Magyar Építőművészet, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 1-2. szám
Építőművészeti tanácskozás Budapest általános városrendezési tervéről PREISIGH GÁBOR 1953. november 20-án és 21-én a Budapesti Városi Tanács a Magyar Építőművészek Szövetségével együttesen ankétot rendezett Budapest általános városrendezési tervével kapcsolatos építőművészeti kérdésekről. A tanácskozásra mintegy 150 építőművész és 30 képzőművész volt hivatalos. Jelen voltak az ankéton a Párt és a Kormányzat megbízottai. Meghívást kaptak a városrendezés kérdésével kapcsolatban álló minisztériumok vezető szakemberei, a Városi Tanács VB. tagjai, osztályvezetői, a kerületi tanácsok vb. elnökei. Az ankét meghallgatására az Építőművész Szövetség valamennyi tagja, a Városi Tanács apparátusában dolgozó érdekelt szakemberek és az építőipari műszaki egyetem mintegy 30 hallgatója kapott meghívást. Az ankétot a meghívottak számára rendezett kiállítás előzte meg, amely bemutatta a budapesti általános városrendezési tervvel kapcsolatos eddigi munkák eredményét, elsősorban a jelenlegi helyzet feltárását. A városképre és annak fejlődésére vonatkozó legjelentősebb metszet és fényképanyag felnagyított másolatai, köztük a középkori Budavára, majd az 1786-os ostromot ábrázoló metszetek, a régi pesti Dunapartot bemutató, 1870-ből származó fénykép, a mai Budapest többméteresre felnagyított panoráma képei díszítették a kiállítást. Budapest legjelentősebb utcaképeit, tereit, műemlékeit ábrázoló gazdag fényképanyag kiválogatott darabjaival, az V. kerület 1 : 1000 léptékű modelljével igyekeztek a kiállítás rendezői szemléletessé tenni a mai helyzetet feltáró térképanyagot, amely kiterjedt a város természeti és telepítési adottságaira egyaránt. Tartalmazta többek között Budapest topográfiai helyzetének, altalajának, kilátópontjainak térképeit, a város jelenlegi területfelhasználását, az egyes városrészek avultsági állapotával, laksűrűségi és lakásviszonyaival, zöldterületi ellátottságával. Bemutatta az ipari település fejlődését, a közlekedési hálózat elemeit, a közlekedési sűrűséget a város különböző útvonalain, a közművesítés helyzetét, hiányosságait, a város legfontosabb útvonalainak beépítettségi állapotát, a műemléki jellegű városrészek, az első és másodosztályú műemlékek térképét. Ezeken a vizsgálatokon alapult a kiállítás BVTI által készített tervanyaga, amely elsősorban a ,,városkompozíció tervének“ nevezett 1 : 15 000 léptékű térképet, ennek elemeit, a ,,területfelhasználás“ és a „közlekedési hálózat“, valamint az „ütemezés“ térképeit tartalmazta. Az óriási problémakomplexum megkívánta a terv további felbontásának bemutatását is, így a kormányprogramm nyomán a terv gerincét alkotó lakástelepítés terveinek és indokolásának, a lakosság ellátását szolgáló különféle kommunális létesítmények elosztásának , vágóhidak, kenyérgyárak, iskolahálózat parkhálózat stb.nek a bemutatását. E tervanyag részletesebb ismertetésétől most eltekintek, tekintettel arra, hogy annak leglényegesebb szempontjait a Magyar Építőművészet 1953. 56 számában leírtam. A tervanyag építőművészeti vonatkozásainak részletesebb kifejtését szolgálta a város belső kerületeinek 1 : 5000 léptékű kompozíciós térképe, a BVTI által az Engels-tér környékén kialakítani javasolt új városközpont rajzai és modelljei, továbbá a város egyes jelentős csomópontjainak kialakítását bemutató tervvázlatok és modellek, így a II. Iparterv Schall műterem által tervezett Üllői út menti városnegyed és a Műszaki Egyetem Városépítési Tanszékének tanulmánya a Sztálín-híd pesti hídfőjének rendezésére. A terveket a Városi Tanács által korábban felszólított 12 építőművésznek a város építészeti kialakítására benyújtott elgondolásait illusztráló tervvázlatok egészítették ki. Az ankét résztvevői számára az ankét rendezősége a Városi Tanács építészeti és városrendezési osztálya által készített, előre kinyomatott vitaanyagot bocsátott rendelkezésre, valamint az ankét tárgyát felölelő legfontosabb kérdőpontokat is megadta. A kérdőpontok a következők voltak : 1. Melyek azok a tényezők és adottságok, amelyek Budapest szocialista városkompozíciójának alapjává tehetők ? Hogyan és mennyire veendők figyelembe a város természeti és települési adottságai, meglévő szerkezete, továbbá a város történelmi és műemlékei ? 2. Hol, milyen mértékben és milyen módon alakítandó ki Budapest városközpontja, hogyan tehető a városkompozíció uralkodó elemévé ? Hol, hogyan alakítandók ki az alközpontok ? Hogyan biztosítható fentiek városépítészeti kapcsolata ? Szükséges-e és hol nagyobb új települési egységek létesítése, illetve meglévők teljes átépítése ! 3. Hol és milyen jelleggel szükséges a városrestből kiemelkedő, vagy egyébként a városkompozíció szempontjából döntő jelentőségű épületek létesítése, ezek hogyan kapcsolódjanak a városkompozícióhoz ? Hogy emelhető ki a Dunapartok jelentősége, szerepe a városkompozícióban ? A hidak, földalatti állomások és egyéb döntő új létesítmények milyen módon befolyásolják a városkompozíciót ? 4. Hol indokolt városépítészeti szempontból a város meglevő települési és forgalmi rendszerének legmeszebbmenő figyelembevételével a meglevő körutak, sugárutak továbbfejlesztése? Szükséges-e jelentős új útvonalak nyitása ? 5. Melyek a városépítészet elsősorban végrehajtandó reális feladatai, mi legyen ezek ütemezése, sorrendje ? E kérdőpontok alapján a vita döntő módon a városépítésnek építőművészeti vonatkozású problémáira irányult. Természetesen e kérdések nem választhatók el a városépítés sokoldalú, komplex kérdéseitől, amelyek helyes megoldása, mint azt az ankét egyik felszólalója kifejtette , a politikai, műszaki, gazdasági, szociális, kulturális és esztétikai kérdéseknek szintézise. Mindezen kérdések együttes megtárgyalása azonban egy vita keretében túl messzire vezetett volna, túlságosan szétaprózta, szétterjesztette volna a vitát. Az eredmény, úgy érzem, igazolta a vita rendezőinek elgondolását ; a felszólalások többsége reális, pozitív tartalmú volt. Azt igazolta, hogy a BVTI tervében lefektetett, a város szerkezetére, a tervezés gazdasági alapjaira vonatkozó elvek alkalmasak voltak arra, hogy bázisát képezzék az elsősorban építőművészeti kérdéseket felölelő tartalmas vitának, amelynek igen sok kérdésével foglalkoztak a felszólalók mind elméleti, mind gyakorlati síkon. Számos olyan új szempontot vetettek fel, amelyeknek részletes kivizsgálása, figyelembevétele a további tervezés során feltétlenül kívánatos. A vitán résztvevők álláspontja a következő volt: 2