Magyar Fórum, 2014. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

2014-10-09 / 41. szám

„Nincs más testvérem, csak magyar. Ha virrasztok, miatta állok poszton, csak tőle kérek kenyeret s csak ő, kivel a kenyeret megosztom’’ (Dsidajenő: Psalmus Hungaricus) IL www.magyarforum.hu 247 FORINT XXVI. évfolyam, 41. szám KÖZÉLETI HETILAP 2014. október 9. A MAGYAR SZABADSÁG MÁRTÍRJAI EMLÉKEZTEK NAGYVÁRADON Százhatvanöt éve, 1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc 13 honvédtábor­nokát, Pesten pedig Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. 1989 után Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban is szabadon emlékezhetnek a nemzet vértanúira, hőseire, nagyjaira a magyarok, bár a félelem és szorongás a nacionalkommunista diktatúra negyedszázaddal ezelőtti bukása óta sem múlt el maradéktalanul - utalt rá többször is megemlékező beszédében Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, európai parlamenti képviselő,­­y ||y|g KÖZGAZDASÁGI RACIONALITÁS ÉS ERKÖLCSI IGAZSÁG Bauer Tamás, Gyurcsány-párti közgazdász és Barcza György a Századvég Gazdaságkutató Intézet vezetőjének vitáját néz­tem az egyik leggazdagabb csatornán az ATV-n. Mi ez a pen­geváltás a kormány és a bankok között? Hogyan kell értel­mezni ezeket? Ezzel a két kérdéssel indított a műsorvezető. A téma a koldusbotra juttatott hitelfelvevők megmentése körü­li kormányintézkedésekről bontakozott ki. A vita kezdetén látszott, hogy az ATV műsorvezetője erősen lett Bauer felé, Bauer meg a bankok felé. A korábban hivatalosan SZDSZ-es, ma Gyurcsány zsoldjában álló fél úgy vélekedett, hogy a devi­zaadósok nehézségeit nem a bankok okozták, ezért cuki. Az eladósodott magyar állampolgároknak egy fillért se adjanak vissza a bankok! A kamatemelés pedig jogos volt Bauer sze­rint, és teljes rendben van az is, ha valaki felvett öt millió fo­rintot annak idején, visszafizetett eddig hét milliót, és még mindig tartozik öttel. Az az illető baja. Miért akarja Orbán ezt a bankokra lőcsölni? Barcza György álláspontja, mely szerint Magyarországnak az az érdeke, hogy a magyar állampolgárok és a magyar devi­zahitelesek járjanak jól, Bauer számára felfoghatatlannak bi­zonyult. Őt egy dolog izgatta, a bankok külföldi tulajdonosa­inak jóléte. A szenvedő magyar családok? Sag schon! Azzal érvelt Barcza, hogy a világon nincs még egy hozzánk hasonló ország, amelyik ilyen mértékben belesüllyedt volna a deviza­­hitelezés csapdájába, hogy itt nincs általános megoldásra re­cept, itt magyar megoldás van, magyar helyzet és magyar probléma. Na ennél több se kellett Bauernak, alantas személyeskedés­be kezdett, azonnal vádlóvá lépett elő, felelősségre vonta vita­partnerét, mit beszél az, aki egy nemzetközi banknál volt elemző! Barcza higgadtan, becsületesen válaszolt (pedig mond­hatta volna, hogy hazaárulókkal, ávós körömletépők család­tagjaival ő nem vitatkozik), annyit szólt: beosztottként neki az volt a feladata ott, hogy közgazdasági elemzést készítsen. Aminek során kiderült, hogy a 2006-os, Gyurcsány-kormány által elindított megszorítási program eredményeképpen 2007-ben a magyar lakosság megélhetési problémája miatt devizahitel felpörgetésével pótolta ki a tőle elvont jövedel­met. Igaz, hogy a magyar közgazdász szakma sem adott meg­felelő figyelmeztető jelzést. Alapvetően azonban a neoliberá­lis gazdaságpolitika hibájából előállt helyzetet a Gyurcsány­­kormány, majd az őt váltó Bajnai és Simor, az akkori Nemze­ti Bank vezetője is látta, ám tehetetlennek bizonyultak, mondván a devizahitelezést nem lehet korlátozni! Minden­féle külföldi érdekre, meg szabályokra hivatkoztak. Aztán jött az Orbán kormány 2010-ben, és egyetlen nap alatt egyetlenegy kormányrendelettel megszüntette a jel­zálog alapú devizahitelezést. Miért nem szólt közbe a manapság sokat emlegetett kül­föld? Az volt a probléma, hogy a Gyurcsány-kormány telje­sen fals képet festett a gazdaságról. (Gyurcsány maga mond­ta, hogy hazudtunk reggel, délben meg éjszaka. - A szerk.) Bár a vita során Bauer bukása látványos volt, a műsorvezető azt hitte segítségére siethet, ezért bedobta az ezerszer elismé­telt vádat, hogy ez a mostani jegybank nem független! Barcza elegánsan bizonyította, hogy éppen a korábbi években vétet­tek a jegybanki függetlenség ellen, hiszen Gyurcsányék alatt a jegybanknak a magas jegybanki alapkamat miatt rendre vesztesége keletkezett, és a magyar állam számviteli szabá­lyozása szerint, a Simor-féle vezetés által okozott jegybanki veszteséget évente szépen ráterhelte az adófizetőkre. A nem­zetközi gyakorlattól eltérően ezt a tetemes összeget a költség­­vetésnek egy ún. hároméves gördülő rendszerben, de mindig ki kellett fizetnie! És mi történt a nyereséggel? Amikor Simor a korábbi jegybankelnök pártszimpátia alapján alkalmazott kommunikációs tanácsadókat, akkor azt mondták, mert a jegybank gazdálkodása független, ebbe sen­kinek nem szabad beleszólnia! A költségvetés évente akár százmilliárd forintos nagyságrendben is adhatott át pénzt a jegybank számára amivel az adófizetőket terhelte. A jegyban­ki alapkamat abnormálisan magas szintje rendkívüli kamat­­költséget okozott minden szektornak. De bármekkora kárt is okoztak együtt a jegybankelnökkel, a jegybanki független­ségről szóló mese, mindent levédett. Most pedig fordult a kocka, Matolcsy ráadásul nem elszór­ja a pénzt a Magyar Nemzeti Bank kommunikációs tanács­adóira, hanem vagyont vásárol, növeli a Magyar Nemzeti Bank vagyonát. Ez az egyik gyökeres fordulat, ami szerencsé­re most már végbement a közéletben és a magyar állampol­gárok fejében. A nemzeti vagyonnak két eleme van: a magán­vagyon és az állami tulajdon. Ebbe beletartozik a Nemzeti Bank is. És hogyha a nemzeti vagyonnak az állami tulajdonú része nő, azzal mindannyian gazdagodunk. Tulajdonképpen a neoliberális felfogás „eredménye” az állami vagyon elvesz­tése is a 90-es évek közepén, mikor néhány nap vagy hét alatt több ezermilliárd forintnyi állami vagyon került ki, jórészt külföldi kézbe. Magyarország ezzel óriási veszteséget szenve­dett el. Hiszen hogyha nincs vagyonom, akkor nem én reali­zálom a jövedelmem. A vagyontárgy átkerült máshoz, ő reali­zálja. Barcza érvelése világos volt, mint a nap. A vita végén Bauer félelmetesen sötétnek bizonyult, mikor kifejtette neoliberális ars poeticáját: az semmit sem számít ha a nemzeti vagyon külföldi tulajdonban van! A statisztikai szóhasználat szerinti az is része a nemzeti vagyonnak! A hétvégén választunk, minden magyar állampolgár figyel­mébe ajánlom azt az óriási erkölcsi és intellektuális különb­séget, ami a két rendszer, a neoliberális gyurcsányisták és a nemzeti oldal magyar lényegű képviselőjelöltjei között fe­szül. Ilyen markánsan még sehol sem mutatkozott meg, mint ebben a vitában, miről kell a választáson döntenünk. Hát gyerünk! Szyla Barcza György Bauer a Gyurcsány-párti közgazdász A TARTALOMBÓL Borbély Lénárd, Csepel alpolgármestere, a Fidesz-KDNP je­löltje: A csődveszélyt megszüntettük, a költségvetés egyensú­lyát visszaállítottuk. Sikerült bepótolnunk a szocialista veze­tés idején ígért, de nem teljesített fejlesztéseket, beruházásokat. Kiss Attila, Hajdúböszörmény polgármestere: Új program­elemünk a Smart City, ami okos, intelligens települést jelent. Olyan fejlesztéseket szeretnénk elindítani, melyek a fiatalokat és az értelmiségieket a városba vonzzák. V. Németh Zsolt környezetügyért, agrárfejlesztésért és hun­­garikumokért felelős államtitkár: A lerakási járulék olyan gazdasági szabályozó eszköz, amellyel elérhető, hogy minél több hulladékot hasznosítsunk. Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója: Nem akarunk a nézőkkel kísérletezni. Magas szín­vonalú előadásokat mutatunk be, s mindennek alapja a művészi igényes­ség. Ezáltal értük el az évadonkénti százezres nézőszámot.

Next