Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)

P - Petrichevich-Horváth Lázár - Petrik Albert - Petrik Géza - Petrik Lajos - Petróczy István - Petrovics Elek

409 Petrovics Nagykükü­llő vm. főispánja, 1919 —24-ben az Orsz. Menekültügyi Hivatal vezetője, 1919-től belügyi államtitkár, 1921 — 1926 között népjóléti államtitkár (1924-től mi­niszteri rangban), 1925-től 1926-ig ngy.-i képviselő. A szegedi egy.-en a politikai tudományok magántanára. Petrichevich Horváth Lázár (Kolozsvár, 1807. máj. 17. —Bécs, 1851. febr. 5.): író, újságíró, az MTA 1. tagja (1844). Kolozsvárt jogot végzett. Joggyakorlatát a marosvásár­helyi kir. táblánál végezte. 1829-ben Maros­vásárhelyi cenzor, később Nagyszebenben a kir. kincstárnál gyakornok, 1830-ban Kolozsvárott az erdélyi főkormányszéknél fogalmazó. A reformkori reakciós arisz­tokrácia irodalmi törekvéseit támogatta. 1836-ban Pesten telepedett le és újságíró lett. Nevét elsősorban a Honderű c. lap alapításával tette nevezetessé (1843), melynek 1848-ig volt szerk.-je. Lapja heves harcot indított a haladás minden jelensége ellen, különös­képpen Petőfit és a köréje csoportosult írókat támadta. 1845-ben Németo.-ban és Franciao.­ban, 1846-ban Töröko.-ban tett nagyobb utazást. A Honderű megszűnése után Morgen­röthe címen indított lapot, de az is hamarosan megbukott. Kisázsiai útjáról visszatérve érte a halál Bécsben. — F. m. Az elbujdosott, vagy egy tél a fővárosban (r., Kolozsvár, 1836); Munkái (I —IX., Pest, Buda, 1842 — 43). — Irod. Ferenczi Zoltán: Egy elfeledett regény­ről (Bp., 1918); Horváth László: P. H. L. élete és munkássága (Bp., 1936); Petrik Albert (Bp., 1877 —Beletowi erdő, 1916. aug. 27.): építész és művészeti író. Mo. műemlékeiről készített fényképfelvételei (több mint 3000 db) említésre méltóak. Az I. világháborúban elesett. — F. m. A régi Buda-Pest építőművészete (I —IV., Bp., 1909 — 11). Petrik Géza (Alsószeli, 1845. okt. 3.— Bp., 1925. aug. 26.): bibliográfus. Könyvke­reskedői, ill. antikváriusi pályán működött Sopronban, majd Bp.-en 1879-ig. Később a Pallas Rt. kiadóhivatalának főnöke, 1896-tól a Könyves Kálmán Rt. üzletvezetője, köz­ben könyvészeti kutatásokkal foglalkozott. 1878-tól a Corvina c. könyvkereskedelmi szaklap szerk.-je. — F. m. Magyar könyvészet 1860 — 1875 (Bp., 1880 — 85); Magyarország bibliográfiája 1712 — 1860 (I—IV., Bp., 1888 — 92); Kalauz az újabb magyar irodalomban (Bp., 1894); Magyar Könyvészet 1886—1900 (I — II., Bp., 1900 — 13); Magyar Könyvészet 1901 — 1910 (Bp., 1915). — Irod. Kőhalmi Béla: P. G. (A Könyvtáros, 1956. 3. sz.); Kozocsa Sándor: P. G. vallomása (Magy. Könyvszló, 1963. 3. sz.); Petrik Lajos (Sopron, 1851. dec. 5. —Bp., 1932. jún. 7.): vegyész. Tanulmányait a grazi műegy.-en végezte, 1874-től 1879-ig ugyanott tanársegéd volt. 1880-ban a bp.-i állami felső iparisk.-n a kémiai technológia tanára, 1907-től az isk. ig.-ja. Főleg kerámiai kutatásokkal foglalkozott, a mp.-i porcelán­földekről írt összefoglaló ismertetést. Szak­cikkei a Földtani Intézet kiadványaiban, a Művészi Iparban és más bel- és külföldi szaklapokban jelentek meg. Mint turista részt vett Mo. hegyvidékeinek feltárásában. 1885-től 1900-ig a Turisták Lapjának szerk.-je. A Tátra egyik csúcsát róla nevezték el. — F. m. Az agyag-, üveg-, cement- és ásványfesték­iparnak szolgáló magyarországi nyersanyagok részletes katalógusa (Mattyasovszky Jakabbal, Bp., 1885); A hollóházi (radványi) riolit­kaolin (Bp., 1889); A pink-colour lényeges alko­tórésze (Magy. Chemiai Füz. 1906); Az agyag­iparos (Bp., 1914). — Irod. Jász Géza: P. L. (Turisták L. 1932); Groscsik János: P. L. (Építőanyag, 1963. 2 — 3. sz.) Petróczy István (Garancspetróc, 1876 — Bp., 1957. aug. 9.): repülő, a helikopterépítés egyik úttörője. Katonai műszaki ak.-t vég­zett 1895-ben. 1902-ben a katonai légha­józási csapathoz osztották be, ahol lég­gömbvezetői vizsgát tett. 1910-ben letette a pilótavizsgát és repülőversenyen megnyerte Bécsújhely város első díját. Az I. világhá­borúban a közös hadsereg légierőinél több fontos beosztást töltött be. 1917 —18-ban kez­deményezésére és részvételével tervezte meg Kármán Tódor és Zurovecz Vilmos mérnök a világ első katonai helikopterét. A könnyen sebezhető megfigyelő léggömbök helyette­sítésére szolgáló P. K. Z. típusjelű (Petróczy — Kármán —Zurovecz) ún. kötött helikopter 1918. ápr.-ban 50 méter magasságba emelke­dett. 1918. nov.-ben ~ a Magyar Nemzeti Tanácsnak ajánlotta fel szolg­álatait s meg­szervezte a hadügymin. légügyi szakosz­tályát. 1920-tól a kereskedelemügyi min.-ban a légiforgalmi ügyosztály vezetője 1924-ben történt nyugdíjazásáig. E munkakörben megteremtette a m. polgári légi közle­kedés alapjait. Jelentős szerepe volt az Aero­technikai Szótár (Bp., 1920) kiadásában. — Irod. Aviatikai Évkönyv (Bp., 1918); Motor (1921. 7 — 8. sz.); Budapesti Hírlap (1928. dec. 18.). Petrovics Elek (Deregnyő, 1873. aug. 10. — Bp., 1945. júl. 20.): művészettörténész, művészeti író, az MTA tagja (1. 1924, t. 1941). Jogot tanult: 1896-tól belü­gymin. tisztviselő, 1914-től a Szépművészeti Múz. ig.-ja, 1921—35-ben főig.-ja. Nevéhez fűző-

Next