Magyar Fórum, 2008. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

2008-07-03 / 27. szám

­ Az ír nép meggyőző többséggel elutasította az EU pót­kisegítő­ tartalék alapokmányát, a Lisz­­szaboni Szerződést, amelyet a korábban ugyan­csak egyes népek által visszavert európai al­kotmány helyébe szántak Európa vezetői. Ugyanezt az okmányt a magyar Országgyűlés elsőként jóformán ellenszavazat nélkül, kor­mánypárt és ellenzék egyaránt, versengve a szolgaságban ratifikálta. Akkor hányingert éreztem, az írek előtt meg kalapot emeltem, persze csak jelképesen, mert kalapom nincs. Most pedig azt a zavart csendet, sunyi földre nézést figyelem, ami az ír elutasító döntés után terjeng európer körökben, mint amikor úri szalonban valaki - bocsánat - elfingja magát és a többiek nem is tudják mitévők le­gyenek: észrevegyék? Ne vegyék észre? Az európai felső tízezer betegessége odáig fajul, hogy a népet gyalázza. Le merik írni: a nép­szavazás nem alkalmas összetett kérdések eldöntésére. Ez már persze az új világrend, a globalizmus aljasságának kivetülése és egy új önkényuralom előrejelzése. Most ilyen de­mokráciák vannak: ha a nép vagy egy nép nem úgy dönt, ahogy az uralkodó réteg elvár­ta, alkalmatlannak nyilvánítják a döntésre. Nem tudja meghatározni, mi jó neki. Ez félel­metes jelenség, hátborzongató. Azt hiszem, hogy az ír népi elutasítás is azt fejezi ki, immár nem is először, hogy az Euró­pai Unió szétesőfélben van, s egyedül az tart­ja össze, hogy ezt a szétesést nem veszi észre. Megy tovább, mintha mi sem történt volna. Feldolgozza az eseményeket. Nyilvánvalóan nem fogják az íreket kizárni és hamarosan újabb népszavaztatásra sem kényszeríthetik őket, mivel a megismételt szavazás még gyá­szosabb eredményt hozna. Kiderülne, hogy az egész unióval, a céljával, a módszereivel, a vezetőkkel és a vezetettekkel, a kis és nagy nemzeteivel valami alapvetően nagy baj van. A természetellenesség kiütközik. Mi itt már 2004-ben és előtte is, a belépési kampány során megírtuk, „így, nem!”-ünket igazolva, hogy az unió eredeti céljai eltor­zultak és elsősorban politikai gépezetét a glo­balizmus szolgálatába állították, holott az egyesülés eredetileg öncélúnak indult és most is kizárólag Európa népeinek jobblétével kel­lene foglalkoznia. Ehelyett kiszolgálja a nem­zetközi nagyvállalatokat és bankokat, hábo­rúkban vesz részt más földrészeken és megad­ja magát az izraeli-amerikai önzésnek. Az EU ma elvonja egyes nemzetei önállóságát, de nem képez belőle egy európai önállóságot. A brüsszeli hivatalok a nagytőke ügynökségei lettek. A központosítás, a bürokrácia kiter­jedése veszélyes méreteket ölt. A népek ezt nem fogadják el. Amikor aztán Kovács Lász­lóból, a volt nyamvadt, bolsi pártkatonából, a Magyar Szocialista Párt egyik legelkedvetlení­­tőbb figurájából uniós biztos lett, csak az nem csömörlött meg Magyarországon, aki minden dagonyába belefekszik. Annyi a megoldatlanság a szervezetben, hogy a legfőbb vezetési módszer az utóbbi év­tizedben a szőnyeg alá söprés lett. A bajok a szőnyeg alatt feldagadnak. Minden rothadni kezd. S aki ezt észreveszi, nem jó európai, nem kap fizetést. Ma már a tőke szabad áramlásá­nak törvényét, aminek elfogadása a belépés alapfeltétele volt, nem is lehet keserűség nél­kül említeni, hiszen bennünket, magyarokat, éppen ez tesz tönkre. Szabadon áramlik ki , be a nemzetközi nagytőke, maga dönti el, beáramlik-e, kimegy-e, fizet-e adót vagy sem, átneveli-e az embereket vagy nem. A vezetők és a felső tízezer természetesen az átnevelés mellett dönt, annak ellenére, hogy a Szovjet­unió az átnevelésbe bukott bele. Az európai népek átnevelése ezért nem Gulagos, kan­csukás, hanem plazás és marihuánás-me­­legjogi, meg hitelkártyás. De átnevelés. Em­berrontás, silányítás. Ahelyett, hogy egysze­rűen nevelés volna és tanulás. A tőke szabad áramlásának előírását a né­pek nem szokják meg, mert egy blöfföt nem lehet megszokni. A mohó és kapzsi tőke - és nincs másféle! - büntethetetlen. Szabadon áramlik, mint az árvíz, amely áttörte a gátat. Elsodor mindent, polgári biztonságot, kiske­reskedelmet, ipart, önállóságot, kultúrát. Ál­lami függetlenséget, egyáltalán magát az álla­mot, papot, katonát, parasztot. A tőkeáramlás árvizén családi házak úsznak - jelzálogrön­kök, szemét és állattetemek közt, hegyek om­lanak és mezők maradnak örökre gazdátlanul - a tőke szabad áramlásának törvénye maga a kor nagy bőszítő hazugsága, maga az erőszak. Egy totális rendszer alaptörvénye. A mi saját kis tőkénk pedig még idebent sem áramlik, mert, ami nincs, az nem is ára­molhat. Saját erőből semmit sem tudunk el­kezdeni, s ami pénz netán mégis beérkezik, azt a jó uniósok - az MSZP a legfőbb uniós rögvalóság - ellopják. Semmi sem az, aminek mondják. Értelmetlen az egész. De dicsérni kell, sőt meg kell szavazni, mert az, aki okos­kodik az unióval, az úgy jár, mint a Kaczynski­kormány Lengyelországban: megbukik. (Vagy úgy, mint Jörg Haider Ausztriában. Ne­tán folytassuk a példálózást?) A szőnyeg alá söprés módszerének ered­ményeképp újabb s még nagyobb baj keletke­zik. Elmarad a szembenézés. Az európai nem­zetek sem együtt, sem külön-külön nem képe­sek gyökeres változtatásra, megmentő re­formra. Európa foltozó varga lett, sohasem csinál új csizmát, mindig csak az ócskát fol­tozza. Pedig az új csizma létkérdés számunkra. Mi a dolog lényege? Az eltömegesítés. Az eltömegesítés egyet­len mozdulattal való berekesztése. Ha Euró­pa népeit belesüllyesztik a tudatlanságba, a konzumkultúrába, a liberalizmus kábítósze­ressé züllött szabadosságába és kitapossák be­lőle a keresztény racionalizmus teremtő ké­pességét, akkor Európa elsorvadt. Ha elhiszi, hogy anyagi erőforrásainak szűkösségét le­hetetlen pótolnia értelmi és szellemi erőfor­rásaival, ha bedől a mesének, ha a természeti erőforrás - emberi erőforrás és veszélyezte­tettség - önvédelem kérdéseit nem tudja új filozófiai és életformabeli megoldásokkal fel­váltani - ha nem talál ki semmit, valóban mint koldus fog elpusztulni. Itt, mióta barbárok megtértek és az ázsiai magyarokból is szenteket választottak, dol­gozni kell. Európát csak a teremtés tarthatja meg. A reklám, a piár, a semmittevés elpusz­títja. Európának el kell dobnia az amerikai sztárkultuszt. Sztárkultusz ott fejlődik ki, ahol a tömeg végletesen unatkozik. A sztár­kultusz amerikai üzlet. Európa nem lehet unatkozó emberek halmaza, egyhangúan bu­zi, és nem lehet meg komoly ellentétek és belső harcok nélkül sem. Nem fulladhat bele a bevásárlás unalmába. Nem ülhet ölbe tett kézzel az időjárás-változás istencsapása előtt. Európának le kell vetkőznie Amerikát. On­nan nem kaphat szellemi ösztönzést. Onnan nem érkezik vérfrissítés. Amerika a nagy el­szívó, most már termelje ki magának, ami kell neki. Az agyátáramlást, az európai végkiá­rusítást kell lezárni. Nem hadat üzenni, hanem elzárkózni. Európának eredeti forrásaihoz, a népvándorlás természetes irányaihoz kell for­dulnia megfáradt vérének felfrissítéséhez. Eu­rópa Eurázsia része. Széttéphetetlenül. Ázsiá­tól nem kell félni, mert az iránta teremtett bizal­matlanság mesterséges és aljas dolog. Az an­­titerrorista harc, az iszlámellenesség hazugság. Félelem a mongol hordától, amely nincs. Eurázsia széles terek, szilaj szelek közt élő szegény és vad népei, megrögzöttek és kemé­nyek, egyszerűen a szívjósággal bírók csak a hódítóval szemben ellenségesek, aki a kultú­rájukat épen hagyja és ekevasat ad nekik re­peszbomba helyett, azzal barátságosak, és an­nak átadják értékes emberfölöslegüket. Szabályozott, az európai népesedési szük­ségleteknek megfelelő befogadás, amely nem veszélyeztetheti, hanem megtermékenyíti az európai kultúrát és jóindulatú, nyílt kölcsö­nösség minden érintkezésben. Európának kelet felé kell terjeszkednie és a bölcsőkből kell felfrissülnie. Méltányosan adni és méltá­nyosan kapni. A jelenlegi (zsidó) Amerikával ez lehetetlen. Európa elzsidósítva semmit sem ér, nem is Európa. Európának a forradalomra van szüksége­­ a minőség forradalmára. Ez az igény fejeződik ki az ír népszavazásban. Az írek féltik önál­lóságukat, sajátos adórendszerüket, megtartó abortusztilalmukat, csupa minőséget, szín­tiszta etikai egységet. Az ír minőséget. Nekünk, magyaroknak, akik Németh Lász­lónk révén a fogalomnak feltalálói vagyunk, csak erre vezethet az útunk. Megmaradásunk minőségünktől függ. Minél tovább tűrjük a nyakunkon a nagyon rossz minőségű embe­rek uralmát, a bornírtság fesztiválját, a sző­nyeg alá söprés világbajnokait, annál butáb­bak és elveszettebbek leszünk, és annál keve­sebb esélyünk marad a túlélésre. Ide aztán for­radalom kell most, de nem véres, hanem az elszánás forradalma. Most olyan állapotban vagyunk, hogy ha nagyon akarunk valamit, az már forradalom. Ami egyébként felcsillant a legutóbbi nép­szavazásban. Azoknak az uraknak, elvtársak­nak, senkiháziaknak, akiknek most az írek­nek feltett kérdés bonyolult volta, ahogyan ők kifejezik: „komplex” volt a fájt (az anyjuk komplex kínját!), azoknak a magyaroknak feltett három kérdés primitívsége okozott epehólyag-gyulladást. Már nem tudnak mit hazudni, de hatalmon már csak azért vannak, mert a népszavazás ítéletét hagyjuk elkallód­ni. Nem csinálunk forradalmat. Hagyjuk, hogy minden elsorvadjon, belefulladjon az unalomba, kiszáradjon és elrongyolódjék. Nem csak véres, Molotov-koktélos forrada­lom létezik. Egy ilyen banda elkergetéséhez egy-két csendes nap elegendő lenne, amikor milliók állnak meg az út közepén és az eget nézve piknikeznek. Kézfogások, családi be­szélgetések. A kommandó lepattan a szeretet­­ről. Kint a tereken pedig csak csók, kacaj. Két napig. Aztán jöhet a kemény munka. Az elv­társak meg csak nézik. Minden bankot körül­­állni két napra, kukákkal elbarikádozni bizo­nyos utcarészeket a Rózsadombon és Kis­­tarcsán egy VIP-várót létesíteni. Erőszak nem kell. Csak a tűrést kell kiküldenünk magunk­ból - akár erőszakkal. Tudom, hevülten beszélek. De hát az ír el­utasítás - magyar beszéd. Mi írek vagyunk, vagy írek lehetünk. Apró lépéseket kell tenni, de azokat meg kell tenni. Ne halogassuk és ne utaljuk más feladatává. Nekünk, mindany­­nyiónknak. Mi írek lehetünk - lélekben. Mert már meg is népszavaztuk. Csurt­a István •• Üzenetek Voltegyszerből Magyar ForfiM ........................i­­ntércsap I A megalakulásának 15. évfordulóján as Országos ^Elnökség tisztelettel megköszöni Qnitek eszméinkhez való hűségét, áldozatos és eredményes munkáját, kitartását. ^Együtt kívánunk Önnek hosszú, boldog életet és a ránk váró nehéz feladat­ok megoldásában sikereket. (Ee nem kitüntetés, mert kitüntetést adományozni nem érezzük méltónak magunkat, de azért sem, mert a magyar megmaradás küzdelmének­ élvonalába tartósít! - önmagában is kitüntetés a sorsról. '■Istenünktől. 2006. június 11-én Szent Lütóó (Magján, az elnökség nevében: Csurka­­István 2004. július 3. Június 27-én, Szent László napján, a Hősök terén az Erdélyi Tüntetés megemlékezését követően a­z MIÉP 15. születésnapján emléklapot kaptak, az elnökség javaslata alapján az arra érdemesek.

Next