Magyar Fórum, 2010. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
2010-09-16 / 37. szám
A Joav Blum izraeli-magyar, kettős állampolgár telekvásárlása és telekcseréje és a mögötte felvonuló erők összecsapása, majd lelepleződése alighanem a rendszerváltás évtizedeinek a magyarság sorsát, nemzetközi helyzetét legpontosabban jellemző történet. Az ügy most, az új kormány felállása után és a sukorói kaszinóépítés meghiúsítása után és a felelősségre vonás első lépései után vált különösen drámaivá. 2010. szeptember 12-én a nagy panama összes körülményeinek a felderítésével megbízott kormánybiztos azt nyilatkozta a Kossuth Rádió Vasárnapi Újságjának műsorában, hogy az előzetes letartóztatásban lévő Tátrai Miklós, az ÁPV R. volt vezérigazgatója tulajdonképpen nem az egyedüli bűnös, mert ő csak utasítást hajtott végre és az utasítást számára Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, valamint Bajnai Gordon adta. Tehát a másfélmilliárdos állami vagyonvesztésért ők is büntetőjogi felelősséggel tartoznak. Ugyanezen a napon, talán néhány órával később érkezett meg a hír Londonból, hogy a Standard and Poors, a világ legnagyobbnak mondott hitelminősítő intézete, különös tekintettel a törvénnyel bevezetett magyarországi bankadóra, a hitelképesség legalsó, de még elfogadható fokáról a bóvli, azaz a nagy kockázatú adósok pária tartományába szándékszik leminősíteni az Orbán Viktor kormányfő által vezetett Magyarországot. Legyünk már most meggyőződve arról, hogy a két hír között nincs öszszefüggés? A kettős állampolgár 2006-ban vagy 2007- ben vette meg, valószínűen belső információkhoz jutva a kb. háromszáz hektáros gyümölcsöst, de azon, tudomásunk szerint, semmlyen termelőtevékenységet nem folytatott. Egy-két év múlva azonban, amikor Lauder úr, a Zsidó Világszövetség egyik tekintélyes vezetője, nagytőkés, dollármilliárdok birtokosa előállt a sukorói kaszinóépítés tervével, Joav Blum, a Lauder céggel valamilyen viszonyban álló kettős állampolgár, elcserélhette a Pestmegyei ingatlanát a Velencei-tó partján álló, sokkal értékesebb telekre és a magyar kormány bejelentette, hogy a rajta épülő kaszinó, mint kiemelt nagyberuházás, több milliárd forintos állami hozzájárulást kap. A telekcsere értékaránytalanság szóba sem jött. Viszont a lapok és a tévék-rádiók tele voltak azzal, hogy a „Közép Európa legnagyobb kaszinóvárosa”, vigalmi negyede 3500 munkahelyet teremt és világszenzáció lesz. A reklám azonban nem elégítette ki a helyi lakosokat, a tó valódi használóit, a vízi sportok kedvelőit és űzőit, köztük Fa Nándort, aki korábban kis vitorlásával megkerülte a Földet. Neki ez a tette, amely minden vigalmi jelleget nélkülözött, ellenben egyedülálló bátorságot, kitartást és szívósságot mutatott fel a világnak, roppant tekintélyt adott. Ezért már a bukott kormány is gondolkodóba esett a kaszinóépítés dolgában és halogató lépéseket jelentett be - vészesen közeledvén a választás. Az előkészületek legalábbis leálltak. Aztán kétharmados győzelmet aratott a Fidesz-KDNP, felállt az új kormány, a kormánybiztos elkezdett vizsgálódni, az építési engedélyt visszavonták és az egyik felelős vezető, az aláíró már előzetes letartóztatásban van. A történetnek azonban ez csak a másodlagos jelentése és jelentősége. A magyar jövőre ugyanis nem az van komoly hatással, hogy leültetik-e Gyurcsányt és esetleg Bajnait Tátrai mellé, hanem az, hogy vége szakad-e annak a magyar alárendeltségnek, amely a rendszerváltás óta minden izraeli mozdulattal szemben hangsúlyozottan fennáll. Ennek a mindig kiszolgáló és bűntudattal terhelt magatartásnak ez a kormány éppen ennek az ügyletnek a felderítésével, anélkül, hogy ezt egy szóval is említette volna, véget szándékozott és szándékszik vetni. Sem a kormánybiztos, sem maga a kormány nem Joav Blum ellen, mint zsidó ellen lép fel, hanem csak nem tesz kivételt, miként azt az előző kormányok megtették. Csak a mindenkire nézve kötelező törvénybetartást követeli meg. Izraelnek és a Zsidó Világszövetségnek ez, elfogadhatatlan. Mert őket megilleti a holokauszt elszenvedéséből eredő megkülönböztetés. Különösen Magyarországon. A helyzet, a Standard and Poors fenyegető nyilatkozatának fényében a kormánybiztos minden Gyurcsányt illető vádja, bizonyítéka ellenére, nem rózsás. Azt mutatja, hogy összeállni látszik az a nemzetközi front, bankokból, bankárokból, hitelminősítőkből és kormányokból, vagy kormányok egyes tagjaiból, amely meghátrálásra akarja kényszeríteni a magyar kormányt, és a mögötte álló óriási nemzeti, keresztény többséget. Lehet ugyan, hogy a front egyelőre nem annyira erős és agresszív, mint ahogy azt a magyarországi liberális sajtó el akarja hitetni, de kétségtelenül létezik. A gyors eredménye a konfliktusnak, hogy végre félreérthetetlenül tisztázódnak a frontok. Ma már világos, hogy ki hol áll és ki mit akar. A társadalom és a pártok, a volt kormányok és az új kormány két táborra oszlik: Lauder-Joav Blum táborra, amely számbelileg törpe kisebbség, de roppant sajtó- és pénzhatalommal és sűrű hálóba szervezett nemzetközi összeköttetésekkel rendelkezik, és a Fa Nándor-kormánycivilek, egyházak, pártok népes táborára, amely sehol nem akar kaszinót Magyarországon és eszébe sem jut antiszemitáskodni, csak és kizárólag egyenlő elbírálást követel magyarnak, kereszténynek, zsidónak. Mindez természetesen bővebb megvilágításra szorul. Mi volt a politikai és a gazdasági helyzet az országban, amikor Lauder úr bejelentette kaszinóépítési tervét és utasította Joav Blumot a telekcserére? A komprádor kormány utána volt két népszavazásnak. A 2004 december ötödikéinek, amellyel meghiúsította az elszakított néprészek magyarságának kettős állampolgárságát és a röviden vizitdíjas népszavazásnak, amely 83 százalékos ellenzéki győzelmet vágott a fejéhez. Rá kellett jönnie, hogy nemzetközi és különösen a mindent eldöntő amerikai és az amerikait kiváltani képes és egyenrangúan fontos izraeli támogatás nélkül megsemmisítő vereséget szenved 2010-ben. Az akkori kormány minden tagja és a teljes háttere éppen úgy tudta, mint az evezőlapátjukkal tiltakozók és az egész megrökönyödött keresztény közvélemény, hogy a Velencei-tó partjára nem kell kaszinóváros, hogy árt és egyszerűen képtelenség, de a kormány több másféle gesztus mellett mindenképpen meg akarta szerezni Lauder rokonszenvét, támogatását és meghirdette a kaszinóvárost. Kiemelt állami nagyberuházássá nyilvánította és milliárdokat készült Lauder zsebébe csúsztatni. Sejtette ugyan, hogy a feszült és a liberalizmus végét is megtestesítő világhelyzetben szalmaszálba kapaszkodik, de valószínűen bízott a zsidó találékonyságban, remélte egy olyan erő fellépését, amely például évekkel korábban egy Európában ismeretlen technikával és rengeteg pénzzel Borisz Jelcint elnökké tudta választatni a fölényesen vezető orosz kommunistákkal szemben. (A műveletet ma már elfelejtették...) Lauder megszokta már a szolgai fogadtatást és a csodavárást is. Csak várta, hogy mikor kapja már meg a kitüntetést a gyémántokkal és a kardokkal. (Ha már megkapta, bocsánat!) Senki nem kérdezte meg tőle, hogy mi a csuda lesz ez, ha a kaszinó, mint olyan, véletlenül nem üzemelhet haszonnal, tekintettel a válság miatti pénzszűkékre és az antiterrorista világháborúra, amikor minden rulettezőt számon kell tartani, nincs-e nála robbanó zseton. Azt sem kérdezték tőle, hogy nem pénzmosásról van-e szó, amihez szinte káros a kiemelt állami támogatás. Mert ha kábítószer- vagy fegyverüzlet-pénzek átmosása a cél, nincs szükség a magyar adófizetők pénzére, amely már többször is át van mosva. Újabb szóval: offshorozva. Hiába feküdt tehát alá a Gyurcsány-kormány a Zsidó Világszövetségnek, nem kapta meg a remélt támogatást, valószínűleg azért, mert egykori megbízói kiábrándultak belőle, ejtették és más taktikához folyamodást rendeltek el. Érzékelték azt az elemi undort, ami ezt a kormányt és pártjait körülöleli, látták mihasznaságát és különben is, csak ennyi időre tervezték a fenntartását. Az eladósítást elvégezte, a magyarságot tarra vágta, mindent ellopott és mindent Izrael közeli off shorokba helyezett ki - megtette a kötelességét. Nem dilettantizmusa miatt kormányzott rosszul, amint szeretik mondani, hanem szándékosan és megbízásból. Már nem kell. Az SZDSZ ezt sokkal hamarabb belátta és felszámolta magát, mint pártot. Most tehát új helyzet alakult ki. Azok a nemzetközi és többnyire zsidók által vezetett nemzetközi körök, társaságok, kormányok és maga Izrael Állam, amelyek eddig egy gyarmati kormányon keresztül könnyen és bőségesen érvényesítették akaratukat a magyar élettérben, szembekerültek egy különlegesen nagy támogatottságú kormánnyal és tulajdonképpen az egész magyarsággal, amely minden kivételezést meg akar szüntetni, köztük az izraelit is. A baj az, hogy ezt nem antiszemitaként teszi. Sok kísérlet történik antiszemitának nyilvánítására, de ezek eredménytelenek. A kormánynak vannak nyilvánvalóan zsidó tagjai is, a Fideszben is találunk ilyen vezető személyeket. Kialakulóban van egy új viszony, amelyben nem az számít, hogy ki milyen származású, hanem hogy azonosul-e a nemzeti programmal, dolgozik-e érte és valódi tehetsége. Ez az új helyzet veszélyesebb, kínosabb a nemzetközi zsidóságra, a régi kivételezettségből élő komprádor elitre nézve, mint egy heveny antiszemitizmus és gyors tisztogatás, mert nincs G suttafilm. Telekcsere és megszállás Haraszti Miklós és Kis János Joav Blum 2010. szeptember 16. Magyar Fórum