A Magyar Detektív, 1927 (2. évfolyam, 13-24. szám)
1927-06-03 / 13. szám
2. oldal A MAGYAR DETEKTÍV 13. szám Színlelt bűncselekmények A gyilkosságnak szcenírozott öngyilkosság és az öngyilkosságnak beállított gyilkosság — Mi van a leánycsábítási és kerítési feljelentések túlnyomó többsége mögött? — A padlásbeli rablótámadás igazi háttere — A bubifrizura hatása a kriminalisztikára — Alaptalan feljelentés: eredménytelen nyomozás-írta: ERICH SCHULTZ kriminaloberinspektor (Berlin) A bécsi Marek-per hívta fel legutóbb a világ figyelmét arra a körülményre, ami a rendőri nyomozómunka fejlődésével egyre több munkát ad a bűnügyi kutatásnak, hogy t. i. a följelentések tekintélyes része alaptalan, valami más bűncselekmény leplezésére szolgál s általán, igen nagy a színlelt bűncselekmények száma. A kriminalisztika e szakirodalmilag elhanyagolt területéről szól a jótollú berlini detektívfőfelügyelő itt következő érdekes cikke A rendőrségnek sűrűn kell foglalkoznia színlelt bűncselekmények nyomozásával. Leggyakoribb a betöréses lopás, a kasszafúrás és az öngyújtogatás. Többször tudódott már ki, hogy a „szerencsétlen károsult” maga követte el a bűncselekményt, annak a reményében, hogy nagyobb összegű biztosítási díjhoz jut. Ezeken a bűntényeken kívül más bűncselekményeket is színlelnek, mégpedig azért, hogy vagy hasznot húzzanak, vagy valamit leplezzenek. Gyakran követnek el csalást testi sértésekkel, hogy a biztosítási összeget felvehessék. Az általános védkötelezettség idejében sűrűn lehetett hallani a sorozásra kerülő személyek öncsonkításáról. Testi kárt tettek magukban, hogy katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítsék őket. Előfordult, hogy öngyilkosságnál gyilkosságot szceníroztak, mert a hozzátartozókat a szégyentől akarták megkímélni. A színlelt gyilkosság Ilyen eset történt nem sokkal a világháború előtti-ben. Egy nyári reggelen a munkába siető hegyilakók a városerdő árkában, az út mentén egy fiatalember holttestére bukkantak. A helyzetről, ahogy a hullát találták, gyilkosságra lehetett következtetni. Úgy a holttesten levő ruhán, mint a színhelyen a küzdelem nyomait határozottan fel lehetett ismerni. A sapka szélét összetörték, a kabát ujjabélését szétszaggatták, a mellény gombjait letépték. A nadrág zsebbélése kilógott és el volt tépve, a pénztárca a földön hevert és pénzdarabok voltak szétszórva a csalitban. A gyilkosságra túlságosan sok jel mutatott s ez szemet szúrt az eljáró rendőrtisztviselőnek. Valószínűtlen volt, hogy a „gyilkos” a halált okozó fegyvert a holttest mellett hagyta. A testen semmiféle karmolás, dulakodásnyom sem volt, csupán a jobbik halántékon látszott a jellegzetes öngyilkos lövés helye. Ezek a körülmények zavarba hozták és gyanakodóvá tették az eljáró rendőrtisztviselőt. A legtüzetesebb vizsgálatot folytatták le a „meggyilkolt” előéletére vonatkozóan Az eredményből azt a letagadhatatlan következtetést kellett levonni, hogy a gyilkosságot színlelték, a hozzátartozókat meg akarták kímélni attól a szégyentől, amit az öngyilkosság jelentett volna. A bűntényleplező beállítás Sokkal gyakrabban előfordul azonban, hogy a gyilkosok öngyil(Folytatása a 4. oldalon)