Magyar Demokrata, 2002. október-december (6. évfolyam, 40-52. szám)

2002-10-03 / 40. szám

58 KIÁLLÍTÁS Brassói stációk J­ézus szenvedéstörténete kétezer éve ihletet ad a művészeknek: gótikus szárnyasoltárok, népi kálváriák, barokk stációk fejezik ki az Istenfiú emberi kínjait és régenvolt közösségek hitét, érzésvilágát. A XX. század eszmei zűrzavara nem ked­vezett a műfajnak, a újkori stációk több­nyire dekoratív templomdíszek, átélés he­lyett magyarázattal, hit helyett elvont szimbólumokkal Sonkodi Rita, fiatal sze­gedi festő szakít a jelképes ábrázolással. Tizennégy táblaképén - akár a régi meste­rek - látványként fogalmazza meg az ese­ményeket. Formában-színben összefüggő, ám változatosan felépített jelenetek füzérét festi, amelyek áhítatra és elmélyedésre bő­séges időt hagyva, lassan sodorják nézőjü­ket az ítélettől a sírbatételig vezető úton. A festő, mintha kamerával is komponálna, hol mélyebbre viszi a szereplőket a kép te­rében - Jézust halálra ítélik -, hol közelebb hozza őket a kép síkjához. Egy poroszló kilép a festett képkeretre, a megfeszített alakja pedig egymagában kitölti a teret. Eszköz a fény is, mennyei reflektorból pásztáz végig a képeken, egyetlen fájdal­masan lüktető kompozícióvá fogja össze őket, elidőzve Jézus köpenyén, Mária fátylán, Veronika kendőjén. Az uralkodó barnásvörös tónusok közül kivillan egy­­egy tiszta színfolt, sárga turbán, kék kön­tös, piros tunika, és ezeket a fehér drapéri­ákat átszínező reflexek hangolják a képek egészéhez. Sonkodi Rita stációin nincs táj, nincs architektúra. A lazúrosan derengő, irracionális térben csak a sötétbe vesző út, a Via dolorosa valóságos, amely azonban bárhol lehet, leginkább lelkünk kietlen tá­jain, ahol újra végbemegy a megváltás tör­ténete, és mi nézőből résztvevővé válva, megrendülten követjük az Üdvözítő lépé­seit. Sonkodi Rita stációi a brassói Szent Kereszt templom számára készültek. A templom tervezője Novák István Ybl-díjas szegedi építész. Jámbor Sonkodi Rita stációi - brassói Szent Kereszt templom­ ­ II­­­I A I­­­­S Veszélyes emléktárgyak A­z élőhelyek megszűnése és nagymérté­kű, folyamatos csökkenése miatt renge­teg állat- és növényfaj tűnt el örökre a Föld színéről vagy került napjainkban a kihalás szélére. A további értelmetlen pusztítást megakadályozandó indította el a Rex Kutya­otthon Alapítvány egzotikus állatvédelmi csoportja a Veszélyes emléktárgyak: tájéko­zódjon, mielőtt vásárol elnevezésű figyelem­felkeltő kampányát. Ennek elsődleges célja, hogy a magyar turisták megismerjék és be­tartsák a washingtoni egyezményt (CITES), amely 1973-ban született a veszélyeztetett vadon élő állatok­ és növényfajok nemzet­közi kereskedelméről. Az egyezményhez Magyarország 1985-ben csatlakozott. A CITES védelmét 35 000 faj - állat és növény - élvezi, ezek közül sokkal tilos ke­reskedni, illetve adás-vételük engedélyhez kötött. Ha nincs engedély, a szállítmányokat a hatóságok azonnal elkobozzák, s a vevő kárát ebben az esetben senki sem fogja meg­téríteni, sőt az illegális kereskedelmet súlyo­sabb esetben akár szabadságvesztéssel is büntethetik. A tiltott vagy CITES-engedélyhez kötött állat és növényi eredetű termékek többek között a következők: A tigris-, orrszarvú- vagy leopárdszárma­zékokat tartalmazó, főként kínai gyógysze­rek; elefántcsontból készült emléktárgyak, ékszerek, nagymacskákból készített bundák és tárgyak; a korallok és a kaviár; a tengeri teknősök páncéljából készült ékszerek, fésűk és szemüvegkeretek; kígyó-, gyík-, aligátor­vagy krokodilbőrből készült táskák, övek, cipők és egyéb termékek; a tibeti antilop gyapjából készült sálak. Az akció azonban nem csupán az egzoti­kus emléktárgyak kereskedelmére terjed ki, hanem felhívja a figyelmet arra, hogy a szó­rakoztatóipar is számtalan veszélyt rejt az ál­latok számára. Így például a cirkuszokban, óceanáriumokban és a terráriumokban tartott állatok gyakran szenvednek, a bikaviadalok, a medvetáncoltatás és a szórakoztató létesít­mények vadállat-bemutatói pedig komoly fi­zikai és maradandó pszichikai sérülést okoz­hatnak az állatoknak. B. B. T­ERMÉSZET H K M I. A. FILM In memóriám Kodály Zoltán A­z 1991-ben megalakult Budavári Ze­neművészeti Alapítvány egyik leg­fontosabb missziója az 1992-ben először megrendezett Egyházzenei Fesztivál, melynek célja, hogy folyamatosan pótolja a magyar zenetörténetben megmutatkozó hiányosságokat. Az idei, szeptember eleji fesztivál és hangversenysorozat Kodály Zoltán szelle­mét és munkásságát elevenítette fel, a ze­neszerző születésének 120. évfordulóján. Kodály művészetét nem csupán a magyar közönség ismerte és ismerte el, hanem Európában és a kontinensen kívül is mil­liók tanultak az ő módszerével, foglalkoz­tak a magyar népzenével és népdallal. Ha­láláig felelősséget érzett hazánk és ősi kul­túránk megmaradásáért, és vallotta: „Ma­gyar kultúra: örök harc a hagyomány és a nyugati kultúra közt. Béke csak úgy lehet, ha a népkultúra nő fel magas kultúrává, sa­ját törvényei szerint. Európától csak azt veszi át, ami erre kell, s azt is szervesen magába olvasztja. Elérhetjük-e? Janus-ar­­cunk lehet-e valaha egyakaratú, magával egyes lélek arca? Egyik kezünket még a nogáj-tatár, a votják, cseremisz fogja, má­sikat Bach és Palestrina. Össze tudjuk-e fogni e távoli világokat? Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda há­nyódó komp lenni, hanem híd, s talán mindkettővel összefogó szárazföld? Fel­adatnak elég volna újabb ezer évre.” Az Egyházzenei Fesztivál színvonalát emelte László Váradi Gyula Dona Nobis Pacem - Adj nekünk békét! című filmjé­nek és az Ura lessz-e sorsodnak? szakrális oratóriumának bemutatása az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az Ura lessz-e sorsodnak című szakrális irodalmi és zenei összeállításban a magyar népi és műkölté­szetből hallhattunk válogatást, az Óma­gyar Mária-siralomtól kezdődően a XX. század nagyjainak lírájáig Kubik Anna, Bubik István, Mécs Károly színművészek, valamint Végh Krisztina és Solti Csaba balettművészek előadásában. Barta Boglárka Kodály-emlékfim - Uránia Nemzeti Filmszínház Y I M I. I . I / I. I I­ .V Demokrata Fim 2/41i

Next