Magyar Építőművészet, 1960 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1960 / 1. szám
BEVEZETŐÜL VAVAVAVAVAVAVAVAVAVAVA A Magyar Szocialista Munkáspárt gondolatai és célkitűzései, melyek a szocializmus alapjai lerakásának befejezésére, a szocializmus-építés még lendületesebb továbbvitelére vonatkoznak, s melyeket a VII. Kongresszus jóváhagyott, az építészetet is hatalmas és nagyszerű feladatok elé állítják az elkövetkező esztendőkben. „A növekvő építési feladatok megvalósítása megköveteli, hogy az országos építőipar termelését 1958-hoz viszonyítva legalább 75%-kal emeljük.” „Az építési szervezet és irányítás tökéletesítésével, a korszerű anyagok és technológia bevezetésével csökkenteni kell az építési időtartamot és az építkezések költségét.” „Az építőanyagipar termelését az 1965. évre 1958-hoz viszonyítva mintegy 85%-kal kell növelni” és „az építőanyagipar korszerű gyártási ágait” tovább kell fejleszteni. A „szociális, kulturális és egyéb nem-termelő célokra szánt 37—38 milliárd forintból — többek között — 250 000 lakást kell megépíteni (1965-ig) és 5 milliárdot kell tatarozásra fordítani. Az előirányzott összegből olyan lakásokat kell építeni, melyek többsége „két- és többgyermekes családok igényeinek” megfelelően „két- és három lakóhelyiségből” áll, s melyek „általában közművesítéssel, nagyrészt gáz bevezetésével, mintegy 40—45%-ánál pedig beépített konyhabútorokkal és szekrényekkel” létesülnek (A VII. Kongresszus irányelveiből). Ezek a gondolatok és célkitűzések döntő módon érintik az építészetet, mint a tudomány, a technika és a művészet sajátos szintézisét, s így mindenekelőtt azokat, akik e szintézis megteremtésére, az építészeti koncepció kialakításának és megvalósításának szellemi irányítására, a legalkalmasabbak: a tervező építészeket. Hogy azonban az építészek e feladatuknak — és a kitűzött céloknak — a legmagasabb színvonalon, a maximális hatásfokkal eleget tehessenek, az erkölcsi és — nem utolsó sorban — az anyagi megbecsülés ösztönző faktorát az eddiginél sokszorta nagyobb mértékben kell bekapcsolni az alkotómunka hajtóerői közé. „A kormány már másfél évvel ezelőtt utasította az illetékeseket, különösen az építőipar irányítóit, hogy dolgozzanak ki egy jobb ösztönző módszert, olyat, amely megfelel a tervezőirodákban dolgozók egyéni érdekeinek is és a népgazdaság érdekeinek is.” (Kádár elvtárs kongresszusi beszédéből.) A Magyar Építőművészet Szerkesztőbizottsága ez új esztendő megkezdésekor ígéretet tesz, hogy a VII. Kongresszus által, a második ötéves terv keretében előirányzott nagyon komoly építészeti feladatok és célok minél tökéletesebb megvalósításáért, és ennek érdekében, a tervezők munkájának sokkal hatékonyabb ösztönzéséért, az alkotó építészek nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsüléséért — a maga eszközeivel — lankadatlan küzdelmet fog folytatni. 3