Magyar Fórum, 2000. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-06 / 1. szám
2 Magyar szemmel A MIÉP elnökségének értékelése az elmúlt évről és a jövő kilátásairól A magyar életet 1999-ben a szomszédunkban folyó értelmetlen háború árnyékolta be. NATO-csatlakozásunkat közvetlenül a háború megindulása előtt az amerikai hadvezetés siettette, mert Magyarország területére, légterére elengedhetetlenül szüksége volt. A területünkről megindított szárazföldi háború részben kormányunk helyes magatartása, részben az európai kormányok ellenállása miatt meghiúsult, de Magyarország és a Kárpát-medencei magyarság semmilyen ellenértéket nem kapott a háborúban való részvételéért, a súlyos anyagi áldozatokért. A délvidéki magyarság sorsa bizonytalan, életveszélyek közt kell élnie, és újra életprogrammá vált a kivándorlás. Magyarország mint anyaország csak nagyon kevés magyar család befogadására, munkához juttatására vállalkozik, mert ehhez sem kap semmilyen segítséget, és mert nincs egységes, kidolgozott, közösen vállalt nemzetstratégia. S ami pedig nemzetstratégiaként készül különböző műhelyekben, az a liberális, szociálliberális erők állandó kereszttüzében áll, és a liberális kézben lévő sajtó megakadályozza, hogy a közvélemény asztalára kerüljön, a közgondolkodás részévé váljon. Sokszor aztán eltervezői sem merik vállalni, mert egzisztenciális ellehetetlenüléstől tartanak. A kormány nem ad számukra hathatós védelmet. Ez már így megy évtizedek óta, folyamatosan. A magyarság fogyatkozása nem állt meg, sőt súlyosbodott. A kormányzatnak a családok megsegítésére tett intézkedései jó szándékot tükröznek, de a jelen helyzetben elégtelenek. Az európai egyesüléshez való csatlakozás divatszólammá vált, sok intézmény számára pedig üzletté. A társadalom nem kap kiegyensúlyozott tájékoztatást a csatlakozás előnyeiről és hátrányairól. Európa több államában magában is bizonytalanság uralkodik a bővítést illetően. Nyugat-Európa jelenleg nincs sem erkölcsileg, sem gazdaságilag, sem szociálisan abban a vonzó, példaadó szerepben, elismertségben, amelyben az erhardi szociális piacgazdaság idején volt. A globalizmus minden európai társadalmat és gazdaságot korlátoz, nemzetietlenít, rombol. A bizonytalanság egyik jellemző esete: Ausztriában 1999. október 3-án voltak a választások, és még mindig nincs kormánya ennek a mi csatlakozásunk szempontjából talán legfontosabb országnak. A nagy lendülettel útjára induló Orbánkormány 1998-as lendülete megtört a globális nemzetközi erők, az örökölt apparátusok és a kormánnyal szemben is egyre ellenségesebbé váló sajtó és telekommunikáció ellenállásán. Az 1996-ban meghozott „médiatörvény” nyomában felálló kereskedelmi televíziók és a rájuk tapadó, velük együtt szerkesztett bulvárlapok és országos politikai napilapok folyamatosan támadják, mocskolják, és a nem ezzel foglalkozó szeme előtt rejtve maradó szerkesztési módszereikkel folyamatosan elértéktelenítik a kormányt, az úgynevezett nemzeti oldalt. A sajtótámadás szüntelen és központilag irányított. Célja nem egyszerűen a Magyar Szocialista Párt előretolása és az SZDSZ védelme és fenntartása, hanem elsősorban a bizonytalanság légkörének állandósítása. A tényleges hatalmat birtokló pénzügyi körök, a nemzetközi óriásvállalatok és bankok kiszolgálói így akarják továbbra is kezükben tartani ezt a kormányt, és a jövő kormányait, a királycsinálást, így akarják a maguk számára továbbra is fenntartani a demokrácia háttérből való és érdekeik szerinti manipulálását. Ez a magyarság számára halálos fenyegetés, amely alól bármilyen áron ki kell szabadulnunk, mert ez a nemzet megsemmisülését, az ország idegenek általi megszállását és az idegen uralmat jelenti. Megoldatlan a földtulajdonlás, földhasználat, a birtoknagyság és az idegen állampolgárok itteni földművelésének és tulajdonlásának kérdése. A magyar gazda nem kap támogatást, csak üres szavakban. A felvásárlás a termelő kárára történik. A feldolgozóipar nem rendel a magyar gazdától, vagy csak keveset, és nem fizet korrekt módon. Sok gazda az árutermelés abbahagyásán gondolkodik. A városi és üdülőtelepi lakóingatlanok közül egyre több kerül idegen tulajdonba. Luxustelepek épülnek idegeneknek. Nagy birtoktestek kerülnek külföldi tulajdonba. A magyarság visszaszorul a saját hazájában. 1999 természeti csapásai nemzeti összefogással, erre irányuló különleges, rendkívüli programmal való megoldást igényelnek. Ha most nem látunk hozzá a folyamszabályozáshoz, a talajvíz megtisztításához, a szennyvíztározók építéséhez, a belvíz kérdésének a megoldásához és a többi súlyos környezeti ártalom megszüntetéséhez, később már sokkal drágább lesz és eredménytelen. Ezeket a hatalmas beruházással járó munkálatokat azonban nem lehet kamatos nemzetközi pénzből elvégezni, mert az az ország végsőkig való eladósodásához vezet, ehhez új alapú, saját, nemzeti célú pénzpolitika kell. Ez a rekonstrukció, amely városaink, közlekedésünk egyidejű felújításával kell együtt járjon, csak egy nagyszabású nemzeti újjáépítési program keretében valósulhat meg, amely egyes-egyedül a mi saját ügyünk, és amelyhez nem kell világbanki gyámkodás és vámszedők közreműködése. A magyar gazdaság az előző évek, évtizedek felelőtlen, nemzetellenes, idegen célokat kiszolgáló pénzügyi vezetése következtében elérte a kritikus pontot. A valóban profitot termelő ipar és a pénzből pénzt csináló bankrendszer túlnyomó része külföldi érdekeltségek kezében van, és a maga által termelt hasznot minden akadály nélkül kiviszi az országból. Ezek az érdekeltségek, tekintve, hogy mélyen áron alul jutottak ahhoz a magyar vagyonhoz, amellyel termelnek, vagy amelyben bent vannak, amelynek a tőkéjét forgatják, lényeges kockázat nélkül teszik azt, amit önző érdekeik diktálnak, hiszen a termelés, a működés hirtelen abbahagyása sem okoz gondot nekik, a majdnem ingyenes hozzájutás, és a már régen kivitt haszon miatt, így a gazdaság fele valóban nem vesz részt a teherviselésben és a nemzet valódi és súlyos gondjainak a megoldásában. A másik térfélen, a magyar kisvállalkozások és a közepes vállalkozások térfelén állandó likviditáshiány, körbetartozás, működés-abbahagyás, kínlódás és örökös bizonytalanság tapasztalható. Ezt a részt súlyosodó járulékterhek nyomják, amely alól minden vállalkozó kénytelen legalább részben kimenekülni. Ezeknek az iparosoknak, kereskedőknek, önálló gazdaságoknak a helyzete 1999-ben a nemzetközi kereskedelmi láncok, áruházak, bevásárlóközpontok létesülésével, előrenyomulásával párhuzamosan mindenütt az országban romlott. A magyar gazdaságban, az egész magyar életben egy olyan nemkívánatos, idegenszerű és életellenes átalakulás, önállótlanodás és értékvesztés indult meg, amelyet ma még fel sem igen ismerünk, de amely a nemzet teljes ellehetetlenüléséhez vezethet. A MIÉP szerint az önfeladásnak ezt a folyamatát meg kell állítani, itt nincs semmi „vagy” és semmi „de”. A kormánynak a gazdaság nagyobbik felére nincs, vagy csak alig van befolyása, a pénzügyi rendszer, a túlhatalmú bankok, biztosítók, tőzsdés cégek ugyanakkor gondoskodnak róla, hogy a magyar térfél vállalkozásairól le tudják nyúzni az utolsó réteg bőrt is, tehát a kormány befolyása erre a gazdasági tényezőre is korlátozott. A kis- és középvállalkozások támogatására meghozott törvények nem érik el céljukat, és nem hatnak, a kamarákkal is harcba került a kormányzat, de mindenekelőtt az a legnagyobb baj, hogy az állam nem tud megrendeléseket adni a hazai iparnak, kereskedelemnek, nem tudja oly mértékben élénkíteni a keresletet, hogy abból gazdasági felvirágzás legyen. A rendszer rossz, az örökölt helyzetben a kormánynak nincs mozgástere. A kormány azonban ennek a szűk mozgástérnek a lehetőségeit sem használja ki. Bátortalan. Elfogadhatatlanul gyakran adja fel eredeti elképzeléseit, köt elvtelen kompromisszumot a neoliberális pénzügyi oligarchiával, nem igyekszik a maga számára megnyerni,a nép szenvedő és az igazságtalanságok miatt felháborodott részét, nem vívja meg azt a harcot, amit a választás előtt megígért, aminek a reményében megválasztották. A koalíciót belső gyengeségek is akadályozzák. A kisgazda mohóság és elvtelenség, a törtetés és a vak szerzésvágy, amely ennek a pártnak sok vezetőjét jellemzi, mára már széles rétegekben kelt bizonytalanságot: hová is tartoznak ezek az emberek, és mit keresnek egy nemzeti kormányban? A szemfényvesztés és az örökös öndicséret politikájából elege van a magyar népnek. Kirajzolódik már a királycsináló bankárköröknek az a szándéka, hogy a jövő választásán az egyre jelentéktelenebbé váló SZDSZ után az FKGP-t ragasszák a szocialisták oldalára. S ebben az elgondolásban még az is benne van, hogy ez a kormány lakossá jól a soha meg nem telő gyomrúakat, hogy a jövőben ne legyen velük gond. Végre már fel kell ismerni, hogy milyen csavarintásokon, milyen manipulációkon, milyen hazugságokon alapszik ez a magyar rendszerváltás. Fel kellene végre ismerni, hogy ki kicsoda és mit akar. Az ezredforduló kilátásai rosszak. Az év elején újabb energiaár-emeléseket vezetnek be, a benzin és az olaj ára máris csillagászati, és ez maga után húzza az egész ártáblát. A nyugdíjasok, ha megkapják is a megígért inflációs kiigazítást, csak késve, így hosszú hónapokig kényszerülnek majd reálveszteséget elszenvedni. Hasonlóképpen rövidülnek meg a dolgozó rétegek is, csökken a kereslet, a magyar vállalkozók nem bírják a versenyt. A társadalomban összegyűlő feszültségre máris rájátszik a nemzeti oldallal ellenséges sajtó, felgerjeszti az indulatokat, és minden ésszerű megoldást ellehetetlenít. Az ártatlanokból és a jó szándékúakból könnyedén bűnöst csinálnak, a bűnösöket pedig felmagasztalják. Egy ilyen magyar zűrzavar, amelyhez társulhat a térségben más nemzetek zűrzavara is, az Európai Uniót a csatlakozás elhalasztására indíthatja, mégpedig a csatlakozók alkalmatlansága okán. Ez ugyancsak a kormány bukására vezethet, és a legfőbb bajkeverők előretörésére. Az EU-csatlakozás ügyéből belpolitikai bunkó lesz, ahelyett, hogy egy ésszerű nemzeti mérlegelés tárgya lenne. A kormány rendelkezik a pontos diagnózissal. Ezt a közreadott tanulmány, amelyet a miniszterelnök főtanácsadója írt meg, ékesen bizonyítja. Már csak az van hátra, hogy a kormány a felismert igazságoknak megfelelően cselekedjék. Nyilvánvaló, hogy ez nem történhet meg előkészítetlen ugrásokkal, szakításokkal. Az első lépést azonban haladéktalanul meg kell tenni: a pénzügyi rendszerből ki kell iktatni az oda nem való elemeket, a kormánynak meghatározott mennyiségű szabad, kamatmentes pénzre van szüksége, és mielőbb fokozatosan meg kell szüntetni a magyar gazdaság kétarcúságát, aránytalan terhelését. A privatizációt felül kell vizsgálni. A keresletet élénkíteni kell, és a kormánynak a középrétegekre való odafigyelés mellett a közép alatti széles rétegek életére és munkájára, a nyugdíjasokra és a fiatalokra is sokkal jobban oda kell figyelnie. A MIÉP határozottan megy a maga útján, s ez a magyar radikalizmus nemzetmegtartó programja. Élni akarunk, magyarként akarunk élni, és ehhez megtisztulásra, önzetlenségre, keresztény és keresztyén hitre, ezeréves múltunkkal való együttélésre, őseink tiszteletére, gyermekeink szeretetére és mosolyára, a magyar anya megbecsülésére van szükség. Csak a tiszta kéz lehet erős. Csak a munka teremthet értékálló javakat, csak a közös elhatározás tarthat meg bennünket. Senkitől ajándékba nem kaphatunk semmit, és ezt ne is várjuk. Most erős kézre van szüksége nemzetünknek. Higgyünk magunkban, nem vagyunk alábbvalóak senkinél, „nem kell nekünk a más folyója, nem kell nekünk egy porszeme sem a világnak, csak az kell, ami a miénk volt”... - ami megmarad magyarnak. A helyzet súlyos, de nem reménytelen. A MIÉP elnöksége nevében Csurka István elnök Magyar Fórum 2000. január 6. Kedves Honfitársunk! A közért, a magyarságért működtetett alapítványunk neve: Magyarország 2001 Alapítvány, 18046564-1-01. Erre a címre, erre az adószámra várjuk befizetett adójuk egy százalékát, melyért csak egy rövid rendelkező rubrikát kell kitölteni adóbevallásukon. Most, mikor ismételten köszönjük az 1999-es nemes szívű adományaikat, kérjük, ne feledkezzenek meg alapítványunkról, hiszen jó cselekedetükből jó szándékú segítség születik a Kárpát-medencei, anyaországi és határon túli szűkölködő magyarok érdekében. Szereti és megáldja az Úr a jólelkű adakozót. Magyar Fórum A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: ZSILKA LÁSZLÓ Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 3. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1591 Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 4. Telefon és telefax: 215-8795 Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 Kiadja: A Magyar Út Alapítvány Felelős kiadó: a Magyar Út Alapítvány kuratóriuma Szedés, tördelés: WolfPress Kft. Nyomtatás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató . Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodában (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. Telefon: 303-3441,303-3442, fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), ezenkívül Budapesten a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., Gondos Rt. HU ISSN 0865-3909