Magyar Fórum, 1994. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-07 / 27. szám

1994. július 7. Magyar Féru­m 3 MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT A MIÉP lehetőségei A választási eredmények ismeretében felvetődött, foly­tatnunk kell-e. A többség vé­leménye szerint nem szabad feladnunk. A nemzeti olda­lon ugyanis jelenleg nincs olyan politikai erő, amely szükségtelenné és reményte­lenné tenné tevékenységün­ket. A hibákból azonban okulnunk kell, melyek fi­gyelembevételével tudjuk kialakítani jövőképünket.­ ­ A késői pártalakulás hi­bának bizonyult. Nemcsak a párt szervezésére a választá­sokig rendelkezésre álló igen rövid idő miatt, hanem az MDF-ből megalázó mó­don való távozás, a kívülál­lók szemében tekintélyvesz­tést eredményezett. Nem be­szélve arról, hogy az időben történő kilépés, a széles kör­ben létező kormányellenes és az MDF-ellenes szemlé­let folytán, sokak számára vonzó lehetett volna. Kisebb bajt jelentett volna a koalí­ció tagjaitól a pártszakadás miatti szemrehányás. Szervezés tekintetében a párt messze elmaradt a kívá­nalmaktól. Nem került sor szakemberek bevonására, és olyan program kidolgozásá­ra, amely a társadalom vala­mennyi rétege számára elfo­gadható perspektívát tárt volna. Hiányzott a MIÉP- ben a szakműhelyek kialakí­tására vonatkozó elképzelés és a megvalósításra vonat­kozó lépések. Jó plakátok mellett nehe­zen érthető, figyelemfelkel­tésre alkalmatlanok is ké­szültek. A központban elő­állított szórólapok olyan ké­sőn jutottak el egyes szerve­zetekhez, hogy azokkal már semmit sem lehetett tenni. Politikai hiba volt csak a magyarságtudat, a keresz­tény, nemzeti elkötelezettség hangsúlyozása. A rendszer­­változás óta több millióan rosszabb körülmények között élnek, akik elsősorban sor­suk javulását várták és vár­ják. Ezen emberek reményei­nek megvalósulására megfe­lelő és ismertté vált progra­munk nem volt és ma sincs. Csak a kormány hibái­nak bírálatával lehetett az 1994-es választásokon ered­ményt elérni. Nem ismertük fel, hogy a társadalom több­sége részben a rendszervál­tozás szükségszerű következ­ményei, részben a kormány hibái miatt mélységesen MDF-ellenes. E felismerés hiányát tetézte a választási időszakban megbékélés ke­resése az MDF-fel. Nem valószínű, hogy a Torgyán-stáus eredményt hozott volna, az ő hívei közül senki sem pártolt volna át a MIÉP-hez. Más szavazó ré­tegeket pedig kifejezetten ta­szít a Torgyán-retorika. So­kan hibának tartották a közös Csurka-Torgyán sportcsar­noki rendezvényt. Csurka István a keresz­tény-nemzeti szemléletű po­litikának meghatározó egyé­nisége és ennek a politiká­nak a jól megszervezendő MIÉP lehet a letéteményese. Ez nem jelent kizárólagos­ságot, mert másik megújuló párt is képviselhet hasonló keresztény-nemzeti elköte­lezettségű elveket. A pártműködés szabályai szerint cselekvőképes MI­­ÉP-ben olyan elnökség megválasztása szükséges, amely a programból és a mindenkori politikai hely­zetből fakadó döntések meghozatalára alkalmas. Ki kell alakítani a szakműhe­lyeket: gazdaságpolitika, mezőgazdaság, kulturális és oktatási, egészségügyi, jogi, munkavállalói (munkás) vállalkozói tagozatok létre­hozása látszana kívánatos­nak. A tagozatok munkájá­ban részt vehetnének a nem­zeti elkötelezettségű MIÉP- en kívüli szimpatizánsok is. A tagozatok kidolgoznák a területekre vonatkozó prog­ramtervezetet, melyet az el­nökség hagyna jóvá, és a MIÉP-program részeként az országos gyűlés elé terjesz­tené. El kell érni, hogy a MIÉP programja és céljai, ennek keretében az elnökség hatá­rozatai minél szélesebb kör­ben ismertté váljanak. (Saj­tótájékoztatók, elnökségi ha­tározatok eljuttatása a sajtó­szervekhez, rövidített prog­ramok terjesztése nyomta­tásban.) A MIÉP elnökségé­nek fontosabb napi politikai kérdésekben állásfoglaláso­kat kell hozni és azokat köz­zétenni. A világon működő politi­kai intézményrendszerek azt mutatják, hogy a meglévő politikai struktúrába rendkí­vül nehéz bejutni. A leg­utóbbi választások is ezt bi­zonyítják. A MIÉP erre esélyt csak magas fokú szer­vezettséggel teremthet.­ ­ Helyzetünk megítélésénél számba kell venni, az egész nemzeti oldal jelenét és lehe­tőségeit. Az MDF a szétesés állapotában van. Beteljese­dik Antall műve: Az MDF- ben összegyűlt nemzeti ol­dal teljes szétesése. A párt volt elnöke a paktummal, majd további tevékenységé­vel hátat fordított választói nagyobb részének. Az 1994-es választásokon az Antallt támogató paktum­politikusok kerültek az or­szágos és területi listák élé­re, így a parlamentbe. Ezek­től a politikusoktól megúju­lás, a helyzet reális felméré­se nem várható. Antall lá­tens liberalizmusának köve­tői azt hiszik, hogy a most kormányra kerülő erők az 1998-as választásokon ve­reséget szenvednek, s akkor majd ők győztesen ismét kormányra kerülnek. Ez a nézet rövidlátásból és csö­könyösségből következik. A KDNP eddig arc nél­küli jellegtelen párt volt. Azzá tette elnöke keresz­­tény-nemzeti-liberális egyensúlyozása. Surján a KDNP Antallja, aki nincs abban a helyzetben, hogy a pártot szétrobbantsa. Sze­mélye azonban „biztosíték” arra, hogy az erős keresz­tény hátterű KDNP a ma­gyar politikai életben mar­ginális szerepet töltsön be. Az FGKP jelenlegi vezé­rével a múlt pártja. Az 1990-es választásokon - történelmi győzelem he­lyett! - 12%-ot megközelítő eredményt ért el. Az 1994- es választásokon győzelem helyett! - valamivel 8% fel­ett teljesített. Az 1998-as választásokon a párt továb­bi gyengülésére számítha­tunk, mivel a Torgyán-reto­­rikára hallgató stabil szava­zókör, a természet törvényei szerint csökkenni fog. Nem sok jóval kecsegtetnek a párt első emberének öntelt megnyilvánulásai, melyek a nemzeti oldal gyengítését és megosztottságát eredmé­nyezik. A keresztény nemzeti ol­dal jelenlegi helyzetéből adódnak a MIÉP lehetősé­gei. A most megalakuló kormánnyal szembeni vára­kozások nem túl hosszú idő után csalódásba váltanak át. Csakúgy az MDF meg­maradt szimpatizánsaiban a párt liberalizálódása és tel­jes elszakadása az 1989-90- es eszményektől és várako­zásoktól. A nemzeti oldal politikai erőinek nyitottnak és szervezettnek kell lenni a kialakuló új helyzetben. A választási csalódások tanulságai alapján szerveze­ti életében megújuló keresz­tény-nemzeti indíttatású MIÉP programpártként a magyarság érdekeinek meg­határozó képviselője lehet. Kecskés Sándor II PÉNZ NÉLKÜL NINCS POLITIKA A választók a saját közérzetük alapján választottak. A közérzetet alapvetően be­folyásoló áremelések túlzottak voltak (be­lejátszott ebbe az energiaárak drasztikus és indokolatlan emelése), a bérek, nyugdí­jak emelkedése pedig elmaradt mögöttük. És ez, bár ’90 előtt is fokozatosan távolo­dott a bér-, árszínvonal egymástól, és ’90 után sem nőtt az arány, a magasabb szá­mok közti különbség­­szembetűnőbb lett. A rendszerváltáshoz fűzött remények meghonosulása - még ha alaptalanok is voltak - és a vállalkozói réteg hirtelen gazdagodása sokakban keltette az elnyo­­morodás érzetét. A vállalkozók előtt nem álltak gátak, nem működtek - a kormány hibájából - azok a fékek, melyek egy fo­lyamatos gazdaságban természetesek. A kárpótlási törvény szánalmas eredményei, a kötvények elértéktelenedése, az üzleti hiénák megjelenése a piacon, a számos visszaélés és a törvény kijátszási lehetősé­ge csak fokozták a vágyat a béke és az akármilyen alacsony szinten megvalósuló állandóság után. Ezekhez járult az új rend képviselőinek szemmel látható gazdago­dása, esetenként lódításokkal tetézve a va­lóságot. Mindezekkel már meg is magya­rázható a kiábrándultság. A nemzeti oldal szétforgácsoltsága és bátortalan képviselői, elkésett választási előkészületei pedig nem növelhették a li­­berálbolsevik oldal elleni siker esélyeit. A MIÉP jól tette, hogy nem követte Torgyán nihilista vagdalkozását, hiszen az csak színfal, mely a személyi hatalom hajszolá­sa előtt áll. (Egyébként ez a párt is 40 százalékot vesztett a ’90-es választásokhoz képest.) Ha az új kormány komolyabban rámorog, Torgyán behúzza fülét-farkát, hi­szen senki nem lesz hajlandó megvédeni. Minden mellé állóból szolgát csinált. Azt látom, a MIÉP is úgy szerveződött, ahogy a Torgyán-ellenes kisgazdacsopor­tok; előbb lettek vezetőségek és csak a vá­lasztásokra derült ki, hogy hiányzik a tag­ság. Mint kisgazda, tapasztaltam saját sor­sunkat és - sajnos - azt kell látnom, hogy a MIÉP is hasonló útra tévedt. Mivel pénz nélkül politikát nem lehet művelni, minél több tagot kellene toborozni és a tagdíjak­ból legalább fedezni a tömegkapcsolatok költségeit. A MIÉP-nek rendelkezésére áll az egyetlen (csaknem az) lábon maradt nem­zeti sajtó, a Magyar Fórum. Ennek a se­gítségével is lehetne fiatalokat szerezni, az igaz, túlzásoktól mentes magyar hazafiság számára. Ehhez az kellene, hogy sorozatot indítson avatott tollú szerzőkkel történel­münk nagyjairól Szent Istvántól a XX. század nagyjaiig, sorsfordulóinkról és az utána következő talpra állásainkról, a hon­foglalástól Trianonig. Helyet kellene szorítani egy olyan ro­vatnak is, mely mértéktartó forrásokból tájékoztat a világban zajló gazdasági-poli­tikai folyamatokról. A jól tájékozott em­bert nehezebb félrevezetni, rossz ügy mel­lé állítani. Székely Sándor Pécs Mi az igazság? Az igazság az, hogy sors­társaimmal, akik megismer­ték a Hortobágyon, Recs­­ken, a Gyűjtőben meg a töb­bi műintézetben a kommu­nizmus áldásait, mindig ezen az oldalon álltunk, ál­lunk! Az igazság az, hogy eb­ben az országban kb. más­fél millió embert kellett így-úgy kárpótolni, tehát kis hazánkban talán nincs olyan család, melynek va­lamelyik tagját ne érte vol­na retorzió az úgynevezett szocializmusban. Az igazság az, hogy volt itt „demokrácia”, tejjel­­mézzel folyó Kánaán, de csak a városi párttitkártól fölfelé. Az igazság az, hogy volt még itt sajtó- és szólássza­badság is. Csak szólás utáni szabadság nem volt. Az igazság az, hogy a ruszkik hazamentek, az elv­társakból meg urak lettek. Aztán ezek az úrtársak már nem PPS típusú davajgi­­tárral meg kádárkol­básszal (gumibot) adagol­ják a nép fejébe a marxiz­­mus-leninizmust, hanem a tv-ből, rádióból és újsá­gokból zúdított hazugság­áradattal tartják sakkban a népet. Az igazság az, hogy ez a nép most a szocialista meg az egyéb szabad és jóma­darakra szavazott. Az igazság az, hogy most legálisan övék az ország, a hatalom és a dicsőség. Mi­énk a siránkozás, a búsma­gyarkodás. Most és mind­örökké? Az igazság az, hogy éne­kelhetjük a „MAGYAROK FOHÁSZA” búskeserves imáját minden misén, isten­tiszteleten. De ha ennél töb­bet nem teszünk, akkor itt so­ha nem lesz MAGYAR IGAZSÁG, MAGYAR ÉLET! Az igazság az, hogy ki kell józanodnunk. Tudomá­sul kell vennünk, nem ne­künk kell szégyenkezni, mert ezt­­a meccset pár százezer tehetetlen, becsapott és el­keseredett ember döntöt­te el. Az igazság az, hogy óri­ási a feladatunk, de annak megoldása nem reményte­len. A jelenlegi nemzeti irányzatot képviselni tudó értékes, prominens szemé­lyiségeknek nem egymást, bennünket kell győzködni és nem a valós vagy vélt sebeket kell nyalogatni. Az igazság az, hogy a fiatal korosztályt hamis és torz neveléssel eltávolí­tották a vallástól, család­tól, és így nem is lehet hi­tük, példaképük, erkölcsük. Őket kell a nemzeti tudat erősítésével magunk mellé állítani. Az igazság az, hogy mind­ehhez Csurka István, nagy elszántság, még nagyobb el­kötelezettség és némi pénz szükségeltetik. AZ IGAZSÁG AZ: Ennek a gerinctelen, kozmopolita, internacionalista társaság­nak a hatalma mielőbb és dicstelenül fog véget érni, ha mi nem csak reményke­dünk! Werstroh Attila Pápatestér MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT

Next