Magyar Fórum, 1995. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1995-07-06 / 27. szám
4 Tolókocsiban a Szadesz zikár, középkorú hölgy tol a Margitai körúton egy tolókocsit. A tolókocsi oldalán kerek, madaras SzDSz-embléma, benne fiatalabb nő ül, feltehetően a tüskés ősz hajú húga, rokona. Gördülnek a Moszkva tér felé. A Szadesz már a tolókocsikat is megostromolja, nemcsak a magánautókat, taxikat. Némileg jelkép ez a madaras tolókocsi: az SzDSz mai helyzetét szimbolizálja. A lumpenrétegeket, a bűnözőket, a szektatagokat, a kábítósokat, a homoszexuálisokat és a megfizetett zsoldosaikat kivéve, ma már mindenki gyűlöli őket Magyarországon. Nemcsak azt tudják az emberek, hogy dróton rángatják az MSzP politikusait, akár a bábokat, hanem azt is sejtik: az SzDSz egy könyörtelen, mohó multinacionális megszálló hatalom képviselője, s leendő helytartója is. S ilyen minőségben rosszabb az oroszokat kiszolgált hajdani pártkádereknél és bértollnokoknál is. A Szadesz még másfél évig csünghet az amerikai demokrata párti kormányzatnak, különösen az Egyesült Államok külügyminisztériumának és budapesti nagykövetségének emlőin. Aztán kilapátolják őket a Szabadság téri fogadásokról. A győztes Republikánus Párt - benne lesz a radikális Keresztény Unió is - minden támogatást meg fog vonni tőlük. Mert még megszállva tartja a bankvilágot, amely szinte csak a multinacionális cégeket és a vegyes vállalatokat támogatja. Meg persze elterpeszkedett a televízióban, a rádióban, a sajtóban, a kulturális és tudományos élet minden műhelyében is. Ma még lébecolnak a kék tévében. Naponta magyar életmodellként mutogatják a „másságot”, rombolják évezredes értékeinket. Le akarják gyalulni az évezredes magyar talajt, más kultúra számára. Cigány bűnözők „fajgyűlölő” rendőrkapitányokról fröcsögnek az Objektívben. Apropó, kék tévé. 920 forint a két havi tévédíj. Nagyon sokan már a villany- és a gázszámlát sem fizetik. Mert választaniuk kellett, hogy vagy esznek, vagy a számlákat rendezik. Akkor a Megszállt Televízió díját ugyan miért kellene nekünk, magyaroknak fizetnünk? A Nyugati téren, a Skála Metró alatt a Hit Gyülekezetének harcosai álldogálnak. Gitárokat pengetnek, toboroznak. A Szadeszszektába. Parasztszoknyás asszonyok is állnak a sunyiképű fiatalok között. Népünk egyszerű vidéki lányait, asszonyait is beszervezték a szektába. Merev tekintettel állnak, arcukról minden emberi vonást lesikált az utóbbi évtizedek magyar történelmének munkálkodását megkoronázó szadeszes akarnokság. Odébb, az Andrássy úton, a Szadesz által kisajátított írók könyvesboltja mellett krisnások énekelnek. Rikító gyolcsokba öltözött bohócok. Vonagló, elmebeteg táncukra gyakorta kiköpnek a körúton azok, akiknek még maradt nyáluk. Nem baj, a lényeg az, hogy Pető Iván megkóstolta a kosztjukat, ízlett neki. A „legkedveltebb” napilapban meginterjúvolnak egy sátánistát (Népszabadság, június 20.). Azt mondja, ő a szekta mérsékelt szárnyához tartozik. Ő a„black metal” zenekarával csatlakozik a modern áramlatokhoz. Ő elhatárolódik a radikálisoktól. Nem ront meg gyermekeket, gyilkolni sem szokott, a sírok meggyalázása sem az ő műfaja. Ő legfeljebb akkor tudna ölni, ha a „hitét kellene megvédenie”. A sátánista hitét, amely az emberiség történelmének valamennyi erkölcsi parancsát tagadja. A Déli pályaudvar Alkotás utcai kijáratánál alvilági küllemű maszek taxisok ücsörögnek a presszó teraszán. Most nem készülnek sztrájkra, blokádra. De 1800 forintért elvisznek valakit a Déliből a VII. kerületbe. Azaz kétezerért. Mert aprót nem hordanak maguknál, nem tudnak visszaadni. Horn Gyula mintha emlékezetvesztésben szenvedne az utóbbi időben.Talán azt álmodja ilyenkor, hogy még mindig az MSzMP Központi Bizottságának ülésein ücsörög. Arról képzelődik, hogy az ellenfelei fasiszták. Vagy legalábbis vonzódnak eme eszmerendszerhez. Ha kérdőre vonják, nehezen formálja a szavait. Mondhatnánk azt is, hogy nem szeszmentes az artikulációja. Talán kétdiplomás logopédushoz kellene fordulnia, olyanhoz, aki az elvonásban is járatos. Kétségtelen, hogy régebben könnyebb dolga volt. Moszkvai gazdái egyszerű parancsokat adtak, s nem is néztek minden áldott nap a körmére. A Bajza utcából inkább csak az irányvonalra ügyeltek. Ezek a wall streetiek viszont, a Mérleg utcai kirendeltségükön keresztül nap mint nap zaklatják. Azt üzenik, hogy addig nem lehet a kamatrabszolgaságban még mélyebbre sülylyedni, amíg nem faragják le még jobban a kulturális, szociális kiadásokat, az államháztartás költségeit, amíg nem növelik a munkanélküliek számát. Pedig ő alapjában véve szociálisan érzékeny ember. Csak a gazdi telefonjai ne csöngenének be hozzá folyton. Nem baj, a forró nyár után forró ősz jön. S megtelnek emberekkel az utcák, a terek. S akkor nem a Hit Gyülekezetének sanda harcosai, és nem a krisnások fognak muzsikálni Budapest utcáin. A mi dolgunk az, hogy készüljünk az őszre. Mert októberben már a magyarok fogják a saját városaik utcáit birtokolni. Ny^y^Czére Béla Valószínűleg a világ legkülönösebb államfői tár- rgyalását folytatta le Clinton elnök és Lech Waleria a minap San Franciscóban. A kétszázhatvan és a negyvenmilliós ország feje egy prédikáció megtárgyalására fordította drága diplomáciai ideje felét. Állítólag. A katolikus lengyel és a baptista amerikai elnök Jankowski atyának a szószékről hallatott szavait elemezték. A jelentések szerint Clinton gyóntatópapjának egyes kifejezéseitől való elhatárolódásra akarta rábírni Walesát, amit ő nem tett meg, csupán az antiszemitizmustól határolta el magát. Különös világban élünk. Az államfők nagyon ráérnek. Miközben százak és ezrek halnak meg hetente, éhhalál is pusztít, és minden rendezetlen, az államfők egy prédikációról beszélgetnek, amelyet az egyik csak végighallgatott, a másik csak értesült róla. Walesának - állítólag-el kellene határolódnia attól, amit nem mondott, hanem csak hallott. Meg kellene vetnie egy új műfaj, a misekritika alapjait. Most, amikor a tévékritika már megszűnt, amikor a sajtót nem ellenőrzi senki, az államelnök határolódjon el attól, amit hívőként, immár kulcsolt kézzel hallott. Nem tudjuk pontosan, mit mondott Jankowski atya. Állítólag három jelképet, a horogkeresztet, a vörös csillagot és Izrael Állam hatágú csillagát vonta össze, mint olyan jelképeket, amelyek jegyében sok embert öltek meg. Nem vitás, hogy egy papnak az arányoktól és a megöltek népi hovatartozásától függetlenül joga van felemelni a sza- ElMFÁmiDMl vát minden áldozatért, minden embertelenség és gyilkolás ellen, akármilyen jegyben követik is el őket. Az sem vitás, hogy a politikának, a politikusoknak is joguk van megsértődni az összemosás miatt.Tiltakozásuk azonban egy bizonyos mértéken túl értelmetlen. Mert egy paptól soha nem várhatják el, hogy az ő szempontjaik szerint cenzúrázza önmagát. Mert akkor nincs értelme az igehirdetésnek. A politikusoknak semmi közük egy megszállott, elhívott ember szavaihoz. Mert így végül is odajutunk, ahova Mindszenty Józseffel: az igehirdetés miatti bebörtönzéshez. Valakik nyilván ezt a sorsot szánják Walesa papjának is. Lengyelországban elnökválasztás közeleg. Walesának most azért kell jobb sorsra érdemes órákat ezzel a kérdéssel töltenie, mert zavarba akarják hozni. Határolja el magát attól, amit csak hallott, tagadja meg gyóntatóját, s vele jelképesen egész egyházát, továbbá egész népét, nemzetét. Az ügy érdemi vizsgálatában mi nem merülünk el. Nem firtatjuk, valójában milyen hasonlatosság van a három jelvény nevében elkövetett gyilkosságok között, s mennyire ízléses összekapcsolni őket. Amellett mi nem is hallottuk ezt a prédikációt. Mi csak a Walesa elhatárolódását követelő tudósításokat olvassuk. És egy kicsit elmosolyodunk, mert Horn Gyula elhatárolódására gondolunk. Neki nincs gyóntatója. Neki tehát önmagától kellett elhatárolódnia, mert gyanútlanul teljesített egy majdnem ugyanolyan igényt, mint amit Walesától elvárnak. Elhatárolta magát az antiszemita csoportokat állítólag támogató magyar parlamenti pártoktól, bizonygatva ezzel a maga feltétel nélküli behódolását. Ő annyira igazodik, hogy még egy állítólagosra is rálő. Csak hát: túllőtt a célon. A magyar parlamenti ellenzéki pártok kikérték maguknak, hogy holmi Horn Gyula náluk behódolóbb, minden antiszemitizmust elítélőbb legyen. Ha ők elismerik, hogy Horn Gyula demokrata lett, ő is ismerje el, hogy ők meg jobban igazodnak a nemzetközi elvárásokhoz. Közben, sajnos, kialakul egy felemás mértékrendszer. Valakinek vagy valaminek a demokrata volta ma már azon méretik le, hogy elhatárolódik-e. Meg kell tanulni elhatárolódni. Az eminensek azoktól is elhatárolódnak. Egy beintésre felzeng a kórus: elhatárolódni! Pedig most másra volna szükség: imádkozni kellene, Jankowski atyáért, az igehirdetés szabadságáért és az államfők jobb időbeosztásáért. És azért, hogy az embernek maradjon ereje nem elhatárolódni attól, amit szeret és tisztel. Önmaga jobbik felétől. Cs. I. Magyar Fórum 1995. július 6. A NATO-blöff A szélhámosság korát éljük. Modern hazárdjátékos Staviskik, szabadulóművész Houdinik suhannak közöttünk árnyalakként, követve a NATO négyágú esthajnalcsillagának fénysugarát. Ez a fény - a NATO-védőernyő - a volt szovjet szatellitállamok mai gazdasági és erkölcsi összeomlása fölé kiterjesztve a még maradványaiban létező polgári társadalom végső bukását eredményezné, egyben legitimálná az elmúlt ötven év minden bűnözői hajlamát. Mielőtt végkövetkeztetéseinket levonnánk, tekintsük át röviden a NATO történetét, célját, szervezeti rendszerét. A NATO (Észak-atlanti Szerződés Szervezete) Churchill fultoni gondolatai nyomán, a Truman-doktrina folytatásaként alakult meg Washingtonban, 1949. április 4-én, az ENSZ Alapokmányának 51. cikkelye alapján. Célja volt az atlanti közösség, így a polgári társadalmak védelme a Szovjetunió és szatellitállamai agresszív katonai fenyegetésével szemben. A NATO 1949-től felfejlesztett fegyveres erőinek különféle doktrínái (pl. tömeges megtorlás elve, rugalmas reagálás, reális elrettentés, csillagháborús tervek) erejét meghaladó fegyverkezésbe hajszolta a Szovjetuniót, így annak gazdasága katonai túlköltekezései és más belső zavarai miatt összeomlott, az 1955-ben létrehozott Varsói Szerződés Szervezete pedig - mely az európai volt szocialista országok védelmi rendszerét alkotta - 1991-ben feloszlott. A NATO így tulajdonképpen elvégezte feladatát. A hidegháborúból győztesen kikerült NATO központja Brüsszelben található, élén főtitkár áll. A politikai hatalom birtokában a döntéseket az Észak-atlanti Tanács hozza, védelmi ügyekben a Katonai Bizottság tesz ajánlásokat, melynek alárendeltségében a Nemzetközi Katonai Vezérkar osztályai és Helyzetelemző Központja segítik a Bizottság tevékenységét. Az esetleges katonai hadműveleteket az Európai Szövetséges Főparancsnokság (Casteau-Mons, Belgium) és az Atlantióceáni Szövetséges Főparancsnokság (Norfolk, USA) irányítja. A NATO rendelkezésére álló katonai egységek: - azonnali és gyorsreagálású erők (szárazföldi, légi és haditengerészeti kötelékek), - fő védelmi erők (négy többnemzetiségű hadtest), és - megerősítő erők (egyéb bevethető tartalék erők). A NATO-t pénzügyi háttere, hivatalainak összehangoltsága, távközlési és információs rendszere, hírszerzése, kiképzési módszerei (Oberammergaui NATO-Iskola), kitűnő emberanyaga, modern fegyverzete képessé teszi arra, hogy elvben bármilyen katonai konfliktusból győztesen kerüljön ki (legalábbis amelyik Clausewitz és Scharnhorst elvei szerint zajlik). * Hosszú idő óta szinte naponta elemzik katonai szakértők, újságírók Magyarország NATO-csatlakozásának feltételeit, találgatják közeli időpontját. Nem feltételezzük, hogy az amerikai 101. légideszant hadosztály, a francia 2. idegenlégiós ejtőernyős ezred, az angol Special Air Service, de akár a német vagy olasz mélységi felderítő századok tisztjei NATO- szabványok (fegyverzet, lőszer, hírösszeköttetés stb.) és törzsvezetési rendszerek ismeretének díjával rendelkező amúgy pedig katasztrofális nyelvtudatlanságban szenvedő katonáink közös gyakorlaton várják majd a négyágú esthajnalcsillag feltűnését. A hadművészet a diplomácia függvénye; nem kétséges, hogy a magyar stratégiai törekvés főként politikai jelleget hordoz; hadseregünk egy majdani NATO legitimációs kísérlet alapját képezi. Csakhogy polgári kormány híján ezt elfogadni egyenlő egy posztkommunista kormány államrezorjának szentesítésével. A NATO-csatlakozás szentesítené az elmúlt évek privatizációs gyakorlatát (vagyis szabadrablását), és védőerőt képezne a közeljövő éhséglázadásainak leverése felett, hiszen demokratikusnak ismerné el a jelenleg kormányzó magyarországi pártok ún. „polgári” berendezkedését. A hidegháborúban aratott győzelme után a NATO továbbra is igyekszik a hadászati egyensúlyt megtartani, azonban a nemzeti öntudatra ébredt kelet-európai (és más földrészeken nemzeti törekvéseket hordozó) kisállamok válságait a NATO politikai vezetése nem tudja kezelni. Praktikusabb a „nyitott társadalom” teóriája, ahol pusztán jogi és közgazdasági alanyok - nemzeti tudatuk megfosztásával - egy nagyobb és erősebb nemzetállam (USA, de talán már az „ENSZ” is) küldetéstudatának kényszerével biztosítják multilaterális pénzügyi műveleteiket. Mindez a kisállamok halálát, a fegyveres konfliktusok kiteljesedését vonja maga után. Magyarország semlegességének megtartása talán megnyugtatóbb lenne az amerikai politológusok, de a NATO hírelemzői számára is. Mindezen álláspontnak egyre számosabb jelét tapasztalhatjuk az amerikai sajtóban, politikai elemzésekben. Ifj. Perjési György