Magyar Építőművészet, 1956 (5. évfolyam, 1-9. szám)

1956 / 1. szám

MAGYAR Építőművészet 1956. 1. SZÁM Építészetünk értékelése és fejlődésének iránya" PERCZEL KÁROLY Az építészeti tervezés területén jelenleg uralkodó zűrzavar, az építészeti tervezés kérdéseinek tisztázatlansága súlyos károkat okoz­hat a magyar népgazdaság fejlődésének és a szocializmus építésének. Ezért világos útmutatást kell adni az építészet jelenlegi helyzetéről és jövő fejlődésének irányáról. A moszkvai építési konferencia és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Vezetősége és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata nyomán építészeink megértették, hogy nem a hagyo­mányos építészeti formák másolása alkotja főfeladatunkat, hanem a nép szükségletének kielégítése. Azonban ennek következményeit különbözőképpen vonták le. Egyesek a nyugati modernista formaliz­mus visszatérésére következtettek és buzgón kezdték másolni a svéd és amerikai munkákat. Mások le akartak mondani az építészet művészi oldaláról. Ismét mások úgy látták, hogy a régi formák másolása enyhített­ebb formában nincs ellentétben az új irányvonal­lal. Voltak akik mit sem változtattak az építés gazdaságosságának elhanyagolásán. Ezért szükségesnek látjuk, hogy a magyar építé­szek előtt megvilágítsuk a kommunista építészek álláspontját ezek­ről a kérdésekről. Milyen kérdésekről kell tisztázott álláspontunknak lenni ahhoz, hogy világos és egyértelmű nevelő és irányító munkát végezhessünk. Jól kell ismernünk a marxizmus-leninizmus politikai gazdaság­tanát és filozófiáját, ezen belül az alap- és felépítmény kapcsolatá­ról, a művészetről, lakáskérdésről stb. szóló marxi-lenini elméletet. El kell sajátítanunk ezt az elméletet, mert ez is előfeltétele jó építé­szetünknek. Szövetségi pártoktatásunk jó és színvonalas, de keve­sen vesznek részt rajta. Ezenkívül nyilvános vitákat kellene ren­deznünk, az építészetre alkalmazott elméleti kérdésekről. Tisztáz­nunk kell az elmélet alkalmazását az építészet jelenleg aktuális kérdéseire : 1. Tisztáznunk kell állásfoglalásunkat a felszabadulás utáni 10 év kétféle építészeti irányvonalához : 1961. előtti modernista építé­szetünket és az 1961. utáni nemzeti és klasszicizáló hagyományokra támaszkodó archaizáló építészetünket kell világosan értékelnünk. 2. Világosan ki kell tudnunk fejteni irányvonalunkat építésze­tünk jövőbeli fejlődéséről. Meg kell tudnunk mondani, hogy milyen építészetet kíván tőlünk a dolgozó nép és annak élcsapata a párt. Milyen építészetet kíván tőlünk az építtető, a népi demokratikus állam a szocializmus építészetének következő szaka­szában. Van-e alapunk arra, hogy ezekre a kérdésekre már most vála­szoljunk ? Elég támaszpontot nyertünk ezeknek a kérdéseknek megvála­szolására : 1. Büszkék lehetünk arra, hogy most kialakuló építészeti irányvonalunk ma is érvényes megfogalmazását már a magyar Építőművészek Szövetsége 1964. márciusában tartott első konfe­renciájának határozata úgyszólván teljes egészében tartalmazza. Ez a határozat többek közt a következőket mondja : „Helytelen irányok is felbukkannak . Ilyenek az archaizálás, eklektizálás, a történeti formának és kompozíciós módszernek a tartalomtól független, sematikus alkal­mazása, mely irányzatok felülete alatt tovább élt a modernizmus is. Nem lehetnek sikeresek olyan építészeti kezdeményezések, amelyek más társadalmi rendszer, kor, nép, vagy táj építészi for­máit és kifejezésmódját akár nyíltan, akár burkoltan másolják. A szocialista-realista építészetnek a szocialista életet kell tükröznie, a helynek, a népnek, a körülményeknek megfelelően. Épületeinknek ki kell elégíteniük a társadalom anyagi és szel­lemi követelményeit. A művészeti igények szem előtt tartása mellett épületeink rendeltetésszerűek is legyenek. Jobban meg kell ismerni és tanulmányozni az építés korszerű technikáját. A szocialista építőművészet technikai alapja csak magasabbrendű építőipar lehet. Több gondot kell fordítani a szerkezet és forma együttes ala­kítására. Építészeinknek nagyobb gondot kell fordítaniuk terveiknél a gazdaságosság kérdésére, kerülni kell az öncélú tér- és anyagpazarlást. A felmerülő feladatok az egyes épületek elszigetelt tervezési módszere helyett az együttesek tervezésére való törekvést teszik szükségessé. Tömeges építkezéseinket a típustervezés színvonalának állandó emelése mellett egyre gazdaságosabbá kell tenni. 2. Megismertük a Moszkvai Össz-szövetségi Építészeti Konfe­rencia vitáját és határozatait, ezeket megvitattuk az aktíva­ vezető­ségben és megvitatta a Szövetség vezetősége is. 3. Megindult a vita a magyar építészet irányvonaláról és eddigi építészetünk értékeléséről, Major és Lux elvtársak között. Ez a vita sajnos a Szövetségen és sajtóján kívül folyt, de azért mi is belefoly­tunk. Az aktíva­ vezetőség megvitatta Major elvtárs cikkét, a vita szövege megjelent a Magyar Építőművészetben. Több megjelent hozzászólás tisztázta a vita egyes pontjait. Ez a vita még nem zárult le, kívánatos folytatása, amely még sok értékes iránymutatást hoz­hat. Hibát követtünk el abban eddig, hogy ezt a vitát a vezetőség körénél szélesebb bázisra nem terjesztettük ki. Eddig sem az aktíva, sem a M. É. Sz. tagsága elé nem vittük. Mégis kialakult a sajtóbeli és az aktíva-vezetőség vitája folya­mán több főkérdésben közös álláspont. 4. Különösen elősegítette építészeti álláspontunk tisztázását a SzUKP­ Központi Bizottságának és a Sz. U. Minisztertanácsának közös határozata a tervezésben és az építészetben mutatkozó túlzá­sok kiküszöböléséről, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata ipari termelésünk megjavításának és műszaki színvonalának feladatairól. 5. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének hatá­rozata az ország gazdasági helyzetéről, ráirányította figyelmünket az ország és a szocializmus építésének fénypontjaira és nehézségeire, bajaira egyaránt. Külkereskedelmünk hiányosságainak kiküszöbölé­sére, sikeres szocialista iparfejlesztési politikánk, a mezőgazdaság szocialista fejlesztésére irányuló erőfeszítéseink épp annyira kell, hogy érdekeljék a kommunista építészt, mint az építészet szakkérdései. Mi ennek a népnek építünk és nemcsak saját dicsőségünkre. Aki nem ismeri az ország és a dolgozók helyzetét, menthetetlenül hibás építészeti irányvonalat fog követni. Mindezen előzmények alapján javaslatot teszünk építészetünk fejlődésére vonatkozó egyértelmű álláspont elfogadására. Szembetűnő, hogy a felszabadulás első 10 évében sok jelentős épületet alkottunk, amelyek a szükségletek, a rendeltetés kielégíté­sét is jól megoldották. Mégis az építészeti vitáknál, és ennek követ­keztében sok tervnél és épületnél a formakérdéseket helyeztük elő­térbe. Az első hat évben a felszabadulás vívmányát elsősorban a modern építészeti formák bevezetésében láttuk. Voltak ugyan kom­munista építészek, akik például Csepel újjáépítési tervét elvileg a munkások szükségleteinek kielégítésére alapozták, de ezt sokszor formalista épületekkel kívánták kielégíteni. Mi akkor nem az emberiség egész fejlődése alatt alkotott épí­tészetet akartuk átdolgozni új társadalmunk céljaira, hanem minden tradíciót tagadó és a nyárspolgár megdöbbentésére szánt, az épí­tészet hagyományaival szakító nyugati modernista formákat akar­tuk utánozni, sokszor anélkül is, hogy a dolgozók szükségleteit és igényeit kellőképpen megvizsgáltuk volna. De a modernista építészet is a tőkéstársadalom igája alatt alkotott kultúra egy része volt és „a mi kötelességünk a burzsoázia örökségét gondosan összegyűjteni, azt tanulmányozva, bírálva elsa­játítani és így előre haladni"­ (Zsdanov). A modernista építészet nem azért mutatkozott használhatatlannak a szocializmus építé­szete számára, mert az építészet formáit a funkciónak és a szerke­zetnek megfelelően akarta kialakítani. Épp ez volt haladó vonása a * Részletek a Magyar Építőművészek Szövetsége M. D. P. aktívájának 1955. dec. 9-i ülésen tartott beszámolóból.

Next