Magyar Emléklapok Uj folyam 1. füzet (Pest, 1850)
Sz. K.: A rab
ARAB. — .......Ül a rab egyedül börtön éjszakában — Sorsának keservét forgatja magában, Szenvednie kell, bár tudja hogy ártatlan, — Vigasz is, de kín is van e gondolatban. Éj van a börtönben, pedig künn a hajnal Fénylik égen földön tündökletes arczal. Hideg, nedves ősz van a börtön fenéken, Pedig künn a tavasz mosolyg a vidéken. Szegény rab, szegény rab! miről gondolkozol? Nehéz cseppek hullnak szemed pilláiról. Sötét gondolatok, mint rémséges árnyak Lelkedet gyötörni körülötted járnak! Látod özvegy búban szegény feleséged, Hosszú gyászruhában mikép sirat téged. Látod gyermekidet, s szived majd megszakad — Éltedben árvákul kell hagynod azokat! .......A rab keservétől a kő is megindul, Nedves tömlöczfalnak könynye csepegve hull, Ez egyhangú moraj hangzik csak feléje — Azon kívül csendes a börtönnek éje-De mi ez? mi hangok?... Oh bizony csalódás! Álomnál, ábrándnál mi is lehetne más? Felnéz a rab s hallgat ... örömében remeg. A börtön ablakán ... egy kis madár cseveg! Emléklap II. 1