Magyar Fórum, 2003. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

2003-07-03 / 26. szám

2003. július 3­­/MAGYAR FÓRU­M ■ Csengey mai lobogása Szegényen, szabadon, szeretetben címen megjelent Csengey Dénes írásaiból egy válogatás. A Válasz Könyvkiadó adta ki, köszönet érte. Nagyon nehéz dolog manapság Csengey világával, gondolatá­val és hagyatékával mit kezdeni. A Ká­rolyi Palotában a Petőfi Irodalmi Múze­umban, várván a hivatalos bemutatóra, néhányan azt találgatták, kihez tartozna most Csengey Dénes, ha élne. Nehogy be­lemenjünk ebbe a találgatásba, Csengey Dénes a legtisztább szívű fia volt hazájá­nak, és ebben a féktelenül mocskos világ­ban bele is halt az egészbe. Már a könyv­­bemutató környékén is méricskéltek, ki méltassa a könyvet, ki szóljon Csengey Dénesről. Először úgy gondolták, hogy Pozsgay Imre, Tölgyessy Péter és Csurka István beszéljen. Pozsgay más elfoglaltság miatt nem vállalkozhatott rá, Tölgyessy valami másért nem ért rá. A rendszervál­tás időszakára jól emlékezünk, Csurka és Csengey együtt dolgoztak a rendszer megváltoztatásáért. Amikor Csengey meghalt, 38 éves volt. Ma 50 éves lenne. A könyvbemutatón ott volt két fia is és az özvegy. A két fiú felnőtt. Apró fiúcska­ként mindkettő Csurka térdén lovagolt, amikor szőtték az álmokat, terveztek. Csurka szerette Csengeyt és bízott benne, Csengey bízott Csurkában. Most a Csengey-kötet könyvbemutatójára kísér­tem el Csurka Istvánt. A hivatalos értéke­lést végül Döbrentei Kornél mondta el. Belefér a mai gondolkodásba, ha nincs el­lenpontozása Csurkának, ne beszéljen. De Döbrentei mélységesen keserű szavai méltóak voltak Csengey hagyatékához és a mai áldatlan közállapotokhoz. A francia forradalom nagy triásza - sza­badság, egyenlőség, testvériség - maszlag maradt, szabadkőműves mákony. De erre a hármasra rímel Csengey írásgyűjteményé­nek címe: Szegényen, szabadon, szeretet­ben. És ebből is csak a szegénység vált tel­jessé az egész országban. Pedig Csengey 1989. március 15-én a szabadságról is be­szélt a televízió előtt. Ott mondta: „Ki akarjuk nyilvánítani, hogy a televízió a nemzet tulajdona, nem a kormányé, és azt is, hogy e tulajdonjogot a jövőben érvénye­síteni kívánjuk.” Döbrentei idézte e soro­kat, s mellettem Csurka István megszólalt: ezért kellett Csengeynek meghalnia. Nem voltunk sokan az ünnepi találkozón, és az elnöklő Elek István, aki barátjának nevezte Csengey Dénest, széjjelnézett a teremben, s mondta, aki szólni kíván, tegye azt. Van­nak itt egykori és mai MDF-es politiku­sok: Meggyasszai László, Speidl Zoltán és Csurka István. Aligha tudják, kik voltak akkor az úgynevezett MDF-es politikusok. Csurkáról és Csengeyről ma is mindenki tudja. Minden szem Csurka felé fordult. Nemigen akarták a hivatalosak, hogy Csurka szóljon, de közkívánatra néhány mondat mégiscsak elhangzott. „Csengey Dénes testi-lelki jó barátom volt. Dénes lángolása volt annak a korszaknak a legfon­tosabb jellemzője. A tisztasága. S volt ro­mantikus jellege is magatartásának. Nem érhette meg alkotói korszakában a nagy fordulatot. Mint ahogy a nagy költőknek vannak ifjúkori, a nagy íróknak kezdőkori alkotásai s utána bontakozik ki a maga tel­jességében az óriás, a gondolkodó, ha benne van a talentum. A magyar gondol­kodó minden tulajdonsága Csengey Dénes rendelkezésére áll. De az idő nem engedte a kibontakozást, Csengey Dénes meghalt máig tisztázatlan körülmények között” - mondta Csurka István. Mint ahogy tisztá­zatlan minden, ami azóta történt. Nagy Gáspár, a mai magyar irodalom nagy költője 38 profán dalszöveg Csengey Dénes testvérünkért címen verset írt a halott barát­ról 1991. április idusán. Nem Csengey ha­gyatékáért perlekedünk, nem azt vizsgáljuk, ki volt ennek a különleges talentumú ember­nek a barátja, ellenfele, csak most, ahogy írá­sainak válogatott kötete megjelent, jó lenne azt is tisztázni, hogy Csengeyt nem lehet kö­rülbástyázni neves kortársakkal, és eldugni a lényeget, mely szerint Csengey megalkuvás nélküli magyar író és gondolkodó volt. A hangsúly a megalkuvásnélküliségen, a ma­gyaron és az írón van. ^ Győri Béla fi, i- fi ! 0 0­3 V­­ 1----------------------V* 7 -------------­Kussország rajtra kész Lapunk megjelenésével egy időben fejez­te be munkáját az a speciális nyomozócso­port, amely a Fradi-pályán történteket volt hivatott kivizsgálni. A Belügymi­nisztérium (BM) utasítására az Országos Rendőr-főkapitányság lázas sietséggel lét­rehozta az egységet, mintha minden idők legkiterjedtebb és már-már az állam alap­jait veszélyeztető bűncselekmény-soro­zatról lett volna szó. Közben a tanyavilág­ban garázdálkodtak a rablógyilkosok, a fehérgalléros bűnözés nem csökkent jelentős mértékben, de a titkosszolgálati eszközöket is bevető rendőrség most leg­fontosabb feladatának az úgynevezett fut­­ballhuliganizmus kérdésének rendezését tartotta. Őrizetbe is vettek több tucat fia­talembert, információink szerint több esetben már a várható súlyos ítéleteket is sejtették az elfogottakkal, úgyhogy a meccseken randalírozó kemény mag egy része lakat alá kerül. A dolognak csupán az a szépséghibája, hogy a rendteremtés szándéka mellett más motiváció is megjelent a fradistavadásza­­tokban. Ha nem is kiemelten, de minden­ki számára elérhetően megjelent a hír­adásokban, hogy a rendőri akciókkal a pá­lyákon történő bekiabálásokat, a hatal­mon lévők szerint az antiszemita és rasz­­szista megnyilvánulásokat akarják meg­szüntetni. Vagyis nincs még gyűlölettör­vény, de bizonyos kisebbséggel szembeni ellenszenv kifejezéséért már most is lehet súlyos börtönéveket kapni, és az egész fo­lyamat része az említett jogszabálygyűjte­mény parlamenti megszavaztatása előké­szítésének. A kialakult helyzet előzményével, az ok-okozati összefüggések megkeresésével senki sem foglalkozik. Nem is ez a lényeg ebben az esetben, hanem annak az élet­ben tartása, hogy Magyarországon van antiszemitizmus. Egy olyan országra mondják ezt a külföldi és hazai ország­­hufárok, ahol megtalálható Európa egyik legszebb újjáépített zsinagógája, amely­nek környékén gomba módra szaporod­nak az - egy bizonyos tulajdonosi körhöz tartozó - üzletek, boltok, kereskedelmi és vendéglátó-ipari egységek. Az ORFK-t ezzel párhuzamosan pedig átszervezik. Számos megyei főkapitányt nyugdíjaznak vagy helyeznek alacsonyabb beosztásba, sőt Budapest rendőrkapitánya is úgy tűnik, rendelkezési állományba ke­rül. Az utódról annyit lehet tudni, hogy si­keres rendőr, szűkebb korábbi környezeté­ben, Bács-Kiskun megyében vasprefektus­ként emlegették. Neve van a szakmában, hiszen sikeresen és eredményesen szállt szembe a különböző bűnözői csoportosu­lásokkal. Rendpárti, és mint ilyen, a pa­rancsuralmi rendszer képviselője. Vele szemben már most elvárásokat támasztot­tak. A bűnözés megfékezése mellett leg­alább olyan súllyal azt követelik tőle, hogy kezelje a sportpályákon és kulturális ren­dezvényeken kialakuló helyzeteket. Mert ebben a romló gazdasági mutatók­kal, növekvő elégedetlenséggel jellemez­hető rendszerben bizony várható, hogy történik egy s más­ a sportpályákon és a kulturális rendezvényeken. Valami elége­detlenség kifejezés, valami tiltakozássze­rűség. Ezt megelőzendő, ilyen speciális kívánalmakkal, elvárásokkal és utasítá­sokkal szembesül a posztját elfoglaló új budapesti rendőri vezető. (gki) Oldás vagy kötés? A KDNP Országos Választmánya politi­kai vita nélkül megválasztotta a párt alel­­nökét. Az eredményhirdetés után az el­nökség és néhány messziről érkezett vi­déki tag elhagyta a választmányi ülés­ter­mét. A maradék, határozatképtelen vá­lasztmányi tagok egymás között lefolytat­ták a napirend szerinti, meghatározott té­ma nélküli, ötletszerű politikai „vitát”, amely érdektelenségbe fulladva igen ha­mar véget ért. A KDNP Országos Választmányának 2003. 06. 28-án, szombaton megtartott ülésén történteket nevezhetjük akár ered­ményesnek is, kinek-kinek ízlése szerint. A tényekhez még hozzátartozik, hogy az OV elnöke lemondott, mivel szerinte az elnökválasztást politikai vitának kellett volna megelőznie, de az OV. e módosító javaslatát nem fogadta el. Döntését töb­ben nem értették, néhányan a párt újabb szétverési kísérletének vélték tettét. Az OV elnöke az egyetlen elnökjelölt - a biz­tos befutó - dr. Semjén Zsoltnak akart se­gíteni a KDNP valódi függetlenedését segítendő, a jelenlegi MKDSZ-es Fidesz­­frakcióban politizáló elnökségi tagok he­lyett vagy mellett szeretett volna új el­nökhelyetteseket és alelnököket választa­ni, ill. erről a témáról érdemi politikai vi­tát folytatni. Az új elnök megválasztásá­val és dr. Mikola István Fideszbe való be­lépésével két betöltetlen elnökhelyettesi, valamint egy betöltetlen alelnöki poszt maradt, tehát három nem MKDSZ- kötődésű taggal lehetett volna demonst­rálni a KDNP egységét. Dr. Semjén Zsolt e „segítséget” tisztelettel elutasította, mondván, ő is ismeri a feltételeket, és av­val együtt vállalja az elnökjelöltséget. E gesztussal az új elnök akarva-akaratlan két ki nem mondott üzenetet küldött. Ne­ki az ügyvezető elnökség jelenlegi össze­tétele megfelel, és nincs szüksége nem MKDSZ-tagságú „mezei” KDNP-s el­nökségi tagra. A párton belül meglévő problémákat vi­ta keretében meg kellett és lehetett volna beszélni, mert tudomásom szerint egy­ségbontó „szervezkedésnek” nem volt előjele. Az ügyvezető elnökség azonban „politikai vitára” nem volt kíváncsi, eltá­vozott a teremből. Még saját vitairat-ter­vezetüket - „Igazságosabb és testvérie­­sebb Magyarországot” - sem terjesztették a választmány elé elfogadás céljából. A helyzet ugyan megalázó volt, de a választ­mány tagságán inkább a közöny, mint a felháborodás látszott. Az ügyvezető el­nökségnek sikerült elkerülni, hogy érde­mi politikai vita alakuljon ki a KDNP Fidesz-től független politikájának meg­valósításáról. Elkerültek egy esetleges olyan határozatot, amely megkötötte vol­na politikai mozgásterüket. Egy jól előkészített érdemi vita problémamegol­dó, feszültségoldó hatású lehetett volna, irányt mutathatott volna a KDNP meg­egyezéses újjászervezésének módjáról. Ennek hiányában marad az erőviszonyok szerinti rendeződés, amely késő őszre számtalan feszültséget okozhat. Tagadha­tatlan, hogy ma a KDNP-n belül döntő erővel az MKDSZ rendelkezik. A KDNP és a Fidesz közötti együttműködés, vala­mint a párt nemzetközi megítélése szem­pontjából ennek vannak előnyei. A Fidesz az MKDSZ-t joggal tartja meg­bízható partnerének, a KDNP számára csak akkor válik megbízhatóvá, ha az MKDSZ irányítása, vezetése alatt marad, erre a szerepre a jelenlegi vezetés kiváló. Ahhoz, hogy a Fidesz és a KDNP között még erősebb kapcsolat alakulhasson ki, biztosítani kell a KDNP új tagságának Fides­­szel és elsősorban Orbán Viktorral szembeni feltétlen lojalitását. A lojalitás ga­ranciáinak kiépítése legalább­ három feltétel teljesülését igényli. A KDNP újjászervezé­se erőteljesen támaszkodjon az MKDSZ bázisára, a tisztségviselők elsődlegesen kö­zülük kerüljenek ki. Kizárások és egyéb botrányok nélkül a lehető legnagyobb mér­tékben ki kell szorítani a döntéshozó posz­tokról a nemzeti elkötelezettségükről elhí­­resült tisztségviselőket. A KDNP majdani módosításával biztosítani kell a Fidesz és KDNP közötti kettős tagság lehetőségét, amelyet a Fidesz már be is vezetett. A KDNP jelenleg kiszolgáltatottja az MKDSZ-nek, az MKDSZ pedig a Fidesz-től függ. A KDNP jelenleg nem ura saját pártjának. A jövő nagy kérdése, hogy dr. Semjén Zsolt képes lesz-e a KDNP-t független politikai erővé alakí­tani. Az új elnök programbeszédében függetlenedő KDNP-ről beszélt, a jelen­legi kiszolgáltatott helyzet oldásáról tájé­kozódhattunk, az erővonalak viszont egyelőre a kötés irányába mutatnak. Zsid­la László, a KDNP fővárosi elnöke Vakáción a szegénységpártiság Jelenlegi miniszterelnökünk számára minden bizonnyal másodlagos fontossága van a beosztásából adódó kötelezettségek­nek. Legalábbis erre utal, hogy a Görög­országban tartott európai értekezletről Medgyessy Péter egyenesen nyaralni ment, így nem jelenhetett meg a parlament hét­fői kettős ülésén, ahol az általa rendkívü­li fontosságúnak nevezett kórháztörvény­ről szavaztak a képviselők. Szabadsága miatt maradt távol miniszterelnökünk a visegrádi együttműködés országainak szlovákiai csúcstalálkozójától is, ahol Ko­vács László képviselte Magyarországot, mint a lengyel, a cseh és a szlovák kor­mányfő tárgyalópartnere. Országunk miniszterelnökének gyakori vakációi, a Fidel Castro birodalmában el­fogyasztott koktélok és a román haverok­kal közösen az erdélyi hegyekben kilőtt vadak azt jelzik, hogy Medgyessy Péter megengedheti magának a szabadidő eltöl­tésének legköltségesebb változatait is. Sőt az általa irányított kormány eddigi lépé­sei arra is utalnak, hogy országunk veze­tése hosszú távon szándékozik levenni a nyaralás gondjait az egyszerű emberek válláról, magára véve az összes ezzel kap­csolatos terhet és nehézséget. Miközben ugyanis változatlan maradt a minimálbér és az alacsonyabb kerestek, a kormányváltás óta szinte semmit nem emelkedtek a szerényebb jövedelmű csalá­dok bevételei, addig a statisztikai hivatal most közzétett jelentése szerint közel tíz­­százalékos növekedést mutat a létminimum értéke. Vagyis a legszegényebbek számára egytized résszel emelkedtek a megélhetés költségei. Két felnőttből és két gyermekből álló családnak 2001-ben még havi 114 ezer forint kellett a minimális szinten való lét­­fenntartáshoz, ám egy év alatt ez a szám 125 ezerre nőtt. Ez azt jelenti, hogy az egy főre számított tavalyi létminimum megközelí­tette a 34 ezer forintot, amit még a két­keresős családok egy része sem volt képes előteremteni. Például négy főre számítva két 60 ezer forintos nettó kereset esetén sem éri el a jövedelem a létminimum szintjét. Figyelembe véve a bérek és a megélhe­tés költségeinek alakulását, biztosra vehe­tő, hogy szegénységpárti miniszterelnö­künknek még hosszú ideig nem kell ag­gódnia a létminimum körül élő milliók számának csökkenése miatt. Kormá­nyunk önfeláldozása tartós biztonságot és védelmet nyújt az átlagos magyar csalá­dok számára a nyaralással együtt járó kel­lemetlenségek és veszélyek ellen. Tehát Medgyessy Péter és barátai a jól végzett munka utáni elégedettséggel ál­dozhatják fel politikai kötelezettségeik egy részét a pihentető üdülésért. Varga 3

Next