Magyar Demokrata, 2008. január-március (12. évfolyam, 1-13. szám)

2008-01-03 / 1. szám

■ Főszerkesztő: Bencsik András 3 Főszerkesztő-helyettes: Jókuthy Zoltán 3 Vezető szerkesztő: Sinkovics Ferenc 4 Főmunkatárs: Ágoston Balázs, Hankó Ildikó, Sándor Csilla 3 Publicisztika: Pozsonyi Ádám, Szalay Károly, Szentmihályi Szabó Péter, Ungváry Zsolt 3 Riport: Hernádi Zsuzsa, Kurucz Péter, Monostori Tibor, Szakács Gábor, Szentei Anna, Tarics Péter 9 Naptár: Bándy Péter, Szencz Dóra V Kultúra: Barta Boglárka, Fehérváry Krisztina 3 Külpolitika: Sayfo Omar 9 Arckép: Boros Károly ■ Egészség, életmód: R. Papp Ágnes 3 Levelezés: Keck Zsigmond ■ Fotó:­­ Szántó György, Somfai Sándor, Veres Nándor (Erdély) 3 Karikatúra: Szmodis Imre, Kállay-Dabrowsky Zsolt 3 Művészeti vezető: Baranyai Jenő 3 Tipográfia: Valkóczi József Kiadja az artamondo kft. A lap kiadását támogatja a Magyar Ház Alapítvány Az Artamondó Kft. bankszámlaszáma: 10700079-0483 5505-5110 0005 SWIFT kód: CIBHHUHB IBAN szám: HU39 1070 0079 0483 5505 5110 0005 Nyomda: Grafika Press Nyomdaipari Zrt. HU-ISSN 1417-6432 A Magyar Demokrata terjesztési adatait a 3MUIB* Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség auditálja. Lapunkat az Observer szemlézi. 3 Előfizetésben terjeszti a MédiaLog Fiege Zrt. 3 Megrendelhető a (06 80) 106 000 ingyenes zöldszámon, a (06 1) 207 8207 faxszámon vagy az elofizetes@medialog­­fiege.eu e-mail címen Reklamációkat a (06 80) 106 000 tele­­fonszámon, a (06 1) 207 8207 faxon és a reklamacio@medi­­alogfiege.eu címen fogadunk. 3 Kiadói előfizetés: 1062 Bp. Andrássy út 124., tel.: 354 2353. Árusításban terjeszti a Lapker Rt. és alternatív terjesztők. 3 Belföldi előfizetés díja: negyedévre 4680 Ft, fél évre 9360 Ft, egy évre 18 720 Ft. Az újság a Szkítia könyvesboltokban és a szerkesztőségben ■ 398 Ft-ért vásárolható meg. Kiadói előfizetési reklamáció: 354 2353 (munkanapokon 10-16 óráig) Címlap: Baranyai Jenő Címlapfotó: Somfai Sándor XII. évfolyam 1. szám 2008. január 3. F?177?ről 3 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1062 Budapest, Andrássy út 124­­3 Kiadóigazgató: Bencsik Gábor 3 Titkárság: H-P 10-16 óráig 3 Titkárságvezető: Adame Judit Tel.: 354 2351 354 2351, fax: 354 2359 E-mail: adame.judit@demokrata.hu Levélcím: 1243 Budapest, Pf.: 592­3 Terjesztési igazgató: Gyarmathy Idikó Tel.: 354 2353, fax: 354 2359 E-mail: terjesztes@demokrata.hu 3 Hirdetésfelvétel: Jenei Margit Tel.: (06 20) 941 6910, E-mail: jeneim1@t-ohline.hu KONZERVATÍV HETILAP 3 2008. január 3. EGY HÉT BENCSIK ANDRÁS Már csak lépni kell Rosszabb már nem lehet, tehát jobb lesz ez az év a tavalyinál. Igaz, tavaly ilyenkor ugyanezt gon­doltuk, miközben fájó testrésze­inket borogattuk a rendőrök lö­vedékei miatt. Mégis, a 2006-os állami terrort követően a múlt év a morális leépülésben olyan mélypontot hozott, aminél lej­jebb már csak az volna, ha az ál­lampolgárok fejüket lehajtva, alázatosan vonulnának a bitó elé, melyért a helyszí­nen fizetnék ki átlagos jövedelmük há­romszorosát... És az a különös, hogy most ez készül nekünk. A gondolat nem abszurd. Az év első hetében az ön kedvenc hetilapja kiszámolta, mennyibe került volna az a kormányzati negyed, ami­ről az évezred leghazudósabb kormánya azt áhította, hogy óriási megtakarításokat lehet vele elérni, direkt olcsóbb lesz az ál­lam, ha eladják a patinás minisztériumi épületeket, és kiköltöznek a Nyugati mö­gött felépítendő vágány­gettóba. Nos, mint majd e számban részletezve látni fogják, a valóság a kormányzati hazugsággal szem­ben az, hogy a negyed felépítése a régi in­gatlanok eladásából befolyni remélt pénz harmincszorosába kerül, és méltán pályáz­hatna az évezred legdrágább és legotrom­bább beruházása címre. Ugyanez a helyzet az egészségbiztosítá­si pénztár kisíbolásával néhány baráti biztosító társaság kezébe, azzal a különb­séggel, hogy itt még több pénzről van szó. A társadalombiztosításba befolyó pénz, amit ön, tisztelt olvasó, és minden család­tagja korántsem önkéntesen, de annál hűségesebben fizet be az államkasszába, egyik pillanatról a másikra olyan ön által nem ismert kezekbe kerülhet, melyek gazdáiról legföljebb csak annyit tudni, hogy a szóban forgó pénz vastag hasznát - üzleti alapon - nem önre, hanem saját magukra kívánják költeni. A köztársasági elnök az év végén jelet adott Ab­­szurdisztán népének, hogy eddig, és ne to­vább Nem volt túl erős jel, sokan meg is fintorogták, hogy lehetett volna tán kemé­nyebb is, pedig félreérthetetlen jel volt. Azt közölte Sólyom László, hogy a kormány legnagyobb szabású kísérlete az alkotmá­nyos demokrácia kiprivatizálására úgy, ahogy van, elfogadhatatlan. Az elnöknek segítőtársa is akadt Morvai Krisztina jogász szemé­lyében. Egy civil köztársasági el­nök és egy civil jogásznő most ké­pesnek látszik arra, amire a par­lamenti ellenzék valamiért eddig képtelennek bizonyult, hogy fo­gást találjanak a ballib maffián. Természetesen nincsenek illúzióink. Túl sok pénzről van szó ahhoz, hogy a maf­fia csak úgy lemondjon ennek megkaparin­­tásáról, hiszen az egészségpénztárak meg­szerzésével akár örök időkre szóló, s gigan­tikus bevételek fölötti rendelkezés jogát szerzi meg. Ha ez sikerül nekik, kormá­nyok jöhetnek és mehetnek, a polgárok szavazhatnak jobbra vagy balra, ebben az országban ők lesznek az uralkodók. A fák azonban nem nőnek az égig. A társadalmi közfelháborodás a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint egyre in­kább társadalmi közmegvetéssé alakul át. Ez csendesebb, de mélyebb folyamat, ráadásul olyan, amit nem lehet már egy ügyesen kiprovokált tévéostrommal sem megváltoztatni. A magyar társadalom 2008 elejére meg­gyűlölte a szoclib maffiát. Soha politikust nem övezett még olyan mély és totális utá­lat, mint például Horváth Ágnest, soha po­litikust nem rühelltek annyira, mint Gyur­­csány Ferencet, és a példák még sorolha­tók. A közmegvetés különös lelki állapot, a társadalmi felzúdulás előtti utolsó fázis, af­féle vihar előtti csend. A nemrég meghir­detett és elvetélt általános sztrájk valójá­ban ezért bukott meg, mert a társadalom most áll és figyel. Csend van, az emberek mélyen beszívják a leve­gőt, és nézik, nézik a szörnyetegeket, akik a nép számára készített bitó körül sürgö­lődnek, és miközben a nyaktilót olajozzák, az akasztófát ácsolják, a korbácsot szerelik, édesegve mondogatják, „nem kell félni, nem fog fájni”, „a kivégzéssel nem rosz­­szabb, hanem jobb lesz a társadalom hely­zete”... Valaki megszólal a tömegben: „há­nyan lehetnek?” Négyen? Öten? Tucatnyian? Kéttucat­nyian? Mi viszont tízmilliónyian va­gyunk. Már mindenki velünk van. Már csak lépni kell.­­ http://bencsikandras.blog.hu

Next