Magyar Fórum, 1996. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-04 / 1. szám

4 jogállam­­ ezeknek? Az Alkotmánybíróság ítéletei a kormány­­koalíció folyamatos támadását váltották ki. Kis János SZDSZ-pártvezér szerint a ma­gyar alkotmány nem zárja ki a sokkterápia lehetőségét, és az AB okvetetlenkedése alá­ássa a hitelezők bizalmát a magyar kormány­nyal szemben. Majd jön a fenyegetés, hogy „ez azoknak a megélhetését veszélyezteti, akik örülnek az AB döntésének.” 36 Akik nem örülnek, azok jól megélnek - Kis pol­gártárs szerint. Gál Zoltán házelnök, akinek autója két vétlen ember halálát okozta, többször pa­naszkodott, hogy az ügynöktörvényt törölni kell, mert „ez nem érdekli az embereket”.37 A Belügyminisztérium biztos, ami biztos alapon lelassította az egész folyamatot.38 Az Igazságügy Minisztérium elkészítette azon jogok listáját, amelyeket rendkívüli ál­lapot esetén sem lehet megvonni. Ezek: az Kölyökkoromban egy szép, késő őszi napon arról kezdtek suttogni az osztály­társaim, hogy Csepelen sztrájkolnak a munkások. Oda is ballagtam a tízperces szünetben a leghatalmasabb tanárhoz, hogy mondaná meg erről az igazat. Laci bácsi, a nyalka testnevelő páváló testét szétszórta a hír, s úgy nézett rám, mint egy kényszeres igazmondásba rekedt hülyére. A kötélmászatú, békaügettető óriás zavar­tan heherészni kezdett, s nem tudta eldön­teni, hogy hülyegyerek-bőrbe bújt provo­kációt küldtek-e a nyakára, vagy a világ leghatalmasabb világnézetének a színe elé futó repedése vagyok. Sztrájk - takarta el egy baljós felhő a pártállamilag szavatolt, kerek képű Na­pot; sztrájk - rezzent össze Laci bácsi bi­zonyos történelmi csínyek bosszúba ful­ladt emlékétől. Sztrájk - pottyant ki belő­lem a szó, s végigszaladt a palota szobáin, éles pattogással tovább szökkent a hatal­mas, üres termek kőpadlóján, le a lép­csőn, átsurrant egy alabárd köré terpesz­tett párcsizma között a Laci bácsi-forma utolsó kertészig, aki jóindulatúan magá­hoz pisszentett, és az elejtett szót kicsi markomba visszagyömöszölve kilökdö­­sött a tetthelyről. Akkoriban nagyon izgalmasnak tűnt, hogy vannak az intim testrészek és váladé­kok neveinél illetlenebb szavak is, amelyek megzavarják a felnőtteket, mert kimondá­sukkal egy végtelenbe futó, hajszálvékony csengőzsinórt rántunk meg, s ki tudja, mi­lyen dögletes erők szivárognak elő a jelre. Azóta sem tanultam meg káromkodni, kerülöm a csúnya szavakat, de ezt a riadal­mat keltő, sárkányhergelő sima beszédet jól begyakoroltam. Ó, pedig inkább a nagydarab, egészséges, trágár bumfordi­­ságot, a szorongó okosságot, a nyers érde­kekből megfejthető intelligenciát, az ön­maguk előtt is titkos ügynököket szeretik. Jó ideje már nem a hökkentés vezet, hogy a parti elején ruhástul ugorjak a szökőkút­­ba, nem egy önkorlátozó jó modor éretlen kritikusa vagyok, vagy hazátlan tréfacsi­náló, aki azon évődik, hogy hány politikus jutna nyilvánossághoz, ha az asztalhoz szögezett mikrofonok elhajolnának egy élethez és emberi méltósághoz, lelkiismere­ti és vallásszabadsághoz való jog. Slussz! Ennyi! Rendkívüli állapot esetén minden egyéb jogot felfüggesztenek: egyenlőség, személyes sérthetetlenség, mozgás szabad­sága, bíróság előtti egyenlőség, házasodás joga, a gondolkozás és beszéd szabadsága, a gyermeknevelés joga, a kutatás és művé­szet szabadsága, a független bírósághoz való jog, a jogtalan elítélés esetén való kár­térítés joga, a gyülekezési jog, a közügyek­ben való részvétel joga, a közérdekű ada­tokhoz való hozzáférés joga, a munkahely megválasztásának joga, szakszervezeti jo­gok, lakóhely-megválasztás joga. Ezeket mind „felfüggesztik”!39 Az igazságügy-miniszter szorgalmas előké­szítő munkáját fél évvel korábban (!) Hajdú János MSZP-képviselő eképpen indokolta: „Aligha kerülhetjük meg várható helyzetünk­ben a közmunkák tömeges megszervezését, vagy az olyan - megegyezésen alapuló - megoldásokat, mint a rövidített munka­hét - arányos jövedelemmel - a munkahe­lyek számának növelésére.” 40 A Gulag­­gazdálkodás apostolai visszatértek­­ nyu­gati támogatással. Hajdú János egy svájci autókereskedő üzleti partnere­­ szabad­idejében. A rendőrség a nep­ időszakban először előállított egy újságírót, aki a Bokros­csomagnak nevezett gumicsontról a hi­vatalos engedély előtt írt a Magyar Hír­lapban. A főkapitány azt mondta, hogy a jövőben is kihallgatják az újságírókat, hogy honnan veszik értesüléseiket. Mondta ezt annak ellenére, hogy a fő­ügyész, Györgyi Kálmán figyelmeztette, hogy az újságíróknak mindaddig el kell hallgatniuk forrásaik nevét, amíg a forrás nem ad felhatalmazást annak közlésé­re.41 Györgyi Kálmán a hírek szerint nyugdíjba készül. A rendőrségi törvény - még az előző kormány termése - nem dönti el, hogy a rendőrség fegyveres testület, vagy államigazgatási szerv-e. A központosí­tott rendőrség rövid távon nagyobb haté­konyságú, de a hibás döntések hosszú távú hatásai ezt az előnyt megsemmisí­tik. A polgárokat a kábítószerekkel, szer­vezett bűnözéssel és egyebekkel ijesztge­tik, de ezek gyakorisága eltörpül a több­­százezer apró jogsértéshez képest, ami a polgárok napi életét teszi tönkre. Ezek­kel csak decentralizált rendőrség lenne képes megbirkózni. Lehet, hogy para­digmaváltás következik be, és az emberi jogok nem élveznek majd akkora figyel­met, mint ma, mondja a rendőrségi veze­tőképző vezetője. Szerinte egyesek a rend­őrség hatáskörét szeretnék növelni a többség javára hivatkozva, de a történe­lem megmutatta, hogy hova vezet, ha az állam ellenőrzés nélkül kriminalizálódik. Hitler választással jutott hatalomra, mondja a derék rendőr,42 aki ma már nincs az állásában. Egy jogász véleménye szerint a Horn­­kormány pénzügyi politikája egy éven be­lül fizetésképtelenné teszi az országot. Ekkor a kormány 1996 nyarán bevezetheti a diktatúrát, hogy meggyőzze a „nemzet­közi pénzügyi közösséget”: szilárdan uralja a helyzetet. Pető Iván szerint Ma­gyarország képes az adósságait törlesz­teni! De a magyar kormány nem kap hite­leket, mert nincs gazdaságpolitikája, vagyis elképzelése sincs a krízis kezelé­séről. Egy ország hitelképességén a dik­tatúra javít, bár kérdéses, hogy az a kor­mány, amely ekkora parlamenti túlerővel nem képes gazdaságpolitikát kidolgozni, mitől lenne erre képes egy általa beveze­tett diktatúrában.43 Annak a hetilapnak a főszerkesztőjét, ahol ez az elemzés meg­jelent, néhány héttel később elbocsátot­ták a tulajdonosok. A diktatúrára való fokozott hajlamot kívülről is fűtik. Az IMF 1994-ben azt kí­vánta, hogy hozzák létre a kincstárat (lét­rehozták), szélesítsék ki az adózók körét (kiszélesítették), vagy emeljék a nyugdíj­­korhatárt (mivel a férfiaknak csak 54%-a éli meg a 60. születésnapját, ez a javaslat fizikailag nehezen megoldható). Az IMF azt is sürgette, hogy a helyi adókat növel­jék.44 Néhány nappal ezután Wekler Fe­renc és Kuncze Gábor SZDSZ-képvise­­lők keszthelyi pártgyűlésükön bejelen­tették, hogy a járulékos helyi adók beve­zethetők és javítják a polgárok felelősség­­érzetét.45 Látható, hogy IMF-től szür­ke az állomány! Az IMF-ajánlások lefor­dítása az SZDSZ-politika. Ilyen egysze­rű az egész. Az IMF helyi magyarországi képviselője hatáskörét bővítve odáig ment, hogy részletesen bírálta az Alkot­mánybíróságot, amiért az alkotmányellő­ Nyelvlecke büdös száj elől. Sztrájk - mondom még mindig, s az öreg, nyugdíjba bukfencezte­­tett Laci bácsi ugyanúgy összerezzen, gyors, észrevétlennek szánt fej­mozdulattal körbemonitorozza a hallótávolságon belül lévőket, aztán egy sportos sületlenséggel témát vált. Semmit sem változtam, sem­mit sem változtatok. Fortélyos félelem, zsigerekké épült cin­kosság, csendes hétköznapokat ígérő együttműködés, minek­ség és hiába­ság, szomorú realitásérzék mossa a jól meg­épített gátakat, s ha fel is tarajosul a locs­­kaság, s hullámerővel tódulna át a parton, nagy, néma kövek mozdulatlanságán csil­lapul el. Ismét minden ünnepélyes lesz, mint a fizetésnap, a havi karácsony, ami­kor reszkető cimpákkal álljuk a sort, ara­szolunk a feladatától megszépült dundi pénztárosnő csörgő-zizegő kamrácskája felé, suttogunk vagy kedélyeskedünk, mintha már zsebünkben lenne a bér, és nem értjük, hogy ki az a sok ostoba zsák előttünk, akibe ugyanúgy beletöltik az ál­lami bizalom aprópénzét, szóval a fizetés­napok utánozhatatlan, fojtogató bensősé­­gessége árad bennünk, az örök rítus, ami még képes ezt az egész nyavalyás, zavarodott, megbokrosodott vad jelent egy reális ponthoz cövekelni. A fizetésnap aranykapuja kitárul, zene és illat árad odaátról, jól öltözött hölgyek és urak úsznak az édes, ezüst ködben, s te, Laci bácsi, megbabonázva és utóvégre helyes él­­niakarással kúszol (velünk, velem) a fény felé. Sztrájk - morgom, hogy el ne felejtsem, sztrájk - vonaglik meg a szád drága, öreg, mámortól puffadt Laci bácsi; ó, micsoda szavak, micsoda durva, szentségtörő igék, amelyekbe végül is fel kell öltöznünk, ha az aranykapun túl magunkra maradunk. Sztrájk - tanítom neked a szót, s tudom, megtanulod, ha nem marad több elkiáltat­­lan, hörgő káromkodásod. Kovács Imre Attila nesnek találta a Horn-kormány március 12-i intézkedéseinek túlnyomó többségét. Sürgette, hogy a politikusok ne törődjenek a belső fogyasztással, hanem csak az exporttal. (A banánköztársaság név arra utal, hogy ide­gen tulajdonban lévő ültetvényeken csak ba­nánt termelnek egyes szerencsétlen orszá­gokban­­ exportra.) Az IMF azt szeretné, ha a személyi adatokkal való rendelkezés szabad­ságát nem védené az Alkotmánybíróság. Aki nem hiszi, járjon utána.46 Az IMF magyaror­szági képviselője szerint az IMF „célja, hogy ezek az államok minőségi és tartós fejlődést érjenek el és ehhez szerinte minden eszköz és program alkalmazása jogos.”47 De Göncz Árpád államelnöknek sem erőssége az alkotmány ismerete. 1995. au­gusztus 20-án kijelenti, hogy a szabadsá­gunk visszanyerése óta egyetlen lépést sem tettünk gazdaságunk rendbetétele érdeké­ben, és ezért az ellenzék kötelessége, hogy ne zavarja a gazdaság rendbetételének sima és ésszerű folyamatát.48 * A liberálisok 1995 novemberében bejelen­tették az alkotmánymódosítás szándékát. Bokros Lajos, akinek programját Clinton amerikai elnök nagyszerűnek, az Alkotmány­­bíróság pedig törvénytelennek minősítette, ál­lítólag csak azzal a feltétellel vállalja a pénz­ügyminiszteri tisztséget, hogy az Alkot­mánybíróság hatáskörét szűkítik. Az SZDSZ- es belügyminiszter, Kuncze Gábor ezt a hírt úgy cáfolja, hogy december 31-ig még érvény­ben van az az ötpárti megállapodás, amely az alkotmánymódosításokat hivatott korlátoz­ni.49 A liberálisok arroganciája már nagyon sok embernek szemet szúr. Csepeli György szociológus, aki semmiféle jobboldali szim­pátiával nem vádolható, egy interjúban ki­mondja: „A globalizációs változásból adódóan senki ne hazudhassa azt, hogy ő a messiás”.50 Már az Országos Egészségbiztosítási Pénz­tárban is feltűnt, hogy „a diktatórikus hatalmi konstrukciók kezdenek újra kirajzolódni.”51 Az 1996. évi adótörvény vitájában Rap­­csák András KDNP-képviselő azt találta mondani, hogy „a KDNP úgy látja, hogy Magyarországot tudatosan gazdasági szük­ségállapotban tartják, hogy erre hivatkozva gazdasági diktatúrát valósítsanak meg, amelynek során a pénzügyminiszter szere­pét az Országgyűlés rovására alaposan megnövelhetik.”52 A Független Jogász Fórum szerint „Nyugtalanító az... igaztalan támadás az Alkotmánybíróság ellen... a testületre vo­natkozó szabályozás megváltoztatásának szándékából okkal lehet következtetni arra is: a kormánykoalíciónak útjában van a de­mokrácia és a jogállamiság politikai kon­szenzussal létrehozott bástyája.”53 De azok, akik most csodálkoznak, jobban tennék, ha elővennék az SZDSZ-MSZP koalíciós megállapodás szövegét, amit nyil­vánosságra hoztak.54 Csak néhány kiraga­dott részlet a megállapodásból: csökkente­ni kell az Alkotmánybíróság hatáskörét; a választási kampányok idejét le kell rövidíte­ni; csökkenteni kell a parlamenti képviselők számát; a perrendtartás megváltoztatásá­­sával gyorsítani kell az igazságszolgál­tatást; korlátozni kell az alkotmánybí­rósági beadványok számát; újra kell szabályozni a közigazgatási adatok vé­delmét; jóllehet szükséges a piacgazda­ság fejlesztése, meg kell változtatni a módszereket, a privatizálásra kerülő cégek adósságát az állam átvállalja; az önkormányzati testületek ülését tit­kossá lehet nyilvánítani államtitok-vé­delem, személyes adatok védelme vagy kétharmados többségi döntés esetén; a titkos szavazást korlátozni kell; be kell vezetni a megyei államigazgatási hiva­talok rendszerét; be kell zárni a területi oktatási központokat, központi oktatás­ügyi intézetet kell létrehozni; intézmé­nyesen egyesíteni kell az önkormányza­tok erőforrásait stb. Az egyik legérdeke­sebb koalíciós megállapodás-részlet: el­sőbbséget kell kapnia az egyesített r\n P flP 11 p M M­i Éf Magyar Fórum 1996.január 4.

Next