Magyar Fórum, 1991. július-december (3. évfolyam, 27-50. szám)
1991-07-04 / 27. szám
4 MEGALÁZOTTAK ÉS MEGSZOMORÍTOTTAK A hatalom nem bocsát meg (mindenkinek) A történész, ki a gyilkos parancsokat kiadó tiszturak ki- és hollétét kutatja, léptennyomon beleütközik egy törvénybe, mely védi hazánkban a személyi becsületet. Skizofrén állapot, ugyanis az ezredes úr, aki - mondjuk, Egerben - 1956. november 20-án kiadta a parancsot a tömeg, a fegyvertelen tüntetők lövetésére, a felelősségrevonáskor a becsületére hivatkozik, meg a törvényre. Bíró László szülész, nőgyógyász főorvos pedig arra hivatkozik, hogy neki polgári és orvosi (hogy ne mondjam: hippokratészi) joga és kötelezettsége volt a műtőből kikergetni az állig fölfegyverkezett pufajkásokat, akik a tömeget lőtték Egerben, és berontottak a kórházba is. A főorvos most 65 éves, harminc volt 56-ban. Most nyugdíjas Székesfehérvárt, otthon rendel, ő az akupunktúra egyik magyar szakembere. A párizsi Sorbonne-on szakvizsgázott, kínai szakemberek előtt. Egyesek szerint egyetemen lenne a helye, de úgy látszik, soha nem heveri ki azt az ’56-os vakmerőségét, és soha nem bocsátják meg neki. Felesége egy könyvet ad a kezembe: dedikáció: „Bíró László főgimnáziumi tanulónak, öntudatos magyar magatartásáért, abban az időben, mikor igen sok magyar számára sem a hazai föld, sem a szín nem jelentett semmit. Sepsiszentgyörgy, 1946. június 8.” A könyvet Hegedűs Lóránd írta, címe: Kossuth Lajos, legendák hőse... Elég idejében készült tehát ’56-ra a fiatalember. Sortűzként tartják számon immár történelmi időnkben azt a két eseményt, holott folyamatos tűz volt, harc, nem egyszeri sortűz. Nem tudom, mi váltotta ki a pufajkás, civil fegyveresek veszett támadását, azt sem tudom, hány halott volt, hány sebesült azon a november végi napon. Folyamatos tűz Egerben tr rendet, mert ha nem... Bizony, ott letörték a szovjet zászlót, de Szerjozsa nem lőtt... Rá pár napra történt az első tragédia. Nekem egy tanácskozáson kellett részt vennem Egerben, a másik kórházban. Egyszer telefonál a feleségem, a városban lőnek. Azonnal siettem vissza a helyemre, ahol dr. Török Bandi sebész tartotta a frontot. A Fő utcán, a rendőrség előtt nagy tömeget találtam. Be akarták nyomni a kaput, kényszeríteni a sötét ablakok mögött ülőket, hogy azonosítsanak egy embert, aki pisztollyal lőtt a népre, és egy gyermek esett áldozatul. Egy sportoló meg még két ember fogta a tettest. A nevét a sportolónak hagyjuk most. És akkor a kórház felé haladó tömegre tüzelni kezdett egy géppisztolyos, pufajkás szakasz. Nem sortűz volt, folyamatos tűz. Valaki kiáltott: Kinél van fegyver? Védekezni kellene! Senkinél. És azok eszeveszetten lőttek a menekülő tömegre. Kaput nyitott előttünk a kórház portása, de már a nyakunkon voltak üldözőink. És akkor hozzáláttunk a sebesültekhez... Minden orvos bejött, dolgoztunk. Azok berontottak a kórházba, a szülészetre, fölmásztak ágyakra, éjjeliszekrényre, zúztak. Akkor álltam elébük: - Kicsodák maguk? Takarodjanak! Miért nem jönnek tankkal? Na, és azt az embert, akit azonosítani akart a tömeg, elbújtatták - vagy befeküdt? - egy kórházi ágyba, tette magát, hogy haldoklik. Ávós volt, ott volt nála az igazolványa. Ha azt a tömeg akkor megtalálja, széttépi. No, azt az embert a pufajkások magukkal vitték... Negyvenhat esztendős asszony ikerpár fia halt meg akkor, egyik mellettem. Az anya sokáig járt az osztályunkra, könyörgött, segítsünk rajta, hogy helyettük szülni tudjon még egy fiút... A kijárási tilalom 1957 májusáig tartott. Mert élt a MÚK. (Márciusban újra kezdjük.) Féltek. Este a főnököm - a főorvos - sem léphetett ki az utcára. A második egri csata később volt pár nappal. Délelőtt. Mosakodtunk műtőhöz, mikor jön a hír: a városban ismét lőnek! A rendőrség közeléből, egy oldalutcából jöttek a „pufajkás hősök”, és lőttek veszettül, mindenre, mindenkire, aki az utcán volt, fényes délelőtt. Gyerekekre, vásárlókra, ablakokra. Később azt mondták: azért, mert a kórházból valaki rájuk lőtt. Ki és miért lőhetett volna rájuk a kórházból. Akkor az orvosok fehér köpenyben, fehér sapkával kimentek az utcára, hordággyal, szedték össze a halottakat, sebesülteket. Soha olyan nem történt meg, hogy a szülészeten férfiakat fektessünk. Percek alatt frontkórházzá, hadikórházzá alakultunk át, de fölkészületlenül, elegendő morfium, személyzet nélkül. „Az orvosok öntötték a vért” Bíró László doktort már akkor keresték a pufajkások. És üldözte sokáig a hatalom,mely nem bocsátott meg neki soha. Aztán pár nappal később körülfogták a fiúk a kórházat: azt mondta a hatalom, hogy az orvosok öntötték ki a vért az utcára, hogy uszítsák a népet, az a vér folyt Egerben... Az első tüzelésnél megsebesült a küldönc is, aki a másik épületből hozta a műtéthez a vért: sebesülten, de az életet mentő vért magasra tartva, úgy érkezett „győztesen” be a kórházba... Akkor éjjel vártuk: mi lesz? Nem támadtak. Ezek után egyszer megjelent egy magas rangú tiszt a kórházban, arra kért, hogy ha ők kerülnek majd ide, őket is ápoljuk, rendesen. Még élt a MÚK. Féltek ezek cudarul. Estefelé még beszéltünk Dante-ről, az akupunktúráról igen keveset. Székesfehérvárt feledte a kommunista hatalom a magyar gyógyászat csodaemberét. De nem bocsátott meg 56-ért. Nem mindenkinek. Czegő Zoltán Előzőleg tudom, volt egy tüntetés, több ezer nő vonult a szovjet parancsnoki épület elé, követelték, de jóval november 4-e után, hogy vonuljanak haza. Ez lett volna az ok? Lehetséges, hogy a szovjetek szóltak át a restaurált kommunista hatalomnak. Csináljatok A gyertyák az egri elesettekért is lobogtak KANYÓ FERENC FELVÉTELE 1991. július 4. Magyar FérfM A korrupció neveleti A Szegedi Dómtól úgy száz méterre áll egy romos homlokzatú ház az Oskola utcában. Az utca neve úgyszólván országos hírnévre tett szert, mivel a 7. szám alatti ház- és telekingatlannal már évek óta foglalkozik a nyomtatott és az elektronikus sajtó. Levelek, kérelmek, elbírálások, elutasítások, fellebbezések százaiban olvasható: Oskola u. 7. Vajon mi lehet az Oskola u. 7. titka? Múltszázadi kapuzárat kell kinyitni a súlyos kulccsal, hogy a titokról föllebbenjen az első fátyol. Befejezetlen építkezés látványa fogad, miként ez tárul elém az első emeleten is. A pazarul beépített tetőtérben foglalunk helyet vendéglátómmal, Benke Zoltán építőipari üzemmérnökkel, aki az ingatlan tulajdonosa. Ekkor még nem tudom, hogy másnap reggeltől éjfélig tartó ügyirat-tanulmányozás vár rám. A nagy álom Nyolc évvel ezelőtt kezdődik a történet. A már akkor is vállalkozó Benke Zoltán gondolt egy merészet: megveti a lábát Szegeden, 1983 júliusában másfélmillió forintért megvásárolta az 1861-ben épült Oskola utcai műemlék jellegű romos házat, a hozzátartozó hetven négyzetméteres telekingatlannal. Négy álmokat szőtt: saját költségén - eredeti állapotában - fölújítja a romantikus stílusú kereskedőházat, majd néhány év múltán kilencszobás panziót emel a saját telkére. Arra gondolt, ismervén Szeged ínséges szállodahelyzetét, a város vezetői repesnek majd az örömtől, ha előadja nekik az elképzeléseit. Hogy azt a tőkét, amivel rendelkezik, nem csupán a saját, hanem a köz hasznára is hasznosítja. S mindez a városnak egy fillérjébe se kerül. Csakhogy Benke Zoltán nagyon elszámította magát. Nem számolt valamivel, ami az akkori Magyarországra nagyon is jellemző volt, kiváltképp Pol Pot megye fővárosára, Szegedre. De erről majd később... A Keceli Szőlőfürt Ts-szel közösen hasznosítandó miniszálloda elvi építési engedélyét a tanács 1984. május 31-i dátummal elutasította. Indoklás: az Oroszlán utca (erre esett a hetven négyzetméteres telek) teljes szélességében Meszöv-beruházást valósítanak meg. Hogyan? Kisajátítják a telket. Lehetetlen, gondolta még ekkor Benke Zoltán, hiszen jól tudta, hogy a műemlék jellegű házingatlanhoz tartozó telket is védi a törvény. Tehát az ingatlant nem lehet megosztani. Akkor döbbent meg aztán a leginkább, amikor kiderült, hogy lehet. Mindent lehet. A kisajátításnak egyébként van egy nagyon lényeges feltétele: csak abban az esetben lehet megvalósítani, ha a beruházás közszükségleti célokat szolgál. Papíron természetesen itt is az állt: orvosi rendelő és üzletház épül a földszinten, az emeleten lesznek a lakások. Egyetlen üzlet - kürtöskalácsos - épült csak meg, azt is bérbe adta a tulajdonos. S hát vajon kinek „raktak fészket” az építők? A Mészöv akkori elnökének és főosztályvezetőjének. Mégpedig mind a kettőjük két-két lakással gazdagodott! Kapálódzhatott Benke akárhogy, futhatott bárhová, sehol sem törődtek az igazával, senkit sem érdekeltek a törvénytelenségek. Már repedezik a fal Bár nagy volt a pofon, de Benke Zoltánt nem olyan fából faragták, hogy könnyen bedobja a törülközőt. Arra gondolt, hogy ingatlana két szintjén vállalkozási lehetőséget alakít ki. S ekkor újra beütött a mentő! Másik szomszédja, az Oskola utca 5. szám alatti tulajdonos is építkezésbe kezdett. Ez önmagában nem is lett volna baj, csak az építkezés, felújítás mikéntje hagy maga után némi kívánnivalót. Az építtető ugyanis, teljesen figyelmen kívül hagyva az engedélyezett tervet, „új” megoldásokkal operált. Többek között: háza új betonfödémjét Benke Zoltán házának főtartófalába vésette be, átvágván öt méter kéményt; nem hangszigetelte a házát, megszegvén a zajvédelmi előírásokat; „nullára” építette az erkélyt, azaz egész a telek határáig ér az erkély a több méter távolság helyett, miként a tetőablak elhelyezésénél sem tartotta be a minimum egy méter távolságot, fittyet hányva a tűzrendészeti rendelkezéseknek. Mivel az építészmérnök házára terhelte a szomszéd a saját épületének födémjét, már meg is látszik az „eredmény”: repedezik a fal! Benke Zoltán ingatlana tovább értéktelenedett. S hiába az ezer beadvány, kérelem, szakvélemény, mindnek elutasítás a vége. Miközben törvénytelenségek sokaságát valósították meg a szomszédban, Benke Zoltán nem találja sehol az igazát. Nem, mert ezen törvénytelenségeket maga a körzet köztársasági megbízottja szentesítette. Nem „tejelt” A kör bezárult. Befalaztak - mondja az építészmérnök. Pénze elfogyott, nem tudja befejezni az építkezést, de addig nincs is értelme, amíg a szomszédban nem az eredeti terv szerint építik meg a házat. Benke Zoltán nem tudja elfogadni, hogy egy jogállamban törvénytelenségek sorozatát lehessen elkövetni. Pedig ő is elkövetett egy hibát: nem kért építési engedélyt annak idején, hogy beépítse a saját tetőterét. „Tudja miért? - kérdezi. - Azért, mert építési engedélyt jattra adnak. A büntetés pedig összehasonlíthatatlanul kisebb összegű, mint a csúszópénz. És legalább az államkincstárba csorog, nem pedig hétpróbás bürokraták zsebébe.” A baj egyébként itt kezdődött. Benke nem „tejelt”, amikor a panzió építési engedélyéért folyamodott. A történet már ismert. A köztársasági megbízott neve is... Banos János Magyar ellenállók Eljött az ideje, hogy negyvenhat év után végre napi politikai, pártpolitikai érdekek nélkül legyen az országnak egy olyan szervezete, amely egyedül a tevékenységük alapján egyesíti a még életben lévő magyar ellenállókat - ezzel a mondattal kezdődik az a fölhívás, amelyet a minap megalakult Magyar Ellenállási Szövetség adott ki. Zimányi Tibor, az ideiglenes szervező bizottság tagja, a Recski Szövetség elnöke kérdésünkre elmondotta, hogy a volt partizánszövetség, később pedig a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége csak a kommunistákat vette föl soraiba. Ezért épp ideje volt egy olyan tiszta szervezetet alakítani, amelynek tagjai a német megszállás alatt a független, demokratikus Magyarországért harcoltak. „Eljött az ideje annak, hogy történelmi távlatban a helyére kerüljön a magyar ellenállás ügye. Ez csak a sajátos magyar helyzet figyelembevételével történhet. A magyar ellenállást ne a külföldi példák alapján ítéljük meg, emlékezzünk arra, hogy Magyarország megszállása csak 1944. március 19- én következett be. Más országokban a nemzeti ellenállás kialakulására évek álltak rendelkezésre. Az adott történelmi pillanatban a magyar függetlenséget, a magyar önrendelkezést a magyar ellenállás testesítette meg” - állapítja meg a fölhívás. Ezzel ellentétben ellenálló csak az „lehetett”, akit a MEASZ annak tekintett. Pontosabban: akit a területi párttitkár javasolt, így fordulhatott elő az a gyalázat, hogy soraikba vették az 56- os forradalom leverésében „jeleskedő” ávh-sokat, karhatalmistákat, illetve az ide menekült görög polgárháborús kommunistákat és a koreai háborúba küldött elvtársakat. A Magyar Ellenállók Szövetsége hármas célt tűzött ki maga elé. Meg óhajtja tisztítani az ellenállás ügyét, vissza akarja adni annak becsületét. A másik cél: történészek dolgozzák föl az ellenállás igaz történetét. Végül pedig érdekképviseletet lát el a szövetség. Szeretnék, hogy akiket nem vettek föl, vagy be sem akartak lépni a kommunista szövetségbe, most tagok lennének, s ezáltal kis nyugdíj kiegészítésben részesülnének. Zimányi Tibor elmondotta azt is, hogy a második bécsi döntés következtében jelentős területek kerültek vissza az anyaországhoz. Majd újra elcsatolták tőlünk, ezért a határainkon túl élő ellenállók is tagjai lehetnek a szövetségnek. .