Magyar Demokrata, 2004. október-december (8. évfolyam, 40-52. szám)

2004-10-07 / 40. szám

IMPRESSZUM Demokrata KONZERVATÍV HETILAP Főszerkesztő: Bencsik András Főszerkesztő­helyettes: Jókuthy Zoltán Vezető szerkesztő: Sándor Csilla, Sinkovics Ferenc Főmunkatárs: Bánhidai Károlyi Publicisztika: Szalay Károly, Szentmihályi Szabó Péter, Ungváry Zsolt Riport: Ágoston Balázs, Kállay-Nagy Szilvia, Kurucz Péter, Somorjai Viktória, Szakács Gábor, Szentei Anna, Zsebők Csaba Arckép: Boros Károly Egészség: R. Papp Ágnes Naptár: Kántor Yvette Tudomány: Hankó Ildikó Media: Bándy Péter Kultúra: Barta Boglárka, Fehérváry Krisztina Új Jobboldal: Gazdag István Levelezés: Keck Zsigmond Fotó: Ágg Károly, T. Szántó György, Veres Nándor, Nagy Bertalan Karikatúra: Szmodis Imre, Kállay-Dabrowsky Zsolt Grafikus: Baranyai Jenő Tipográfia: Székely-Magyari Hunor, Valkóczi József Szedő: Cseh Ágnes Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1062 Budapest, Andrássy út 124. Tel.: 354 2350, 354 2351, fax: 354 2359 E-mail­: demokrata@demokrata.hu Levélcím: 1243 Budapest, Pf. 592 Titkárság: H-P 10-16 óráig Titkárságvezető: Adame Judit Terjesztési igazgató: Nagy Judit Tel.: 354 2353, fax: 354 2359 E-mail: terjesztes@demokrata.hu Hirdetésfelvétel: Jenei Margit Tel.: (06 20) 941 6910, E-mail: jeneim@axelero.hu Kiadja az Artamondó Kft. A lap kiadását támogatja a Magyar Ház Alapítvány Az Artamondó Kft. bankszámlaszáma: 10700079-04835505-51100005 SWIFT kód: CIBHHUHB Nyomda: Adoc Interprint Kft. HU-ISSN 1417-6432 A Magyar Demokrata terjesztési adatait a K­­­RATESZ Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség auditálja Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. Előfizethet közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján vagy Budapesten a Hírlap Területi Képviseleteben. Postacím: 1900 Budapest; e-mail: hirlap@posta.hu; zöldszám: (06 80) 444 444. Kiadói előfizetés: 1062 Bp., Andrássy út 124., tel.: 354 2353. Árusítás­ban terjeszti a Lapker Rt. és az alternatív ter­jesztők. Belföldi előfizetés díja: egy hónap­ra: 1190 Ft, negyedévre 3530 Ft, fél évre 7050 Ft, egy évre 14 100 Ft. Az újság a Magyar Ház Könyvesboltokban és a szerkesztőségben 250 Ft-ért vásárolható meg. Meg nem rendelt kéziratokat és fényképeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Címlap: Baranyai Jenő Címlapfotó: archív, MTI 8. évfolyam 40. szám 2004. október 7. BENCSIK ANDRÁS : ■ Gyurcsánynak lenni jó Tulajdonképpen nem jó a címlap. Gyurcsány nem egy Sztálin. Inkább Kun Béla. Ko­vács László sem egy Lenin. Ta­lán inkább... ki is? Berija?... Medgyessy sem egy Engels. De mennyire nem az. Horn Gyula? Hát ő sem egy Marx... És még­is jó a címlap. Kifejező. Hiszen hogy mondta az új komisszár? Felelősség odafent, lehetőség odalent Ez sajnos bejött Mondott mást is Gyurcsány Ferenc, aki a választók akaratá­tól függetlenül lett miniszterel­nök, egy rendkívül ügyesen és határozottan levezényelt puccs révén, ugyanis az, ami úgymond kormányválság ürügyén lezajlott az MSZP vezetésében, az nem válság volt, hanem egy gátlástalan ci­nizmussal lejátszott cégtáblacsere. Tökéletesen igazolja ezt a megállapítást az is, hogy Csillag István miniszter, aki mi­att állítólag a válság kitört, lemondott tár­cájáról. Akár maradhatott volna Medgyes­sy Péter. De nem maradhatott. S hogy mi­ért nem, arról a magabiztos Gyurcsány ek­képpen nyilatkozott a szocialista napilap­nak: „Nem dolgom, hogy merengjek azon, ami elmúlt. Nem ezért választottak meg. Csillag István lemondott, nekem pedig új gazdasági minisztert kellett választanom. Csak a döntéseim nyilvánosak. Az odave­zető út nem.” Pedig éppen ez volna az igazán ér­dekes, az odavezető út. Ahogy az új kor­mányfő öntelt állításával ellentétben nem ő személy szerint, hanem a tárcát birtokló SZDSZ vezérkara egy hozzá hasonló ál­lam­milliárdost (értsd: aki nem a maga te­hetségéből, hanem az államkassza megfe­­jéséből gazdagodik meg), Kóka Jánost tet­te meg Csillag utódjául. Kókáról azt tudni, hogy az Elender cég vezetőjeként úgy gaz­dagodott meg, hogy az SZDSZ által vezé­relt kultuszminisztérium őt bízta meg a Sulinet program végrehajtásával. Azóta ál­lítólag eladta részvényeit, de hálája és el­kötelezettsége az őt gazdaggá tevők iránt bizonyára több, mint töretlen, ha sikeres, de mégis rövid karrierjét látva fölmerül a gyanú az emberben, hogy Kóka úr tökéle­tesen alkalmatlan feladatára, amennyiben őt gazdasági miniszterként foglalkoztat­nák a Gyurcsány-kormányban. De nem az lesz a dolga. Hogy mi, arról a legilletékesebb, a rangos tisztségről a mű­kormányválság sikeres lefuttatását követő­en a pártja által hősiesen megvédelmezett Csillag István nyilatkozott, mellesleg ugyanannak a szocialista napilapnak: „a szocialisták készpénz-automatának tekin­­­t tt J . -t ' ,4l a rtULÍo t, C n U 0r tették a gazdasági minisztéri­umot”. Kifejtette ugyanis, hogy szerinte minden mi­nisztérium fala „siratófal, de ez a minisztérium olyan spe­ciális fallal bírt a szocialista képviselők szemében, amely­be az ATM-automaták sora van beépítve...” Suhanjunk el könnye­dén a volt gazdasági minisz­tertól érzékelhető antiszemi­tizmusa fölött - hiszen mint tudjuk, a nácivadászat a bol­sevik sajtó sportja -, ahogy hasonlatában a vallásos zsi­dók jeruzsálemi siratófala és a sejthetően ingyenesen pénzt osztogató ATM-automa­ták fala egybemosódik, s még a Népsza­badságot se ostorozzuk, amiért ilyen un­dorító kijelentéseknek nyilvánosságot ad, elvégre csak azt adják, mi lényegük. In­kább olvassuk figyelmesen tovább a mi­niszter kijelentésének helyt adó cikket, mert megtudhatjuk belőle: „Csillagot augusztus közepén egyebek között azért akarta meneszteni Medgyes­sy Péter, mert panaszok érkeztek MSZP-s képviselőktől, hogy hiába próbálnak meg lobbizni a gazdasági miniszternél, meg sem hallgatja őket.” Hát most itt van Csil­lag helyett Kóka, az SZDSZ által felfutta­tott állam­milliárdos. Erre mondja a nép­nyelv, hogy cseberből vederbe. Ha Csillag a zsíros - és botrányosan drágán kiadott - autópálya-építésekből a szocialista érdek­köröket kihagyta, s feltehetően a liberális kapcsolatrendszert részesítette előnyben, mit várjunk Kókától, aki bizonyítottan az SZDSZ lekötelezettje? De kérdezhetnénk a rámenős Gyur­csány szavait idézve - „Csak a döntéseim nyilvánosak. Az odavezető út nem...” -, ugyan miféle alkuk kövezték ki azt az utat, amelynek ez a meglepő fordulat lett az eredménye? S persze kérdezhetnénk azt is, hogy ugyan miféle erkölcsiséggel bír az a politikus, aki éppen a lényeget, a döntést megalapozó szempontokat óhajtja eltitkol­ni a nyilvánosság elől? Gyurcsány egyébként egy tata­bányai szocialista nagygyűlésen­­ szép is az, amikor a munka nélküli bányász elvtár­sak egy milliárdos kapitalista elvtárs sza­vait hallgatják a modern baloldaliság elő­nyeiről - elmondta, hogy magyarnak lenni jó, mert az ember egy olyan közösségnek lehet a tagja, mely sokszor bizonyított. Saj­nos, ez sem egészen igaz. Magyarnak len­ni élethelyzettől és országhatártól függően változó. Gyurcsánynak leírni viszont tagad­hatatlanul jó. Egy ideig még. ■ hu/ EGY HÉT

Next