Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
F - Fabiny Teofil - Fabinyi Ferenc - Fabinyi Rudolf (1849-1920) - Fabinyi Rudolf (1879-1936) - Fabó András - Fabó Bertalan
Fabiny 456 1817-ig bécsi közkórházi orvos, G. J. Beer tanársegéde. 1816-ban lett orvosdoktor és szemészmester. 1817-ben a pesti egy. 1801-ben létesített szemészeti klinikájának vezetője, s a szemészet — hazánkban időrendben első — ny. r. tanára lett. A szemészetet ui. előbb a sebészethez csatolták, majd az országos szemorvos rk. tárgyként adta elő. A pesti egy.-en világviszonylatban is igen korán létesítették a szemészeti tanszéket, így ~ megelőzte Beert, aki csak 1818-ban kapta meg a r. tanári címet. 1845—46-ban az egy. rektora. A szemészetnek a többi orvostudománnyal való összefüggését hangsúlyozta. Érdeme a szemészeti kórlapok fontosságának hangsúlyozása. Foglalkozott a hályog, valamint a kancsalság műtéti gyógyításával, és a szemészeti vizsgálómódszerek tökéletesítésén is dolgozott. Jelentős szakirodalmi tevékenységet fejtett ki. — M. Doctrina de morbis oculorum (Pestini, 1823; német, olasz és angol nyelven is); De praecipuis corneae morbis (Budáé, 1830). — Irod. Bartók Imre: A magyar szemészet története (Bp., 1954). Fabiny Teofil (Pest, 1822. okt. 11. —Bp., 1908. márc. 4.); igazságügyminiszter. Pesten ügyvédi vizsgát tett. Megyei szolgálatot teljesített, 1850-ben bírói pályára lépett, 1861-ben a hétszemélyes tábla, 1881-től a legfelsőbb ítélőszék bírája, 1886. máj. 15. —1889. ápr. 9. között igazságügyminiszter. 1886-tól ogy.-i képviselő szabadelvű párti programmal. Fabinyi Ferenc (Pest, 1854. júl. 22. —Bp., 1916. júl. 16.): bíró, jogi író. Hazai és külföldi jogi tanulmányok után ügyvéd, 1877-től a kincstári jogügyi igazgatóságnál teljesített szolgálatot. Bírói pályára lépett, 1883-ban marosvásárhelyi ítélőtáblai bíró, 1891-ben a bp.-i ítélőtáblához került, 1894-ben kúriai bíró, 1901—06-ban a szegedi ítélőtábla elnöke, majd a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület ügyvezető ig.-ja. A maguk idején használt döntvénygyűjteményeket szerkesztett. — M. A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény alapján hozott határozatoknak gyűjteménye (I-V. Bp., 1897-1901). Fabinyi Rudolf (Jolsva, 1849. máj. 30.— Bp., 1920. márc. 7.): kémikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1891, r. 1915). A bp.-i tudományegy.-en nyert 1875-ben tanári és bölcsészdoktori oklevelet. Kétévi németo.-i tanulmányútjáról visszatérve a bp.-i műegy.en adjunktus, 1878-ban a bp.-i tudományegy.-en magántanár, majd ugyanettől az évtől a kolozsvári egy. elméleti és gyakorlati kémiai tanszékén ny. r. tanár, egyben a kolozsvári állami vegykísérleti állomás ig.-ja is volt. 1899 —1900-ban az egy. rektora. A Magyar Kémikusok Egyesületének első elnöke. Nagy jelentőségűek a molekulasúly újabb meghatározási módszereiről közölt tanulmányai. A szerves kémiai kutatás egyik hazai úttörője. 1898-ban Ceracidin néven elsőként álltott elő és szabadalmaztatott benzopirillium sót. E vegyületből származtathatók a növényi színanyagok. Ez utóbbiak vizsgálatáért Willstatter és Robinson Nobel-díjat kapott. Fontosabb értekezései az általa szerk. Vegytani Lapokban (1882 — 1889) és az Erdélyi Múzeum Egylet kiadványaiban jelentek meg. — F. m. Bevezetés az elméleti kémiába (egy.-i előadás, Kolozsvár, 1900); Chemiai elemek (1903. 32. vándorgyűlés Kolozsvár); A festőanyagokról (Term. tud. Közl., 1911); A molekulák világából (Kolozsvár, 1917). — Irod. F. R. (Term. tud. Közi. 1899); Winkler Lajos: Emlékbeszéd F. R. ravatalánál (MTA Emlékbeszédek, 1920). Fabinyi Rudolf (Kolozsvár, 1879. máj. 31.—Bp., 1936. okt. 30.): elmegyógyász. Orvosi diplomáját 1902-ben szerezte a kolozsvári egy.-en. 1906-tól ugyanott az elme-és idegkórtani klinikán tanársegéd, ezt követően a dicsőszentmártoni kórház, majd 1911-től a lipótmezei elmegyógyintézet főorvosa, 1925-től pedig annak ig.-ja, 1924-től a gyakorlati elmekórtan magántanára. Érdeme, hogy munkálkodása nyomán indult meg Moson az elmebetegápolók szakképzése. Javaslatára és tervei szerint épült a hárshegyi ideggyógyintézet. — F. m. Hogyan ápoljunk elmebetegeket? (Bp., 1914). Fabó András (Losonc, 1810. márc. 10.— Agárd, 1874. márc. 18.): ev. lelkész, egyháztörténész, történész, az MTA 1. tagja (1864). A pozsonyi ev. főisk. elvégzése után egy ideig nevelő, majd 1833-tól tanár Losoncon, 1835-től haláláig agárdi ev. lelkész. A korabeli folyóiratokban 1830-tól kezdve számos, főleg a protestáns egyháztörténet és a 16 — 18. sz.-i m. történelem körébe vágó cikke, könyve és forráskiadványa jelent meg. — F. m. Cigány adomák (Vig Dezső néven, Pest, 1858); Rajzok a magyar protestantizmus történetéből (Pest, 1868); A magyar és erdélyországi mind a két vallású evangélikusok okmánytára (Pest, 1869); Vitnyédy István levelei 1652 — 64 (Magy. Történelmi Tár XV-XVI., Pest, 1871); Monumenta evangelicorum aug. conf. in Hungaria historica (I —IV. Pest, 1861 — 1873); Az 1662-iki országgyűlés (Bp., 1873). Fabó Bertalan (Taktakenéz, 1868. máj. 25.—Bp., 1920. okt. 29.): zeneíró. Ügyvéd volt, de mint zenetörténész tette nevét is.