997-09-18 / 1. szám
TARTALOM GAZDASÁG 32 Csak morzsa jutott... A privatizáció töredékét hozta a konszolidációs kiadásoknak 34 Pénzpiac 35 A félreállított világsztár: „A klasszikus zenével sohasem szűnt meg a kapcsolatom” LEVELEZÉS 36 Csizma az asztalon - szakértőkkel: Csomók a kákán KULTÚRA 40 Életre kelt művek: A No. 1. csoport kiállítása 41 Tájbox: Mi az, hogy természetfotó? KRITIKA 42 Selyemhíd (A selyem sikolya) Film+ Nekem 8 Karambol 43 A virtuális és a virtuózok A korlátlan lehetőségek hazája ARCKÉP 44 Keglevich István katolikus pap MINI 4 Közvélemény: Internet? 6 Egy perc 24 Helyszín: Prémes méhek 21 Impresszum 38 Keresztrejtvény Demokrata 1997/1 Bencsik András Míg élsz, remélsz Egy kicsit megijedtünk. Két héttel ezelőtt hirtelen elsötétült a világ, egyik pillanatról a másikra beállt az infarktus. Megszűnt a Demokrata. Olyan volt ez, mint egy hangtalan robbanás: előbb még derűsen süt a nap, az emberek mennek az utcán, egy pillanattal később fülsiketítő a csend. Öt napi eszeveszett küzdelem után főnixmadárként támadt fel a Magyar Demokrata. Nem ugyanaz, mint korábban volt. Nem csak azért, mert a kiadó megváltozott, a címlap most még nem színes, és az újság vékonyabb, mint korábban volt. Hanem mert a történteket nem lehet elfelejteni. Mindnyájan meghaltunk és mindnyájan újjászülettünk az elmúlt napokban. Mit tanultunk? Legfőképpen azt, hogy nem vagyunk egyedül. Hogy vannak barátok, akik a bajban azonnal segítenek. Hogy az olykor ellenségesnek tetsző média is megrendült egy pillanatra, mert ilyen brutálisan még nem terítettek le lapot. Ilyen kevés az élet? Ilyen könnyű egy újságot elnémítani? Nem. Az élet legyőzhetetlen, és a jó újság elnémíthatatlan - hála mindazoknak, akik mellettünk álltak és állnak. A média most megtapasztalhatta, hogy a valóban szabad sajtó legyőzhetetlen, mert az újságírók és az újságolvasók szövetsége félelmetes energiákat szabadít fel. Olyan energiákat, amelyekkel szemben a legvadabb és leghatalmasabb tőke is tehetetlen. A Magyar Demokrata világnézetétől függetlenül reményt mutatott minden magyar újságírónak: a szabadság szép és pártsemleges. Most itt vagyunk. Az Úr 1997. esztendejében, fél évvel a választások előtt. Megyünk tovább azon az úton, amin a Pesti Hírlappal, majd a Demokratával indultunk el. Azt akarjuk, hogy a szabadság közkincs legyen. Hogy magától értetődő természetességgel mondja mindenki arra, amit jónak ítél, hogy az jó, amit meg rossznak tart, arra azt, hogy rossz. Ez nem költői ömlengés. Ha a parlament törvényt alkot az egyes felelős beosztású embereknek a kommunista titkosszolgálat általi érintettségéről (s néhány szerencsétlen politikus a törvény elől a magánéletbe menekül, mert húsz-harminc évvel ezelőtt gyenge volt nemet mondani), akkor egy rovott múltú miniszterelnök vagy pénzügyminiszter ne vághassa a nemzet arcába, hogy nem mond le, mert ő nem spicli volt, hanem a spiclik ura, és különben is, őt ilyen szennyes múlttal szavazta meg a nép. Ez a történelmi léptékű aljasság azért elfogadhatatlan, mert innentől fogva mint a ragály fertőzni fogja a nemzetet. Ehhez képest a magyar ipar, a mezőgazdaság kiárusítása, az oktatás lezüllesztése, az egészségügy likvidálása, a föld elorzása, az ország eladósítása semmiség. Egy egészséges lelkületű nép a gazdaságát érő csapásokkal meg tud küzdeni. Túléltük a török hódítást, a német és orosz megszállást, túlélnénk a kései kommunisták garázdálkodását is. De ez a lelki rothasztás, ez félelmetesen veszedelmes, mert egy tartásában már megroppant népet ér a fertőzés. Ha az ország első emberei kijelentik, hogy a bűn viszonylagos, hogy köpnek az erkölcsiségre, mert a hatalmukat fontosabbnak tartják, ez az a pillanat, amikor a példátlanul elburjánzott korrupció a gazdaság szférájából már a lelki dimenziókba ért. Ha pedig egy nemzet elhiszi, hogy a bűnt lehet szabadon, az adott helyzethez viszonyítva értelmezni, ott véget ér a történelem és beáll a káosz. Ezt nem szabad tovább tűrni, ez ellen azonnal ki kell állni. Horn Gyula nem miniszterelnök többé, Medgyessy Péter nem pénzügyminiszter, Csehák Judit nem képviselő... Ők mostantól fogva bitorlók. Egy kétségkívül rosszul megszerkesztett, de mégiscsak demokratikus államrendszer bitorlói. ipa@mail.datanet.hu 5 E 6