Magyar Fórum, 2002. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-03 / 1. szám
2 Csurka István Magyar szemmel - A MIÉP XII pontja - V. Külpolitika - összmagyarság - Kárpát-medence A MIÉP külpolitikai kérdésekről való programalkotását a magyarság megmaradásának, gyarapodásának és hosszú távon a visszaszerzésnek a gondolata vezérli. Be kell látnunk, hogy a világ nagy kérdéseinek eldöntésébe méreteink, gazdasági és katonai erőnk csekélysége folytán nem tudunk beleszólni, azt azonban nem várhatja el tőlünk senki, hogy önállóságunkat teljesen feladva eltűrjük, hogy a saját sorsunkat illető döntéseket a fejünk felett, megkérdezésünk nélkül hozzák meg. A nagyhatalmak és különösen a világuralomra törő egyetlen világhatalom imperializmusa kétségtelen tény, mégsem kell ezen akaratok előtt önfeladóan meghajolnunk, mert a történelem példái azt bizonyítják, hogy a legkisebb nemzetek erős akaraton és összetartáson alapuló ellenállása meghozza gyümölcsét, a nemzeti függetlenséget. A maroknyi finn népnél esélytelenebb a szovjet mamut offenzívájával szemben nem volt 1939-40 telén, a finnek azonban nem adták meg magukat, s hatalmas áldozatok árán megőrizték hazájuk függetlenségét. Finnország ma virágzó állam, a Szovjetunió pedig szétesett, ha megadták volna magukat, ez nem így volna. A magyarság kiszolgáltatottsága azonban itt, Közép-Európában más és mélyebb, de mindenesetre körmönfontabb. A magyar kiszolgáltatottság lényege az, hogy az ide benyomuló nagyhatalmak, a leigázók és a gyarmatosítók mindig megtalálták maguknak a nemzeten belül azt a réteget, előbb az arisztokrácia labanc részét, aztán a komprádorburzsoáziát, az MSZMP-s párthatalmat, amely a nemzettel szemben, s a nemzetet kijátszva a szovjet érdekeket szolgálta. Ennek a bolsevista lelkületű, cinikus, gátlástalan helytartósági pártburzsoáziának sikerült átmentenie magát a mai rendszerbe, s ez a réteg most a globalizmus, a pénzhatalom megbízottja, kijárója, szálláscsinálója. Az ötvenhatos forradalom és szabadságharc után mutatkozott meg a nemzet kettészakítottsága igen szemléletesen. A nemzeti fellángolás és a lelkesült egység két hete után, a véres katonai eltiprás után, és főként a szovjet-orosz rendszer világméretű lelepleződése után újra előbújtak a szovjet rendszer kiszolgálói, akik a saját népük ellen álltak pufajkás hadrendbe, azt gyilkolták és annak a hátára ültek fel később. Ez súlyosabb ártalma volt a magyarságnak, mint maga a szovjet megszállás. A magyar kiszolgáltatottságban mindig benne van az idegen zsoldban állók hazaárulása, népükkel, nemzetükkel szembefordulása. Ezért a gyökeres változás csak ezek leváltásával kezdődhet. A MIÉP elsőrendű külpolitikai célkitűzése tehát az, hogy ezt az önemésztő állapotot megszüntesse, hogy kiiktassa a politikából, s a külpolitikából különösen az idegen zsoldban álló elemeket, tartozzanak bármely égtáj rendszerének kiszolgálói közé. A globalizáció agresszív, különösen veszélyes szakaszába érkeztünk, háború dúl és újabb háborúk sora következik. A globalizáció minden nemzet belső ellenállását igyekszik megtörni, minden társadalomra a lehető legsúlyosabb kamatterhelést, globális adókat akarja kiróni, megszervezi a termelés és a fogyasztás számára legnagyobb profitot hajtó rendszereit, s ezzel gátlástalanul szétver, lezülleszt történelemben kialakult nemzeti szerkezeteket, kultúrákat, megszünteti az önállóságot. A globalizáció szelleme, az úgynevezett normák és elvárások csomagjai diplomáciai csatornákon keresztül érkeznek a kormányhoz és a gazdasági vezetéshez. A külpolitikák egy része ma világszerte korrumpálás, fenyegetés, beszervezés. Ma már a bankárdiplomácia összenőtt a hagyományos diplomáciával: a Világbank és az IMF nagyhatalmi igényeket képvisel, s a globalizáció kormányok fölötti titkársága. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy az Állam - a mi esetünkben a Nemzetépítő Állam - erős kézzel tisztítsa meg a diplomáciát, világítsa át és minden, a múlttól ittmaradt, akár lojalitást mutató elemtől szabaduljon meg és a külügyet a nemzeti érdek képviseletének fellegvárává tegye. Most még nem az. A horni, Kovács László-i időkhöz, vagy az SZDSZ-es garázdálkodáshoz képest van javulás, de nem elég. A külügy egész rendszerét át kell világítani, mégpedig új törvényben megállapított szempontok szerint, és nemzeti alapokra kell helyezni. Az európai csatlakozást, ha egyáltalán sor kerül rá, csak ilyen átvilágított és magyar, nemzeti elkötelezettségű külügyi apparátussal szabad végrehajtani. A MIÉP véleménye az EU-csatlakozásról: - a MIÉP a nemzeti megmaradást, a magyar kultúra és a nemzeti önállóság fenntartását szavatoló, gazdaságilag előnyös és felvirágzással együttjáró csatlakozást természetesen nem ellenzi, óv azonban az EU iránti túlzott várakozásoktól, az egyoldalú csatlakozási propagandától, attól az olcsó szemlélettől, hogy az Európai Unió a befogadással megajándékoz bennünket, károsnak tartja az EU-val szembeni kisebbrendűségi érzések kifejlődését, és mindenekelőtt a kényszerek, kényszerítések elfogadásától: a MIÉP a jelenlegi csatlakozási bizonytalanságot tartja rendkívül veszélyesnek. Ezt most a brüsszeli központ és egyes európai hatalmak egymásnak ellentmondó nyilatkozatai tartják fenn. Magyarország pedig éppen ebben a bizonytalanságban tesz folyamatos engedményeket, vesz át szabályokat, befogad úgynevezett szakértőket, s főként: átadja piacát és ezért nem kap cserébe megfelelő ellenértéket. Ez az állapot a végtelenségig nem tartható fenn. Az EU-nak mielőbb döntenie kell, határozottan és visszavonhatatlanul, nemcsak a csatlakozás időpontja, hanem a felveendő országok tekintetében is. Az időhúzás, a bizonytalanságba ragasztás, egyes nemzetekkel való játszadozás lassanként a politikai becstelenség határáig ér. Ha most, a jelenlegi világhelyzetben nem történhet meg a csatlakozás, a tagországok a belső ellentéteiket nem tudják feloldani, azt minden fél belátja. Tíz, tizenöt év múlva újra elő lehet venni ezt a kérdést, jobb feltételek között, addig azonban a társulással kecsegtetett országok nem maradhatnak a bizonytalanság megmerevítő állapotában. A MIÉP tehát elsősorban a jelenlegi bizonytalan állapotot és a feleslegesen tett engedményeket, az európai eminens magatartást utasítja el. " A MIÉP nem tartja lehetségesnek a csatlakozást a magyar föld magyar tulajdonban maradásának százszázalékos biztosítása nélkül, a magyar munkaerő európaihoz viszonyított tízszeres, esetenként húszszoros alulfizetettsége mellett a csatlakozás elfogadhatatlan, mert ez konzerválja a hátrányos helyzetet és a magyar társadalom még évtizedekig munkásainak, értelmiségének, dolgozó rétegeinek rosszul fizetett voltával adózik idegen célok, érdekek oltárán. Ez gyarmatias jellegű odacsatolássá teheti az egész csatlakozást. Meg kell alkotni a kölcsönösségek finom rendszerét mind az Unióval mint egységgel, mind a tagországokkal. A csatlakozási tárgyalásokkal párhuzamosan folyniuk kell a közép-európai államok közötti egyeztetéseknek, a kölcsönös együttműködés fejlesztésére irányuló tárgyalásoknak és ezeknek a gyakorlatba való átültetésének is. Tudomásul kell venni, hogy van Európában egy kulturálisan és gazdaságilag is összetartozó övezet, amelybe Bajorországtól Ausztrián át Szlovénia, Horvátország és Magyarország, majd Szlovákia és Csehország tartozik, és amely Lengyelország nyugati részének érintésével felnyúlik az Északi-tengerig, magában foglalja a balti államokat és voltaképpen ide tartozik Románia Kárpáton inneni része is, Erdély és a Bánság is. Ez a nagyrégió, amelyből jelenleg Bajorország az EU leggazdagabb és legerőteljesebben fejlődő tartománya, s amely negyven év óta keresztényszociális vezetésű, ide tartozik az az Ausztria is, amelyik két évvel ezelőtt váltotta le szociáldemokrata kormányát, és amelyet ezért egyes tagországok és Európán kívüli államok bojkottal akartak sújtani, pedig az egyik legnagyobb nettó befizetője az EU-nak. Ez a közép-európai közösség - sorsközösség - azonban mégis létezik, mintegy a hó alatt. A magyar érdek az, hogy ez a nagyrégió minden felsorolt részletével együtt összetartozóan, egymást segítve működjék, és jelentsen alternatívát az elhúzódó, vagy esetleg elmaradó csatlakozással szemben. Egy ügyes diplomácia ezt egyébként az európai szervek ösztönzésére is felhasználhatja. A MIÉP a saját kezdetei óta az összmagyarság igen szerteágazó kérdéseivel való foglalkozást természetes kötelességének tartja, és az érdekek, vélemények, és a cselekvés összehangolásával elsősorban az egész Kárpát-medencei magyarság túlélését, megmaradását akarja szolgálni. A MIÉP nem fogadja el a status quo fennállásának mindenekelőtt való fontosságát, és minden békés, tárgyalásos úton történő rendezést, amelyet egyébként a nemzetközi szerződések is lehetővé tesznek, lehetségesnek és kívánatosnak tart. A MIÉP tudomásul veszi a realitásokat és minden környező állammal, amely részben a Szent István-i Magyarország területén, vagy abból egy részt kihasítva alakult meg, jó viszonyra és a kölcsönös előnyök szerint együttműködésre törekszik. A MIÉP az önfeladás, a lemondás, a nemzet történelmi jogairól való örök érvényű lemondás szellemét, magatartását, mély magyarellenességét utasítja el. A MIÉP nem fogadja el az 1946-ban Párizsban megismételt Trianoni Diktátumot, de ellene nem hadsereget, hanem elsősorban belső lelki erőket akar mozgósítani. Amíg a népességfogyás jelenlegi üteme nincs megállítva és megfordítva, amíg a magyarság lélekszáma a jelenlegi szűk, igazságtalan határai között is csökken, addig nincs mit beszélni revízióról. Kivétel az olyan csekély jelentőségű és csak népszavazás útján megvalósítható határkiigazítás lett volna, amelyet a lezajlott jugoszláv háború után, a kilátásba helyezett, de aztán elfulladt tárgyalások során ENSZ-felügyelettel lehetett volna megvalósítani. A status quo-szemlélet azonban még idehaza is erősebbnek bizonyult, és a volt Jugoszláviában csak látszatrendezés született, a délvidéki magyarság kiszolgáltatottsága pedig mélyült. Ezért ezt a javaslatát, mint megfontolandót, a MIÉP fenntartja. Csak egy erős, belsőleg szilárd, tiszta nemzettudatú, önállóságában megerősödött anyaországi magyarság képes a világban szétszóródott magyarságot a nagy történelmi cél, a megmaradás, a gyarapodás és aztán a történelmi távlatú visszaszerzés szolgálatába állítani. Ez nemzedékek munkáját igényli, sok áldozatot és józanságot követel, de sok szilárdságot és eltökéltséget is. Több mint egy évszázados, sokszor rossz, sokszor szerencsétlen politikai fejlemények során vesztettük el hazánk kétharmadát, kezdjünk tehát most bele egy újabb századra szóló munkába. A MIÉP csak egyet tud teljes bizonyossággal: a magyar élet, halál, megmaradás és gyarapodás kérdései, azaz a magyar sors alapkérdései végsőleg itt dőlnek el: ben nünk, magyarokban. Ha nem adjuk meg magunkat, ha nem mondunk le oktalanul, akkor megmaradunk és mindent visszaszerezhetünk. Méghozzá úgy, hogy senki sem károsodik. Mi békét akarunk, igazságos békét, mindenkivel, aki hajlandó rá. Alá azonban soha nem vetjük magunkat senkinek, sem belső gyarmattartó rétegnek, sem idegen kis és nagyhatalomnak. Magyar Fórum 2002. január 3. A MIÉP és a Magyar Fórum interneteime: www.miep.hu Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az aláírt cikkekért a szerzők viselik a felelősséget. A szerkesztőség fenntartja az írások szellemét és tartalmát nem érintő rövidítések jogát. Magyar Fórum A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: ZSILKA LÁSZLÓ Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 3. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1591 Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 4. Telefon és telefax: 215-8795 Kiadja: A Magyar Út Alapítvány Felelős kiadó: a Magyar Út Alapítvány kuratóriuma Szedés, tördelés: WolfPress Kft. Nyomtatás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodában (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. Telefon: 303-3441,303-3442, fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), ezenkívül Budapesten a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., Gondos Rt. HU ISSN 0865-3909