Magyar Fórum, 1989. október-december (1. évfolyam, 1-9. szám)

1989-10-21 / 1. szám

Kétmillió ember egészsége „Nem törődöm bele, hogy kétéves kisfiam menthetetlenül asztmás legyen! Hogy a gyereket ne merjem levinni az utcára, hogy félve nyissak ablakot, mert olyan büdös benzinszag tódul be rajta, amely már tűrhetetlen” - sorolta elkeseredetten egy, a Mártírok útján élő fiatalasszony több ezer budapesti szülő panaszát, az MDF Budapesti Környezetvédő Csoportjának alakuló gyűlésén, ez év tavaszán. A csoport a kerületi szervezetek környezetvédőinek a szövetsége, vezetősége nincs, tagjai a helyi csoportok képviselői, munkáját négy szervező irányítja. Szommer Ferenc mérnök számol be az alakulás óta eltelt félév fontosabb eseményeiről. - Első ténykedésünk a Mártírok útján tartott tüntetés szervezése. Majd felhívást intéztünk a kormányhoz a levegőszennyezés azonnali csökkentése érdekében. A jelenleg elérhető eszközökkel ez nem lehet más, mint az évenkénti,kötelező, különleges kipufogógázvizsgálati eljárás bevezetése. Több alkalommal ingyenes szénmonoxid méréseket és motorbeállítást végeztünk az autósok részére. Győrffy László író, a csoport másik szervezője mondja: - A sajtó útján felszólítottuk a kormányt, hogy az falui atomtemető kérdését vegyék le a napirendről, és arra is, hogy nyújtsanak be tiltakozó jegyzéket a csehszlovák kormánynak a bős nagymarosi építkezés csehszlovák oldalon történő folytatása ellen. A Környezetvédelmi Minisztérium megkeresett minket, és tárgyaltunk dr. Perczel György miniszterhelyettessel. Sajnos, látnunk kellett, hogy közös gondolkodás helyett a tárca megtépázott tekintélyét akarták közreműködésünkkel helyreállítani. A levegő megtisztításához is tiszta politikai légkör kell. Annyit mégis elértünk, hogy más környezetvédőkkel együtt meghívnak különböző fórumokra, és a témáinkba illő anyagokat megküldik nekünk véleményezésre. Nemcsak a környezetvédelmi, hanem az Ipari és a Közlekedési Minisztérium illetékes vezetői is.­­ Legújabb kezdeményezésünk a helyi, kerületi társadalmi környezetvédő tanácsok létrehozása,­­ veszi át újra a szót Szommer Ferenc. Úgy gondoljuk, hogy ezek a helyi önkormányzat szerveződésének a csírái lehetnének. Társadalmi összefogással, önkéntes szakértők vizsgálatai alapján feltárják a környezetszennyező forrásokat, intézkednek elhárításukról és ellenőrzik a végrehajtást. Cseppet sem véletlen, hogy a Magyar Demokrata Fórum Budapesti Környezetvédő Csoportjának a felhívására alakult meg az első Társadalmi Környezetvédelmi Tanács, Budapest, XXII. kerületében. Több egészségügyi intézmény kiadásában készült egy orvosi felmérés: Daganatos halálozási térkép egy budapesti kerületben 1979-1984 ig címmel. A kiadvány igen elgondolkoztató adatokat közöl: amíg a férfiak évi daganatos halálozási adata Budapesten egy ezrelékes, addig a kerületben hét ezrelék. A nőknél Budapesten évi három ezrelékes csökkenés mutatható ki, a XXII. kerületben ugyanennyi idő alatt két ezrelékkel nő ez a szám. Dr. Kékesi Olga, a felmérés egyik szerzője és a Környezetvédelmi Tanács operatív bizottságának tagja jellemző esetekkel illusztrálja a száraz adatokat.­­ Van egy négylakásos ház Nagytétényben, melyben egymásután három családfő rövid időn belül emésztőszervi rákban elhalálozott. A negyediknek, a legidősebbnek bőrrákja volt, de az ő esetében nem lehetett egyértelműen kimutatni, hogy a halál oka a rák lett volna, mert egyéb betegségben is szenvedett. A felmérés nem tér ki az okok vizsgálatára, csak a tényeket állapítja meg, ez a lépés már a Társadalmi Tanács szakértőinek feladata lesz. Egy olyan kerületben, ahol túl sok a környezetszennyező nagyüzem - mint például: a Chinoin, a Lampart, a Metallochemia, az Aszbesztgyár, a BUSZESZ, a Húsipari Hizlaló Vállalat, hogy csak a legfontosabbakat említsem -, nem kell messzire menniük károsító tényezők felkutatásáért. Seress Eszter A (folytatás az 1. oldalról) sorsáról ne tárgyalhassanak. Követelik, hogy tíz évre visszamenőleg vizsgálják fe­lül a hoci-nesze újításokat. Nézzék meg, hogy a vállalat dolgozói, különösen a veze­tők, az elmúlt tizenöt évben mit vásároltak jutányosan a Művektől. Kerüljön nyilvá­nosságra, hogy a gyár függet­lenített forradalmárai mek­kora prémiumokat, jutalma­kat és egyéb juttatásokat tép­tek maguknak a csődhöz ve­zető elmúlt öt évben. Helyes. Mi, a kultúra önkor­mányzat nélküli munkásai közzétesszük, hogy mennyit keresett és talált 1989 máso­dik félévében - hetekkel, hó­napokkal az árverés előtt! - a Művek szakszervezeti appa­rátusa. Az szb-titkár 130.800 forint fizetése mellé kapott 118.080 forint prémiumot és 107.016 forint járulékot. Meg nem mondható, hogy ez a já­rulék micsoda. Veszélyességi pótlék talán. Hátha ebben a feszültségben egy dolgozó erős felindulásában elzárja az szb-titkár hátán az oxigénpa­lackot és akkor egy levegőt kell szívnia velünk. A titkár­helyettes - minek az?! - pré­miuma 43.200, járuléka 52.116 forint. A szakszerve­zeti munkatársak is kaptak összesen 72.000 forintot a fi­zetésük mellé. Indokolt a múltidő, mert az "átutalandó bérelemek"-ről a nálunk lévő fénymásolat tanúsága szerint 1989. július 26-án vala­mennyien fölvették a szép pénzt. Azóta harcos reforme­rek ők is. Tárgyalni akarnak a munkástanáccsal és követelik mindazt, amit a munkásta­nács követelt. (A régi mód­szer. Élére állni a tömegek­nek és megakadályozni, hogy előrejussanak.) Mindez ma már nyilvános­ságra kerülhet. Itt tartunk. Huszonöt évvel ezelőtt Finn­ország velünk kullogott az európai mezőny hátsó felé­ben. Ausztria 1955-ben in­dult. Előtte félévvel a burgen­landi Esterházy uradalom vezérigazgatója egy orosz ka­tonatiszt volt. Eliramlottak mellettünk, miközben mi a starthelyet díszítgettük: "Él­jen és virágozzék a megbont­hatatlan!..." Az Isten háta mögött, a Lappföld közelében a nyolc­vanas évek elejére egy húsz­ezres kisvárosban kiderült, hogy az ércbányászatból már csak néhány évig tudnak megélni. Eldöntötték, hogy különleges vagonokat fognak gyártani, mert ezekből keve­set is drágán lehet eladni. A bányából feljöttek a fényre, másfél év alatt hitelekből át­képezték magukat, közben épült a gyár, és ma, négy év múltán, az egykori bányászok svéd, szovjet, japán megren­delésre készítik a vasúti ko­csikat. Nem nagygyűléseken szavaz­tatták meg a bányászokkal, hogy mit fognak gyártani. Szakértők döntöttek, a helyi nyilvánosság előtt. A mi munkástanácsainkra sem az a feladat vár, hogy arra voksol­janak, mit termeljen az üzem. A piac ítél, hogy a tönk szé­lére jutottunk, ez is a piac íté­lete. Odakényszeríteni a dön­téshozókat, és részt venni a szociális biztonság megte­remtésében, ez a munkásta­nácsok dolga Péten és min­denütt az országban. Ma attól is frissül a levegő, ha a szolgálati palackokból kien­gedjük az oxigént. De ez még nem tisztító légáram. Levegőt szeretnénk cserélni. Gazsó-Zelei Cseréljünk levegőt A Péti Munkástanács nyílt levele a Péti Nitrogénművek leendő vevőihez A „szocialista iparosítás” egyik remekét, a Péti Nitrogénműveket, közel kétéves tehetetlen és sikertelen szanálási eljárás után, az október 8 án közzétett bírósági végzés (és a Pénzügyminiszter döntése hatására) pénzügyileg felszámolják: új tulajdonosnak adják el a Szanáló Szervezet által meghirdetett pályázat alapján. Péten ez év augusztusában munkástanácsot alakítottunk, hogy megszüntessük kijátszásunkat és kiszolgáltatottságunkat, egyben magunk is keressük a rendezés útját, mert meggyőződésünk, hogy a gyárnak van jövője, s ennek biztosításáért minden erőnkkel harcolunk. Más mód nem lévén, ezen az úton tudatjuk a gyár leendő tulajdonosaival. - A Munkástanács partner kíván lenni a megmentéshez és az újraélesztéshez. - Részt kíván a gyár tulajdonából, a gyár dolgozóinak külön kialakuló tulajdoni részesedési rendszerével, ennek révén. - Beleszólást kíván sorsa intézésébe. - Csak olyan rendezést és tulajdonost fogad el, amely és aki kötelezettséget vállal a gyár működtetésére, továbbá garanciákat vállal arra, hogy a szükséges leépítések tervezetten, fokozatosan, megegyezésekkel történjenek, s a kényszerűen távozókat biztonság, és az újrakezdés támogatása segítse. A Péti Munkástanács tudatában van annak, hogy áldozatok nélkül nincs megoldás, de kijelenti: nem támogat olyan leendő tulajdonost, aki e feltételeket nem fogadja el. Veszprém, 1989. október 13. Péti Munkástanács 3 Népiség és populizmus A mai magyar politikai tábla közepét elfoglaló MDF, a hatvan esztendős múltra visszatekintő népi mozgalom örököse, egyik meghatározó ága éppenséggel annak egye­nes folytatása. Modern politikai megjelenése a többször alakot öltött, lényegében azonban mindvégig a politikai cselekvés főáramán kívülre szorított magyar népiségnek és harmadikutas politikai gondolkodásnak. Azonban benne nem egy politikai párt, hanem egy egész pártszövetség, a nemzeti és radikális politikai szerepvállalás centruma és baloldala megtalálható, magától értetődő összetartozásban. Liberális irányzatai éppenúgy vannak, mint szociáldemok­rata irányt követő csoportjai. Mégis, alapvonalaiban egyér­telműen annak a népiségnek a legnagyobb, legtekintélye­sebb, a közvélemény által ismert és elfogadott képviselője, melyet egyes szélsőséges politikai erők a populista elneve­zéssel illetnek. A populizmus bélyegével gondolják lejárat­hatónak az ellenfelet, így akarnak ellene előítéletektől terhes félelmet és közhangulatot teremteni. A populizmus a politikai szóhasználatban érzékletesen jelez bizonyos mozgalmakat és karaktereket. De ennek okán még nem kell szoros összefüggést feltételeznünk a populista mozgalmak fellépése és a magyar népi mozgalom tevékenykedése között. Különösen pedig akkor nem, ha tudjuk, a magyar népiség, népi mozgalom sem a XX. szá­zad első felében, sem ma nem tartozott és nem tartozik a klasszikus ismérvek alapján leírható populista mozgalmak közé. A populizmus vádját az MDF nek nem kell visszau­tasítania, nem szükséges attól mereven elhatárolnia magát, csupán annyi a dolga, hogy a populista mozgalmak jel­lemző tulajdonságaihoz való viszonyát érzékletessé, ezáltal egyértelműen tisztázottá tegye. A legjelentősebb populista csoportok a kelet európai, a latin amerikai politikai közélet szereplői voltak, vagy részben máig is azok. Hiszen tudomásunk van a századelő nyugat európai, sőt észak amerikai populista mozgalmai­ról is, melyek a szociális különbségek társadalmi méretű kiegyenlítéséért, és nem az egyes, etnikailag jellemezhető társadalmi csoportok felemelkedésért és politikai hatalmá­ért küzdöttek. A populizmus a mai szóhasználatban erősen nacionalista mozgalom, ami szintén nehezen egyeztethető össze a magyar népi gondolkodással, annak nemzeti termé­szetű elkötelezettségétől igen messze áll. A nacionalizmus bizonyos, nemzetinek tekintett sajátosságokat emel a cse­lekvési norma rangjára. A népi mozgalom azonban mindvé­gig elutasította azt a Bibó István által jellemzett felfogást, hogy „...bármiképpen kodifikált nemzeti sajátosságokból programot lehet levonni. Programot a tényekből kell levon­ni, és helyesen kiválasztott társadalmi elvekből." Nos, elegendő csak a hat évtizede életre kelt magyar népi moz­galom vezető személyiségeinek sorát felidézni, politikai eszményeiket és szerepvállalásukat számba venni ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen: a magyar népiség egyike a plu­rális gondolkodást megtestesítő európai politikai alakula­toknak; nem igenli, sőt határozottan elutasítja a személyes főhatalom hamis és kártékony romantikáját. Helyette a csorbítatlan demokráciát és a társadalmi igazságosságnak a hatalmi ágak megosztására való alapozását ajánlja. A har­madik út politikai koncepciója, gazdasági és szociális el­gondolásai, geopolitikai realitásérzéke mind ellentmon­danak ennek az ismérvnek, a népi mozgalomnak ellenzék­ben, kormánykoalícióban, belső illegalitásban és külső emigrációban mutatott türelme nyilvánvaló cáfolata az ilyetén vádaknak. Ezek után látható, hogy a magyar népi mozgalom egyik, de legjelentősebb örököse, az MDF nem annyira populista ideológiájú szerveződés, mint azt neve után feltételezik politikai vetélytársai és ellenfelei. Politikai működésében összekapcsolja, és csak együtt képzeli el a helyi és az orszá­gos politikai cselekvést, szerepvállalást, ekként egyszerre a mindennapi élet áramlataként és a parlamenti demokrácia centrális erejeként lép föl. Az ország viszonylagos elmara­dottságának fölszámolását hozzákapcsolja egész Európa függő problémáinak, benne Közép Európa tragikus sors­kérdéseinek megoldásához. Mindazonáltal egészséges patriotizmus jellemzi, amely a politikai cselekvés szintjén azt jelenti, hogy a nemzet előtt álló feladatokat kívánja megoldani, s amit csinál, az más nemzetek számára kisu­gárzó példa legyen. Vezető személyiségei, legfontosabb feladatuknak a lokális, regionális és országos új politikusi utak és személyiségek felszínre kerülését tekintik. E moz­galom a politikai és kulturális összetartozás érzését kívánja napirenden tartani. Az MDF népisége nem populizmus. Politikai frazeoló­giájában a nép fogalma természetesen itt, Közép Európá­ban, hordoz elfogadott és magától értetődőnek tekintett súlyosabb politikai tartalmakat is. Ám lényegét tekintve a népet a nemzet fogalmával azonosítja, s ennek ad szerepet „...a többé kevésbé megbomlott politikai keretek helyreál­lításában...” (Bibó István). Különleges jelentőséget tehát nem egy társadalmi csoport fellépésének, hanem az egész nemzetnek tulajdonít. Politikai természete máskülönben olyan, hogy nem átfogó világmagyarázatokat gyárt, hanem folyamatosan felméri (ismét Bibó szavaival): ....a mai magyar valóságot a maga tennivalói szempontjából...”, s utakat nyit a radikális politikai cselekvéshez. Tóth Imre László

Next