Magyar Építőművészet, 1956 (5. évfolyam, 1-9. szám)
1956 / 1. szám
MAGYAR Építőművészet 1956. 1. SZÁM Építészetünk értékelése és fejlődésének iránya" PERCZEL KÁROLY Az építészeti tervezés területén jelenleg uralkodó zűrzavar, az építészeti tervezés kérdéseinek tisztázatlansága súlyos károkat okozhat a magyar népgazdaság fejlődésének és a szocializmus építésének. Ezért világos útmutatást kell adni az építészet jelenlegi helyzetéről és jövő fejlődésének irányáról. A moszkvai építési konferencia és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Vezetősége és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata nyomán építészeink megértették, hogy nem a hagyományos építészeti formák másolása alkotja főfeladatunkat, hanem a nép szükségletének kielégítése. Azonban ennek következményeit különbözőképpen vonták le. Egyesek a nyugati modernista formalizmus visszatérésére következtettek és buzgón kezdték másolni a svéd és amerikai munkákat. Mások le akartak mondani az építészet művészi oldaláról. Ismét mások úgy látták, hogy a régi formák másolása enyhítettebb formában nincs ellentétben az új irányvonallal. Voltak akik mit sem változtattak az építés gazdaságosságának elhanyagolásán. Ezért szükségesnek látjuk, hogy a magyar építészek előtt megvilágítsuk a kommunista építészek álláspontját ezekről a kérdésekről. Milyen kérdésekről kell tisztázott álláspontunknak lenni ahhoz, hogy világos és egyértelmű nevelő és irányító munkát végezhessünk. Jól kell ismernünk a marxizmus-leninizmus politikai gazdaságtanát és filozófiáját, ezen belül az alap- és felépítmény kapcsolatáról, a művészetről, lakáskérdésről stb. szóló marxi-lenini elméletet. El kell sajátítanunk ezt az elméletet, mert ez is előfeltétele jó építészetünknek. Szövetségi pártoktatásunk jó és színvonalas, de kevesen vesznek részt rajta. Ezenkívül nyilvános vitákat kellene rendeznünk, az építészetre alkalmazott elméleti kérdésekről. Tisztáznunk kell az elmélet alkalmazását az építészet jelenleg aktuális kérdéseire : 1. Tisztáznunk kell állásfoglalásunkat a felszabadulás utáni 10 év kétféle építészeti irányvonalához : 1961. előtti modernista építészetünket és az 1961. utáni nemzeti és klasszicizáló hagyományokra támaszkodó archaizáló építészetünket kell világosan értékelnünk. 2. Világosan ki kell tudnunk fejteni irányvonalunkat építészetünk jövőbeli fejlődéséről. Meg kell tudnunk mondani, hogy milyen építészetet kíván tőlünk a dolgozó nép és annak élcsapata a párt. Milyen építészetet kíván tőlünk az építtető, a népi demokratikus állam a szocializmus építészetének következő szakaszában. Van-e alapunk arra, hogy ezekre a kérdésekre már most válaszoljunk ? Elég támaszpontot nyertünk ezeknek a kérdéseknek megválaszolására : 1. Büszkék lehetünk arra, hogy most kialakuló építészeti irányvonalunk ma is érvényes megfogalmazását már a magyar Építőművészek Szövetsége 1964. márciusában tartott első konferenciájának határozata úgyszólván teljes egészében tartalmazza. Ez a határozat többek közt a következőket mondja : „Helytelen irányok is felbukkannak . Ilyenek az archaizálás, eklektizálás, a történeti formának és kompozíciós módszernek a tartalomtól független, sematikus alkalmazása, mely irányzatok felülete alatt tovább élt a modernizmus is. Nem lehetnek sikeresek olyan építészeti kezdeményezések, amelyek más társadalmi rendszer, kor, nép, vagy táj építészi formáit és kifejezésmódját akár nyíltan, akár burkoltan másolják. A szocialista-realista építészetnek a szocialista életet kell tükröznie, a helynek, a népnek, a körülményeknek megfelelően. Épületeinknek ki kell elégíteniük a társadalom anyagi és szellemi követelményeit. A művészeti igények szem előtt tartása mellett épületeink rendeltetésszerűek is legyenek. Jobban meg kell ismerni és tanulmányozni az építés korszerű technikáját. A szocialista építőművészet technikai alapja csak magasabbrendű építőipar lehet. Több gondot kell fordítani a szerkezet és forma együttes alakítására. Építészeinknek nagyobb gondot kell fordítaniuk terveiknél a gazdaságosság kérdésére, kerülni kell az öncélú tér- és anyagpazarlást. A felmerülő feladatok az egyes épületek elszigetelt tervezési módszere helyett az együttesek tervezésére való törekvést teszik szükségessé. Tömeges építkezéseinket a típustervezés színvonalának állandó emelése mellett egyre gazdaságosabbá kell tenni. 2. Megismertük a Moszkvai Össz-szövetségi Építészeti Konferencia vitáját és határozatait, ezeket megvitattuk az aktíva vezetőségben és megvitatta a Szövetség vezetősége is. 3. Megindult a vita a magyar építészet irányvonaláról és eddigi építészetünk értékeléséről, Major és Lux elvtársak között. Ez a vita sajnos a Szövetségen és sajtóján kívül folyt, de azért mi is belefolytunk. Az aktíva vezetőség megvitatta Major elvtárs cikkét, a vita szövege megjelent a Magyar Építőművészetben. Több megjelent hozzászólás tisztázta a vita egyes pontjait. Ez a vita még nem zárult le, kívánatos folytatása, amely még sok értékes iránymutatást hozhat. Hibát követtünk el abban eddig, hogy ezt a vitát a vezetőség körénél szélesebb bázisra nem terjesztettük ki. Eddig sem az aktíva, sem a M. É. Sz. tagsága elé nem vittük. Mégis kialakult a sajtóbeli és az aktíva-vezetőség vitája folyamán több főkérdésben közös álláspont. 4. Különösen elősegítette építészeti álláspontunk tisztázását a SzUKP Központi Bizottságának és a Sz. U. Minisztertanácsának közös határozata a tervezésben és az építészetben mutatkozó túlzások kiküszöböléséről, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata ipari termelésünk megjavításának és műszaki színvonalának feladatairól. 5. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata az ország gazdasági helyzetéről, ráirányította figyelmünket az ország és a szocializmus építésének fénypontjaira és nehézségeire, bajaira egyaránt. Külkereskedelmünk hiányosságainak kiküszöbölésére, sikeres szocialista iparfejlesztési politikánk, a mezőgazdaság szocialista fejlesztésére irányuló erőfeszítéseink épp annyira kell, hogy érdekeljék a kommunista építészt, mint az építészet szakkérdései. Mi ennek a népnek építünk és nemcsak saját dicsőségünkre. Aki nem ismeri az ország és a dolgozók helyzetét, menthetetlenül hibás építészeti irányvonalat fog követni. Mindezen előzmények alapján javaslatot teszünk építészetünk fejlődésére vonatkozó egyértelmű álláspont elfogadására. Szembetűnő, hogy a felszabadulás első 10 évében sok jelentős épületet alkottunk, amelyek a szükségletek, a rendeltetés kielégítését is jól megoldották. Mégis az építészeti vitáknál, és ennek következtében sok tervnél és épületnél a formakérdéseket helyeztük előtérbe. Az első hat évben a felszabadulás vívmányát elsősorban a modern építészeti formák bevezetésében láttuk. Voltak ugyan kommunista építészek, akik például Csepel újjáépítési tervét elvileg a munkások szükségleteinek kielégítésére alapozták, de ezt sokszor formalista épületekkel kívánták kielégíteni. Mi akkor nem az emberiség egész fejlődése alatt alkotott építészetet akartuk átdolgozni új társadalmunk céljaira, hanem minden tradíciót tagadó és a nyárspolgár megdöbbentésére szánt, az építészet hagyományaival szakító nyugati modernista formákat akartuk utánozni, sokszor anélkül is, hogy a dolgozók szükségleteit és igényeit kellőképpen megvizsgáltuk volna. De a modernista építészet is a tőkéstársadalom igája alatt alkotott kultúra egy része volt és „a mi kötelességünk a burzsoázia örökségét gondosan összegyűjteni, azt tanulmányozva, bírálva elsajátítani és így előre haladni" (Zsdanov). A modernista építészet nem azért mutatkozott használhatatlannak a szocializmus építészete számára, mert az építészet formáit a funkciónak és a szerkezetnek megfelelően akarta kialakítani. Épp ez volt haladó vonása a * Részletek a Magyar Építőművészek Szövetsége M. D. P. aktívájának 1955. dec. 9-i ülésen tartott beszámolóból.