Magyar Fórum, 2002. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-03 / 1. szám

2 Csurka István Magyar szemmel - A MIÉP XII pontja - V. Külpolitika - összmagyarság - Kárpát-medence A MIÉP külpolitikai kérdésekről való programalkotását a magyarság megma­radásának, gyarapodásának és hosszú távon a visszaszerzésnek a gondolata ve­zérli. Be kell látnunk, hogy a világ nagy kérdéseinek eldöntésébe méreteink, gazdasági és katonai erőnk csekélysége folytán nem tudunk beleszólni, azt azonban nem várhatja el tőlünk senki, hogy önállóságunkat teljesen feladva eltűrjük, hogy a saját sorsunkat illető döntéseket a fejünk felett, megkérde­zésünk nélkül hozzák meg. A nagyha­talmak és különösen a világuralomra tö­rő egyetlen világhatalom imperializmu­sa kétségtelen tény, mégsem kell ezen akaratok előtt önfeladóan meghajol­nunk, mert a történelem példái azt bi­zonyítják, hogy a legkisebb nemzetek erős akaraton és összetartáson alapuló ellenállása meghozza gyümölcsét, a nemzeti függetlenséget. A maroknyi finn népnél esélytelenebb a szovjet mamut offenzívájával szemben nem volt 1939-40 telén, a finnek azonban nem adták meg magukat, s hatalmas ál­dozatok árán megőrizték hazájuk füg­getlenségét. Finnország ma virágzó ál­lam, a Szovjetunió pedig szétesett, ha megadták volna magukat, ez nem így volna. A magyarság kiszolgáltatottsága azonban itt, Közép-Európában más és mélyebb, de mindenesetre körmönfon­tabb. A magyar kiszolgáltatottság lé­nyege az, hogy az ide benyomuló nagy­hatalmak, a leigázók és a gyarmatosítók mindig megtalálták maguknak a nem­zeten belül azt a réteget, előbb az arisz­tokrácia labanc részét, aztán a komprá­dorburzsoáziát, az MSZMP-s párthatal­mat, amely a nemzettel szemben, s a nemzetet kijátszva a szovjet érdekeket szolgálta. Ennek a bolsevista lelkületű, cinikus, gátlástalan helytartósági párt­burzsoáziának sikerült átmentenie ma­gát a mai rendszerbe, s ez a réteg most a globalizmus, a pénzhatalom megbízott­ja, kijárója, szálláscsinálója. Az ötvenhatos forradalom és szabad­ságharc után mutatkozott meg a nemzet kettészakítottsága igen szemléletesen. A nemzeti fellángolás és a lelkesült egy­ség két hete után, a véres katonai eltip­­rás után, és főként a szovjet-orosz rend­szer világméretű lelepleződése után új­ra előbújtak a szovjet rendszer kiszolgá­lói, akik a saját népük ellen álltak pufaj­­kás hadrendbe, azt gyilkolták és annak a hátára ültek fel később. Ez súlyosabb ártalma volt a magyarságnak, mint ma­ga a szovjet megszállás. A magyar kiszolgáltatottságban mindig benne van az idegen zsoldban állók haza­árulása, népükkel, nemze­tükkel szembefordulása. Ezért a gyökeres változás csak ezek leváltásával kez­dődhet. A MIÉP elsőrendű külpo­litikai célkitűzése tehát az, hogy ezt az önemésztő állapo­tot megszüntesse, hogy kiik­tassa a politikából, s a külpo­litikából különösen az idegen zsoldban álló elemeket, tar­tozzanak bármely égtáj rend­szerének kiszolgálói közé. A globalizáció agresszív, különösen veszélyes szakaszába érkeztünk, háború dúl és újabb háborúk sora következik. A globalizáció minden nemzet belső ellen­állását igyekszik megtörni, minden tár­sadalomra a lehető legsúlyosabb kamat­­terhelést, globális adókat akarja kiróni, megszervezi a termelés és a fogyasztás számára legnagyobb profitot hajtó rendszereit, s ezzel gátlástalanul szét­ver, lezülleszt történelemben kialakult nemzeti szerkezeteket, kultúrákat, megszünteti az önállóságot. A globalizáció szelleme, az úgyneve­zett normák és elvárások csomagjai dip­lomáciai csatornákon keresztül érkez­nek a kormányhoz és a gazdasági veze­téshez. A külpolitikák egy része ma vi­lágszerte korrumpálás, fenyegetés, be­szervezés. Ma már a bankárdiplomácia összenőtt a hagyományos diplomáciá­val: a Világbank és az IMF nagyhatalmi igényeket képvisel, s a globalizáció kor­mányok fölötti titkársága. Ezért elen­gedhetetlenül fontos, hogy az Állam - a mi esetünkben a Nemzetépítő Állam - erős kézzel tisztítsa meg a diplomáciát, világítsa át és minden, a múlttól ittma­radt, akár lojalitást mutató elemtől sza­baduljon meg és a külügyet a nemzeti érdek képviseletének fellegvárává te­gye. Most még nem az. A horni, Kovács László-i időkhöz, vagy az SZDSZ-es ga­rázdálkodáshoz képest van javulás, de nem elég. A külügy egész rendszerét át kell világíta­ni, mégpedig új törvényben megállapított szempontok szerint, és nemzeti alapokra kell helyezni. Az európai csatlakozást, ha egyáltalán sor kerül rá, csak ilyen átvilágított és magyar, nemzeti elkötelezettségű kül­ügyi apparátussal szabad végrehajtani. A MIÉP véleménye az EU-csatlako­­zásról: - a MIÉP a nemzeti megmaradást, a magyar kultúra és a nemzeti önállóság fenntartását szavatoló, gazdaságilag előnyös és felvirágzással együttjáró csatlakozást természetesen nem ellenzi,­­ óv azonban az EU iránti túlzott vá­rakozásoktól, az egyoldalú csatlakozási propagandától, attól az olcsó szemlélet­től, hogy az Európai Unió a befogadás­sal megajándékoz bennünket, károsnak tartja az EU-val szembeni kisebbrendű­ségi érzések kifejlődését, és mindenek­előtt a kényszerek, kényszerítések elfo­gadásától:­­ a MIÉP a jelenlegi csatlakozási bi­zonytalanságot tartja rendkívül veszé­lyesnek. Ezt most a brüsszeli központ és egyes európai hatalmak egymásnak el­lentmondó nyilatkozatai tartják fenn. Magyarország pedig éppen ebben a bi­zonytalanságban tesz folyamatos en­gedményeket, vesz át szabályokat, befo­gad úgynevezett szakértőket, s főként: átadja piacát és ezért nem kap cserébe megfelelő ellenértéket. Ez az állapot a végtelenségig nem tartható fenn. Az EU-nak mielőbb döntenie kell, határo­zottan és visszavonhatatlanul, nemcsak a csatlakozás időpontja, hanem a fel­veendő országok tekintetében is. Az időhúzás, a bizonytalanságba ragasztás, egyes nemzetekkel való játszadozás las­sanként a politikai becstelenség hatá­ráig ér. Ha most, a jelenlegi világhely­zetben nem történhet meg a csatlako­zás, a tagországok a belső ellentéteiket nem tudják feloldani, azt minden fél be­látja. Tíz, tizenöt év múlva újra elő lehet venni ezt a kérdést, jobb feltételek kö­zött, addig azonban a társulással kecseg­tetett országok nem maradhatnak a bi­zonytalanság megmerevítő állapotában. A MIÉP tehát elsősorban a jelenlegi bi­zonytalan állapotot és a feleslegesen tett en­gedményeket, az európai eminens­ magatar­tást utasítja el. "­­ A MIÉP nem tartja lehetségesnek a csatlakozást a magyar föld magyar tulaj­donban maradásának százszázalékos biz­tosítása nélkül,­­ a magyar munkaerő európaihoz vi­szonyított tízszeres, esetenként húsz­szoros alulfizetettsége mellett a csatla­kozás elfogadhatatlan, mert ez konzer­válja a hátrányos helyzetet és a magyar társadalom még évtizedekig munkásai­nak, értelmiségének, dolgozó rétegei­nek rosszul fizetett voltával adózik ide­gen célok, érdekek oltárán. Ez gyarma­­tias jellegű odacsatolássá teheti az egész csatlakozást.­­ Meg kell alkotni a kölcsönösségek finom rendszerét mind az Unióval mint egységgel, mind a tagországokkal. A csatlakozási tárgyalásokkal párhu­zamosan folyniuk kell a közép-európai államok közötti egyeztetéseknek, a köl­csönös együttműködés fejlesztésére irá­nyuló tárgyalásoknak és ezeknek a gya­korlatba való átültetésének is. Tudomásul kell venni, hogy van Eu­rópában egy kulturálisan és gazdasági­lag is összetartozó övezet, amelybe Ba­jorországtól Ausztrián át Szlovénia, Horvátország és Magyarország, majd Szlovákia és Csehország tartozik, és amely Lengyelország nyugati részének érintésével felnyúlik az Északi-tengerig, magában foglalja a balti államokat és voltaképpen ide tartozik Románia Kár­páton inneni része is, Erdély és a Bán­ság is. Ez a nagyrégió, amelyből jelenleg Bajorország az EU leggazdagabb és leg­erőteljesebben fejlődő tartománya, s amely negyven év óta keresztényszociá­lis vezetésű, ide tartozik az az Ausztria is, amelyik két évvel ezelőtt váltotta le szociáldemokrata kormányát, és ame­lyet ezért egyes tagországok és Európán kívüli államok bojkottal akartak sújta­ni, pedig az egyik legnagyobb nettó be­fizetője az EU-nak. Ez a közép-európai közösség - sorsközösség - azonban még­is létezik, mintegy a hó alatt. A magyar érdek az, hogy ez a nagyrégió minden felsorolt részletével együtt összetarto­­zóan, egymást segítve működjék, és je­lentsen alternatívát az elhúzódó, vagy esetleg elmaradó csatlakozással szem­ben. Egy ügyes diplomá­cia ezt egyébként az euró­pai szervek ösztönzésére is felhasználhatja. A MIÉP a saját kezdetei óta az összmagyarság igen szerteágazó kérdéseivel való foglalkozást termé­szetes kötelességének tartja, és az érde­kek, vélemények, és a cselekvés össze­hangolásával elsősorban az egész Kár­pát-medencei magyarság túlélését, meg­maradását akarja szolgálni. A MIÉP nem fogadja el a status quo fennállásának mindenekelőtt való fon­tosságát, és minden békés, tárgyalásos úton történő rendezést, amelyet egyéb­ként a nemzetközi szerződések is lehe­tővé tesznek, lehetségesnek és kívána­tosnak tart. A MIÉP tudomásul veszi a realitáso­kat és minden környező állammal, amely részben a Szent István-i Magyarország területén, vagy abból egy részt kihasít­va alakult meg, jó viszonyra és a kölcsö­nös előnyök szerint együttműködésre törekszik. A MIÉP az önfeladás, a lemondás, a nemzet történelmi jogairól való örök érvé­nyű lemondás szellemét, magatartását, mély magyarellenességét utasítja el. A MIÉP nem fogadja el az 1946-ban Párizsban megismételt Trianoni Diktá­tumot, de ellene nem hadsereget, ha­nem elsősorban belső lelki erőket akar mozgósítani. Amíg a népességfogyás je­lenlegi üteme nincs megállítva és meg­fordítva, amíg a magyarság lélekszáma a jelenlegi szűk, igazságtalan határai kö­zött is csökken, addig nincs mit beszél­ni revízióról. Kivétel az olyan csekély jelentőségű és csak népszavazás útján megvalósítható határkiigazítás lett vol­na, amelyet a lezajlott jugoszláv háború után, a kilátásba helyezett, de aztán el­fulladt tárgyalások során ENSZ-fel­­ügyelettel lehetett volna megvalósítani. A status quo-szemlélet azonban még ide­haza is erősebbnek bizonyult, és a volt Jugoszláviában csak látszatrendezés született, a délvidéki magyarság kiszol­gáltatottsága pedig mélyült. Ezért ezt a javaslatát, mint megfontolandót, a MIÉP fenntartja. Csak egy erős, belsőleg szilárd, tiszta nemzettudatú, önállóságában megerő­södött anyaországi magyarság képes a világban szétszóródott magyarságot a nagy történelmi cél, a megmaradás, a gyarapodás és aztán a történelmi távlatú visszaszerzés szolgálatába állítani. Ez nemzedékek munkáját igényli, sok ál­dozatot és józanságot követel, de sok szilárdságot és eltökéltséget is. Több mint egy évszázados, sokszor rossz, sokszor szerencsétlen politikai fejlemények során vesztettük el hazánk kétharmadát, kezdjünk tehát most bele egy újabb századra szóló munkába. A MIÉP csak egyet tud teljes bizonyosság­gal: a magyar élet, halál, megmaradás és gyarapodás kérdései, azaz a magyar sors alapkérdései végsőleg itt dőlnek el: ben nünk, magyarokban. Ha nem adjuk meg magunkat, ha nem mondunk le oktala­nul, akkor megmaradunk és mindent visszaszerezhetünk. Méghozzá úgy, hogy senki sem károsodik. Mi békét akarunk, igazságos békét, mindenkivel, aki hajlandó rá. Alá azon­ban soha nem vetjük magunkat senki­nek, sem belső gyarmattartó rétegnek, sem idegen kis és nagyhatalomnak. Magyar Fórum 2002. január 3. A MIÉP és a Magyar Fórum interneteime: www.miep.hu Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az aláírt cikkekért a szerzők viselik a felelősséget. A szerkesztőség fenntartja az írások szellemét és tartal­mát nem érintő rövidítések jogát. Magyar Fórum A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: ZSILKA LÁSZLÓ Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 3. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1591 Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 4. Telefon és telefax: 215-8795 Kiadja: A Magyar Út Alapítvány Felelős kiadó: a Magyar Út Alapítvány kuratóriuma Szedés, tördelés: WolfPress Kft. Nyomtatás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodá­ban (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. Telefon: 303-3441,303-3442, fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), ezenkívül Budapesten a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgató­ság kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalok­ban. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvá­sárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., Gondos Rt. HU ISSN 0865-3909

Next