Magyar Fórum, 1994. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-07 / 27. szám
1994. július 7. Magyar Férum 3 MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT A MIÉP lehetőségei A választási eredmények ismeretében felvetődött, folytatnunk kell-e. A többség véleménye szerint nem szabad feladnunk. A nemzeti oldalon ugyanis jelenleg nincs olyan politikai erő, amely szükségtelenné és reménytelenné tenné tevékenységünket. A hibákból azonban okulnunk kell, melyek figyelembevételével tudjuk kialakítani jövőképünket. A késői pártalakulás hibának bizonyult. Nemcsak a párt szervezésére a választásokig rendelkezésre álló igen rövid idő miatt, hanem az MDF-ből megalázó módon való távozás, a kívülállók szemében tekintélyvesztést eredményezett. Nem beszélve arról, hogy az időben történő kilépés, a széles körben létező kormányellenes és az MDF-ellenes szemlélet folytán, sokak számára vonzó lehetett volna. Kisebb bajt jelentett volna a koalíció tagjaitól a pártszakadás miatti szemrehányás. Szervezés tekintetében a párt messze elmaradt a kívánalmaktól. Nem került sor szakemberek bevonására, és olyan program kidolgozására, amely a társadalom valamennyi rétege számára elfogadható perspektívát tárt volna. Hiányzott a MIÉP- ben a szakműhelyek kialakítására vonatkozó elképzelés és a megvalósításra vonatkozó lépések. Jó plakátok mellett nehezen érthető, figyelemfelkeltésre alkalmatlanok is készültek. A központban előállított szórólapok olyan későn jutottak el egyes szervezetekhez, hogy azokkal már semmit sem lehetett tenni. Politikai hiba volt csak a magyarságtudat, a keresztény, nemzeti elkötelezettség hangsúlyozása. A rendszerváltozás óta több millióan rosszabb körülmények között élnek, akik elsősorban sorsuk javulását várták és várják. Ezen emberek reményeinek megvalósulására megfelelő és ismertté vált programunk nem volt és ma sincs. Csak a kormány hibáinak bírálatával lehetett az 1994-es választásokon eredményt elérni. Nem ismertük fel, hogy a társadalom többsége részben a rendszerváltozás szükségszerű következményei, részben a kormány hibái miatt mélységesen MDF-ellenes. E felismerés hiányát tetézte a választási időszakban megbékélés keresése az MDF-fel. Nem valószínű, hogy a Torgyán-stáus eredményt hozott volna, az ő hívei közül senki sem pártolt volna át a MIÉP-hez. Más szavazó rétegeket pedig kifejezetten taszít a Torgyán-retorika. Sokan hibának tartották a közös Csurka-Torgyán sportcsarnoki rendezvényt. Csurka István a keresztény-nemzeti szemléletű politikának meghatározó egyénisége és ennek a politikának a jól megszervezendő MIÉP lehet a letéteményese. Ez nem jelent kizárólagosságot, mert másik megújuló párt is képviselhet hasonló keresztény-nemzeti elkötelezettségű elveket. A pártműködés szabályai szerint cselekvőképes MIÉP-ben olyan elnökség megválasztása szükséges, amely a programból és a mindenkori politikai helyzetből fakadó döntések meghozatalára alkalmas. Ki kell alakítani a szakműhelyeket: gazdaságpolitika, mezőgazdaság, kulturális és oktatási, egészségügyi, jogi, munkavállalói (munkás) vállalkozói tagozatok létrehozása látszana kívánatosnak. A tagozatok munkájában részt vehetnének a nemzeti elkötelezettségű MIÉP- en kívüli szimpatizánsok is. A tagozatok kidolgoznák a területekre vonatkozó programtervezetet, melyet az elnökség hagyna jóvá, és a MIÉP-program részeként az országos gyűlés elé terjesztené. El kell érni, hogy a MIÉP programja és céljai, ennek keretében az elnökség határozatai minél szélesebb körben ismertté váljanak. (Sajtótájékoztatók, elnökségi határozatok eljuttatása a sajtószervekhez, rövidített programok terjesztése nyomtatásban.) A MIÉP elnökségének fontosabb napi politikai kérdésekben állásfoglalásokat kell hozni és azokat közzétenni. A világon működő politikai intézményrendszerek azt mutatják, hogy a meglévő politikai struktúrába rendkívül nehéz bejutni. A legutóbbi választások is ezt bizonyítják. A MIÉP erre esélyt csak magas fokú szervezettséggel teremthet. Helyzetünk megítélésénél számba kell venni, az egész nemzeti oldal jelenét és lehetőségeit. Az MDF a szétesés állapotában van. Beteljesedik Antall műve: Az MDF- ben összegyűlt nemzeti oldal teljes szétesése. A párt volt elnöke a paktummal, majd további tevékenységével hátat fordított választói nagyobb részének. Az 1994-es választásokon az Antallt támogató paktumpolitikusok kerültek az országos és területi listák élére, így a parlamentbe. Ezektől a politikusoktól megújulás, a helyzet reális felmérése nem várható. Antall látens liberalizmusának követői azt hiszik, hogy a most kormányra kerülő erők az 1998-as választásokon vereséget szenvednek, s akkor majd ők győztesen ismét kormányra kerülnek. Ez a nézet rövidlátásból és csökönyösségből következik. A KDNP eddig arc nélküli jellegtelen párt volt. Azzá tette elnöke keresztény-nemzeti-liberális egyensúlyozása. Surján a KDNP Antallja, aki nincs abban a helyzetben, hogy a pártot szétrobbantsa. Személye azonban „biztosíték” arra, hogy az erős keresztény hátterű KDNP a magyar politikai életben marginális szerepet töltsön be. Az FGKP jelenlegi vezérével a múlt pártja. Az 1990-es választásokon - történelmi győzelem helyett! - 12%-ot megközelítő eredményt ért el. Az 1994- es választásokon győzelem helyett! - valamivel 8% felett teljesített. Az 1998-as választásokon a párt további gyengülésére számíthatunk, mivel a Torgyán-retorikára hallgató stabil szavazókör, a természet törvényei szerint csökkenni fog. Nem sok jóval kecsegtetnek a párt első emberének öntelt megnyilvánulásai, melyek a nemzeti oldal gyengítését és megosztottságát eredményezik. A keresztény nemzeti oldal jelenlegi helyzetéből adódnak a MIÉP lehetőségei. A most megalakuló kormánnyal szembeni várakozások nem túl hosszú idő után csalódásba váltanak át. Csakúgy az MDF megmaradt szimpatizánsaiban a párt liberalizálódása és teljes elszakadása az 1989-90- es eszményektől és várakozásoktól. A nemzeti oldal politikai erőinek nyitottnak és szervezettnek kell lenni a kialakuló új helyzetben. A választási csalódások tanulságai alapján szervezeti életében megújuló keresztény-nemzeti indíttatású MIÉP programpártként a magyarság érdekeinek meghatározó képviselője lehet. Kecskés Sándor II PÉNZ NÉLKÜL NINCS POLITIKA A választók a saját közérzetük alapján választottak. A közérzetet alapvetően befolyásoló áremelések túlzottak voltak (belejátszott ebbe az energiaárak drasztikus és indokolatlan emelése), a bérek, nyugdíjak emelkedése pedig elmaradt mögöttük. És ez, bár ’90 előtt is fokozatosan távolodott a bér-, árszínvonal egymástól, és ’90 után sem nőtt az arány, a magasabb számok közti különbségszembetűnőbb lett. A rendszerváltáshoz fűzött remények meghonosulása - még ha alaptalanok is voltak - és a vállalkozói réteg hirtelen gazdagodása sokakban keltette az elnyomorodás érzetét. A vállalkozók előtt nem álltak gátak, nem működtek - a kormány hibájából - azok a fékek, melyek egy folyamatos gazdaságban természetesek. A kárpótlási törvény szánalmas eredményei, a kötvények elértéktelenedése, az üzleti hiénák megjelenése a piacon, a számos visszaélés és a törvény kijátszási lehetősége csak fokozták a vágyat a béke és az akármilyen alacsony szinten megvalósuló állandóság után. Ezekhez járult az új rend képviselőinek szemmel látható gazdagodása, esetenként lódításokkal tetézve a valóságot. Mindezekkel már meg is magyarázható a kiábrándultság. A nemzeti oldal szétforgácsoltsága és bátortalan képviselői, elkésett választási előkészületei pedig nem növelhették a liberálbolsevik oldal elleni siker esélyeit. A MIÉP jól tette, hogy nem követte Torgyán nihilista vagdalkozását, hiszen az csak színfal, mely a személyi hatalom hajszolása előtt áll. (Egyébként ez a párt is 40 százalékot vesztett a ’90-es választásokhoz képest.) Ha az új kormány komolyabban rámorog, Torgyán behúzza fülét-farkát, hiszen senki nem lesz hajlandó megvédeni. Minden mellé állóból szolgát csinált. Azt látom, a MIÉP is úgy szerveződött, ahogy a Torgyán-ellenes kisgazdacsoportok; előbb lettek vezetőségek és csak a választásokra derült ki, hogy hiányzik a tagság. Mint kisgazda, tapasztaltam saját sorsunkat és - sajnos - azt kell látnom, hogy a MIÉP is hasonló útra tévedt. Mivel pénz nélkül politikát nem lehet művelni, minél több tagot kellene toborozni és a tagdíjakból legalább fedezni a tömegkapcsolatok költségeit. A MIÉP-nek rendelkezésére áll az egyetlen (csaknem az) lábon maradt nemzeti sajtó, a Magyar Fórum. Ennek a segítségével is lehetne fiatalokat szerezni, az igaz, túlzásoktól mentes magyar hazafiság számára. Ehhez az kellene, hogy sorozatot indítson avatott tollú szerzőkkel történelmünk nagyjairól Szent Istvántól a XX. század nagyjaiig, sorsfordulóinkról és az utána következő talpra állásainkról, a honfoglalástól Trianonig. Helyet kellene szorítani egy olyan rovatnak is, mely mértéktartó forrásokból tájékoztat a világban zajló gazdasági-politikai folyamatokról. A jól tájékozott embert nehezebb félrevezetni, rossz ügy mellé állítani. Székely Sándor Pécs Mi az igazság? Az igazság az, hogy sorstársaimmal, akik megismerték a Hortobágyon, Recsken, a Gyűjtőben meg a többi műintézetben a kommunizmus áldásait, mindig ezen az oldalon álltunk, állunk! Az igazság az, hogy ebben az országban kb. másfél millió embert kellett így-úgy kárpótolni, tehát kis hazánkban talán nincs olyan család, melynek valamelyik tagját ne érte volna retorzió az úgynevezett szocializmusban. Az igazság az, hogy volt itt „demokrácia”, tejjelmézzel folyó Kánaán, de csak a városi párttitkártól fölfelé. Az igazság az, hogy volt még itt sajtó- és szólásszabadság is. Csak szólás utáni szabadság nem volt. Az igazság az, hogy a ruszkik hazamentek, az elvtársakból meg urak lettek. Aztán ezek az úrtársak már nem PPS típusú davajgitárral meg kádárkolbásszal (gumibot) adagolják a nép fejébe a marxizmus-leninizmust, hanem a tv-ből, rádióból és újságokból zúdított hazugságáradattal tartják sakkban a népet. Az igazság az, hogy ez a nép most a szocialista meg az egyéb szabad és jómadarakra szavazott. Az igazság az, hogy most legálisan övék az ország, a hatalom és a dicsőség. Miénk a siránkozás, a búsmagyarkodás. Most és mindörökké? Az igazság az, hogy énekelhetjük a „MAGYAROK FOHÁSZA” búskeserves imáját minden misén, istentiszteleten. De ha ennél többet nem teszünk, akkor itt soha nem lesz MAGYAR IGAZSÁG, MAGYAR ÉLET! Az igazság az, hogy ki kell józanodnunk. Tudomásul kell vennünk, nem nekünk kell szégyenkezni, mert ezta meccset pár százezer tehetetlen, becsapott és elkeseredett ember döntötte el. Az igazság az, hogy óriási a feladatunk, de annak megoldása nem reménytelen. A jelenlegi nemzeti irányzatot képviselni tudó értékes, prominens személyiségeknek nem egymást, bennünket kell győzködni és nem a valós vagy vélt sebeket kell nyalogatni. Az igazság az, hogy a fiatal korosztályt hamis és torz neveléssel eltávolították a vallástól, családtól, és így nem is lehet hitük, példaképük, erkölcsük. Őket kell a nemzeti tudat erősítésével magunk mellé állítani. Az igazság az, hogy mindehhez Csurka István, nagy elszántság, még nagyobb elkötelezettség és némi pénz szükségeltetik. AZ IGAZSÁG AZ: Ennek a gerinctelen, kozmopolita, internacionalista társaságnak a hatalma mielőbb és dicstelenül fog véget érni, ha mi nem csak reménykedünk! Werstroh Attila Pápatestér MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT - MIÉP - MAGYAR ÚT