Magyar Építőművészet, 1952 (1. évfolyam, 4. szám)
1952 / 4. szám
Dolgozó népünk Rákosi elvtárs vezetésével hazánk történetében soha nem látott arányú építkezéseinkkel teremti meg szocialista építésünk első ötéves tervét, új ipari, mezőgazdasági létesítmények, lakó-, szociális-, és kulturális épületek tömegét, szocialista városainkat. A szocializmus építése, ötéves tervünk nagy célkitűzései, szocialista építőművészetünk kialakítását követelik meg. Pártunk kezdeményezésére és kormányunk támogatásával lezajlott első magyar építőművész kongresszus és a Magyar Építőművészek Szövetségének megalakulása fordulatot jelent építőművészetünkben. Szövetségünk határozatára, folyóiratunk, a „Magyar Építőművészet” megjelenése eredményezze építőművészeink lelkes hozzáállását, még mélyebb megértését azoknak a problémáknak, amelyeket Pártunk és kormányunk felvet. Nagy építőmunkánk a sztálini emberről való gondoskodás jegyében folyik és építőművészeinknek dolgozó népünk kívánságaira, népi demokráciánk célkitűzéseire új alkotómódszerekkel létrehozott új alkotásokkal kell felelniük. Példaképül csak a nagy Szovjetunió, szocialista-realista építőművészete szolgálhat. A kommunizmus nagy alkotásai, a szocialista városok százai tanúsítják a szovjet építészet demokratizmusát, nemcsak épületeik tárgyában , rendeltetésében, hanem azzal is, hogy először az emberiség történetében az építőművészet a nép tulajdonává vált. Folyóiratunk vesse fel építőművészetünk lényeges problémáit. Legyen vita-fóruma építésztevékenységünknek, amely a kritika fegyverével megállapítja fejlődésünk eredményeit és hibáit. Szolgálja a tapasztalatcserét az elmélet kérdései, a városépítés, az ipar és mezőgazdaság építése területén egyaránt. Induljon el folyóiratunk lapjairól az a harc, amely építőművészetünket a szocializmus egyetemes kultúrájának szerves részévé teszi. Folyóiratunk munkájának legyen lényeges része építészetünk elméleti vonatkozásainak feltárása, a szocialista realizmus esztétikájának tárgyalása, haladó nemzeti hagyományaink értékelése és a társművészetek szintézise problémáinak tisztázása. A magyar építészeti táj új jellegzetességét, városaink új képét már első ötéves tervünk nagy létesítményei kialakítják. Mozgósítsuk építőművészeink széles tömegeit, harcoljunk a kritika fegyverével a kozmopolitizmus maradványai felszámolására, őrködjünk építőművészetünk gyakorlata elvi tisztaságán, hogy építőművészetünk valóban a dolgozó nép maradéktalan szolgálatát, korunk új ábrázolását jelentse és hősi korszakunk megörökítésében a műemlék igényével lépjen fel. Mélyítsük el művészeti alkotásunk módszerét — túl az alaprajzok és homlokzatok általános követelményein — a műalkotás minden részletet átfogó gondjával, harcoljunk az építőipar minőségi törekvéseit támogatva a műszaki megvalósítás, a gazdaságos szerkezet , a szép burkolóanyag és a minőségi felszerelés eszközeiért. Kísérje figyelemmel folyóiratunk fiatal építészeink fejlődését, legyen segítőtársa az építőművész-oktatás munkájának, hogy igényeiben egyre növekvő építőművészetünk jövő mestereinek képzésétbiztosítsa. Eredményeink legszélesebb körű népszerűsítésével vegyen részt folyóiratunk abban a harcban, amely feltárja társadalmunk rejtett tartalékait. Legyen sajtónk egész dolgozó népünk nyílt fóruma, amelyből megismerheti építőművészeink törekvéseit, hallatja kritikai hangját, hogy — Révai elvtárs szavaival élve — az építőművészet valóban közüggyé váljék. Legyen sajtónk fegyver Építőművész Szövetségünk kezében szocialista-realista alkotómódszerünk kifejlesztésében, hogy építőművészetünk elfoglalhassa helyét a békefront ránk eső szakaszán. A Magyar Építőművészet szerkesztőbizottsága