Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
P - Petkó Zsigmond - Petneházy Dávid - Pető Imre - Petőfalvi Lajos - Petőfi István - Petőfi Sándor
406 menyei 3000 példányban (de, rövidesen még három zsebkiadás jelent meg belőle). 1846. szept.-ben egy nagykárolyi utazás során beleszeretett Szendrey Júliába, az erdődi tiszttartó szép, művelt és becsvágyó leányába. Részben a leány határozatlansága, főleg pedig a jómódú szülők ellenkezése miatt csak egy évig tartó harcban tudta kivívni boldogságát. (E harc során két, nagy kitérőkkel teli utazást tett Szatmárban, erről számolt be az Úti levelekben.) A házasság 1847. szept. 8-án jött létre. Mézesheteit a fiatal pár Koltón, Teleki Sándor kastélyában töltötte. E szerelem és házasság a világirodalom legnagyobb értékei közé tartozó szerelmi költészet szülője (Reszket a bokor, Szeptember végén, Minek nevezzelek? stb.). Kohóról Kolozsváron, Nagyszalontán át tért vissza Pestre. A boldog házasság első hónapjai a termékeny alkotás jegyében teltek (pl. Bolond Istók ), de lelkét már főleg a közelinek érzett, várt forradalom gondolata foglalkoztatta (Beszél a fákkal a kis őszi szél, Olaszország, Kemény szél fúj). Az 1848. márc. 15-én kitört pesti forradalomban ~t a költő és politikus egységében mint szervező, vezető forradalmárt találjuk az ifjúság élén. Nemzeti dala a forradalom himnusza lesz. Több fontos bizottságba, küldöttségbe beválasztják, népgyűléseket szervez, a nemzetőrség kapitánya. Fellépése befolyásolja a pozsonyi ügy munkáját is. A királyi szószegés és a nemesi liberális vezetés, megalkuvás, ingadozás, a március 15-e eredményeinek felszámolására irányuló törekvések felháborítják; népgyűléseken, versekben, hírlapi cikkben, röpiraton követeli a forradalmi út folytatását, hirdeti plebejus radikalizmusát és republikanizmusát. Ezek miatt háttérbe szorítják, támadják. Ez események foglalata: Lapok Petőfi Sándor naplójából. Jún.-ban a szabadszállási kerületben fellépett ogy.-i követnek, de a reakció becstelen eszközökkel megbuktatta. Nagy csalódása ellenére sem vesztette el hitét a népben, eszméiben, a forradalom jövőjében (Az apostol, 1848. aug.). Mivel látta, hogy a fegyveres harc a nemzeti függetlenség és a demokratikus forradalom érdekében elkerülhetetlen, e felé fordította figyelmét, tetteket sürgetett (A nemzethez, Forradalom ). Tagja lett az Egyenlőségi Társulat nevű radikális klubnak, amelynek megbízásából a Jelaxié támadását követő napokban proklamációt fogalmazott a nemzethez. Kossutkitól fontos feladatot kapott, a népfelkelés megszervezését Székelyföldön (szept. végén), de nem tudott oda eljutni. Okt. 15-én kapitányként a honvédség sorába lépett, kiképző tiszt Debrecenben. Ide hozta feleségét is, itt született Zoltán fia dec. 15-én. Az év végén Kossuthtól harctéri beosztást kért, s 1849. jan. közepén elindult Bemhez az erdélyi hadszíntérre. Bem segédtisztjévé nevezte ki s fiaként szerette, óvta, kis rajongással tekintett rá. Erdélyi katonáskodása alatt haditudósításokat s lelkesítő-dicsőítő verseket írt. Közben Bem futáraként ismételten megfordult Debrecenben, az első alkalommal összekülönbözött Mészáros Lázár hadügyminiszterrel, lemondott tiszti rangjáról, családját Aranyékhoz küldve, közlegényként tért vissza Bemhez, részt vett hadjárataiban. Visszakapta rangját, sőt Bem őrnaggyá léptette elő. Közben apja Pesten márc. 21-én meghalt (anyja rövidre rá, máj. 17-én). Amikor máj elején újra Debrecenben járt, Klapka György h. hadügyminiszter megtámadta, megsértette. Kilépett a katonaságtól, feleségével az időközben felszabadult Pestre ment. A tavaszi diadalokat, a kormánynak Pestre költözését követő örömmámorban mellőzve, nyomorban élt. A jún. végén tragikusra forduló helyzetben a harcnak végsőkig való folytatása mellett emelt szót (Jött a halál, Föl a szent háborúra), népi ellenállást akart szervezni. Mikor a kormány elmenekült Pestről, családjával Mezőberénybe, rokona és barátja, Orlay Petrics Soma festő szüleihez vonult el (júl. 3.). Júl. 18-án — egy véletlen találkozás hatására — Erdélybe indult. Családját Tordán hagyta, ő Bemhez csatlakozott (júl. 25.). Júl. 31-én, a fehéregyházi vesztett csatát követő menekülésben, du. 6 óra tájban eltűnt. Valószínűleg az üldöző ulánusok szúrták le. Halálának tényét a nemzeti közvélemény sokáig nem akarta elfogadni, híresztelések és ál-petőfik évtizedekig fenntartották azt a legendát, hogy ~ nem halt meg, hanem bujdosik, külföldön él, ill. Szibériában raboskodik. Élete és halála máig élő legendák forrása lett. ~ a külföldön legismertebb s legnépszerűbb m. író. Verseinek fordítása már életében (1845) megindult, s haláláig több száz versét fordították le (főleg németre). 1846 —1860 között 700 verse (a kb. 850-ből) mintegy 50 nyelven, kb. 20 000 fordításban jelent meg. (Legtöbbet fordított verse a Reszket a bokor.) Verseinek megzenésítése is már életében (1843-tól) megkezdődött, főleg Szénfy Gusztáv és Egressy Béni által. Egy 1930-as bibliográfia (Isor Kálmán) szerint addig mintegy 180 szerző 202 Petőfi-versre 510 zeneművet alkotott (a Nemzeti dal 27 dallammal az élen áll). Azóta ez a szám még jelentősen emelkedett. Megzenésítői között van Erkel