Magyar Fórum, 2016. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
2016-02-25 / 8. szám
2 Magyar FérfiM 2016. február 25. Csurka István: Emlékezet és lelkiismeret Ma ellenzékben is a hatalom nagyobbik részének birtokosai: sajtó, gazdasági társaságok, bankok Három jelképes erejű, ok-okozatilag össze ugyan nem függő, mégis nyilvánvalóan egy tőről fakadt esemény történt az elmúlt napokban. A magát immár demokratikusan baloldalként „tételező” - az idézőjel csak egy ártatlan magyartalanság, és mint ilyen, Lukács Györgyre hivatkozás - MSZP vezetői hevesen tiltakoztak a február 25-én megtartott kommunizmus áldozatai emléknapon az Országgyűlésben elhangzott Wittner Mária- és részben a Balázs Piri László-beszéd ellen. Ettől való elhatárolódásra szólították fel a köztársasági elnököt. Még csattogtak az elhatárolódást követelő vörös zászlók a tavasz eleji szélben, amikor a Mazsihisz kurátora, Benedek István Gábor kék-fehér izraeli zászlók alá hívta meg a Magyar Rádió elnöki székének várományosát, Marinovich Endrét, valamint a Rádió hangadó balliberális, volt kommunista vagy ma is SZDSZ-es és ma is vezető munkatársait. A cél Marinovich meggyúrása, megfenyegetése, de legalábbis elbizonytalanítása, és ebből következően saját pozícióik megőrzése volt. A harmadik találkozó Párizsban esett, illetve éppen hogy nem esett meg. A zámolyi romák ugyanis, akiknek a számláját most már nemcsak egy zámolyi gyilkosság, hanem valószínűleg egy áltemetés, Krasznai Ibolya kanadai halottnak nyilvánítása is terheli, nem engedték be a Bourbon-palotában tartott sajtótájékoztatójukra a Borsodból odaérkezett ellenromákat, hanem megelégedtek annak a kommunista francia nemzetgyűlési képviselőnek és zöld bajtársának a társaságával, akik a sajtókonferenciát megrendezték számukra. A három eseményben a magyarellenesség a közös. Az elsőt illetően: belefojtani a szót az ötvenhatos áldozatokba, és megakadályozni a magyar konzervatív oldalt, a kormányt és a pártokat a szabadon beszélésiben. A bolsevizmusnak kezdeteitől fogva emlékezet nélküli társadalomra volt szüksége. Az MSZMP-ből e lett MSZP-nek, tekintettel az ötvenn hat utáni vérengzésekre, különösen : nagy a feledésigénye. De nem csupán a vérengzéseket kellett elfeledkezni, hanem a konszolidációk korruptságait, a működésképtelenséget, a társadalom állandósított kifosztását, és végül az egész rükvercrendszert, amelyben ők állandóan Le-nin-marsokat tartottak, vagyis egyet lépést léptek előre, kettőt hátra, hogy mindig hatalmon maradjanak. El-izálogosították az országot, ezt is el kell felejteni. Az elzálogosítás következtében nekik és csak nekik hozott hasznot a privatizáció, ezt is ki kell vetnie agyából a szegény emberinek. Ma ellenzékben is a hatalom nagyobbik részének birtokosai: saj-t-tó, gazdasági társaságok, bankok. Hiába megválasztott részei egy demokráciának, hitelesített demokraták csak akkor lehetnek, ha mindez a feledés ködébe borul. Ez forog most veszélyben, ez a magas cukorfokú csinált bor demokrataság és az ekkénti újraválasztás. Ha a meghurcolt, halálra ítélt magyar asszony gyönyörű kifakadása nyomán a nép mégiscsak emlékezni kezd és rávetíti a bitófák árnyékát a gyárkémény hűlt helyére, a kommunista bankármilliárdokat a saját nyomorával és kiszolgáltatottságával kérdezi vissza, akkor nem lesz demokratikus hitelesítés a volt gyilkosoknak és fullajtársaiknak, segédeiknek. Ezért van az acsarkodás és a köztársasági elnök számonkérése: miért hagyta szó nélkül, hogy róluk, a „demokratikus baloldalról” így merjen beszélni egy halálraítélt, akinek ők megkegyelmeztek. Hát nem elég, hogy megkegyelmeztek? Most még meg kell kegyelmezzenek az elnöknek is? Azt már nem szeretnék, az babrás. Az egész mai rendszer legnagyobb ellentmondása, hogy ezek a rükvercemberkék, ezek a foxi-maxi-eminensek, ezek a Lenin-protézises szőrszálrágók, ezek a szellemi vérbajosak és az egykori kivégzések jól táplált közönsége, a kivégzési krakkerek, haszonélvezők, volt párttitkárok és KB-munkatársak, moszkvai diákok, mellvédfigurák most mint a demokrácia részei, tartozékai szólalhatnak meg, és elég, ha a megválasztásukra hivatkoznak, mint igazoló tényre és hitelesítésre. Közjogilag valóban elég. De ha a választás körülményeit is számba vesszük, akkor erkölcsileg semmiképpen, és a történelem majd ezt a közjogi igazolást sem fogja elfogadni, hanem a kor magyarjának szemére fogja hányni, mint bűnös szellemi, erkölcsi tunyaságot. Kossuth „Kasszandra-jóslatai” szállonganak egünkön trianoni hitelesítéssel, csakhogy ha ezek a volt bolsevikok megint visszakerülnek a hatalomba, nem Trianon következik, hanem a teljes pusztulás. Most azonban még csak ott tartunk, hogy az emléknapon megcsapta őket a félelem: mi lesz, ha a magyar nemzet mégis elkezd emlékezni. A második tétel nem az emlékezetről, hanem a lelkiismeretről szól. Emlékezete ne legyen a nemzetnek, de legyen rossz a lelkiismerete. Sunynyogjon, sunyítson, kushadjon a saját kertje alatt abbéli bűntudatában, hogy a szegény, éhes romák nem laktak jól a tyúkjával. És ezért kimenekültek Zámolyból Strasbourgba. A roma-spedinek izraeli és orosz, moszados és volt KGB-s fuvarvállalói voltak, a francia belvárosban pedig kommunista és ultrabalos elemek vették pártfogásba az emberjogilag felindult zámolyevicseket. Most felvitték őket Párizsba is, hogy szóljanak a magyar etnikai szűkkeblűségről, ámde zavaró körülmény jelentkezett: megérkezett a legsűrűbb magyar romatájról három ellenroma, azt bizonyítandó, hogy a lopott tyúkkal jól lehet lakni, ezeket azonban nem engedték be a szervező cigány mellé a szigorú teremőrök, így a nemzetközi sajtóba csak a magyar romaellenesség híre jutott bele. Nem is annyira messze ettől a roma csatahelytől, még Párizs környékén, emlékszünk, úgy vettek el ordas hazugságokkal magyar területeket Nagy- Magyarországtól, hogy az Ipolyt és a még nála is kisebb patakokat, ezeket hajózható folyamoknak, stratégiai fontosságúnak nyilvánítottak. Most a zámolyi romák itt-ott véres inge és éhes gyomra a stratégiai fontosságú Párizsban, Strasbourgban, egy izraeli magyar nőből, francia kommunista párttagokból, zöld, de vörösbe játszó képviselőkből, és ki tudja még hány, időközben Párizsba szakadt volt magyar kommunistából, most esetleg itt-ott ügynökösködő, de itthon is sűrűn forgó, eszdéeszeskedő háttérfigura körében. Párizsban az ötvenhatos kiáramlás óta van egy, a magyarországi cigánykérdést firtató szociológus csapat. Ugyebár. Közben ugyan a kiszállított zámolyi romák egyikét-másikát kikéri a magyar kormány, mert bizonyítva látja, hogy résztvevői voltak egy gyilkosságnak. Az ügy tehát zavaros, piszkos, véres, mint minden, amiben benne van a KGB. De a magyarországi romaüldözés felhajtására ugyanannyira szüksége van most a „demokratikus baloldalnak”, mint a felejtésre. Amikor felháborodik Wittner Mária szavain, meg amikor kilöki a világ elé a valóban sanyarú magyar romasorsot, egy azonos cél vezérli. Elérni, hogy ne az Orbán-kormány idején dőljön el Magyarország felvétele a megkergült Európába. Pontosabban: ha elmarad ez a felvétel, ami a legvalószínűbb, az írassék mindenestül a nemzeti oldal, az Orbán-kormány és a rasszista Csurka nyakába. Miért nem törték le a magyarság cigányellenességét és Wittner Mária antikommunizmusát. Ebben a zámolyi történetben is gátlástalan haza- és nemzetellenesség terjeng. A legszebb mégis a harmadik tétel. Ez tipikus pesti történet. Híre szalad, hogy a Rádió kuratóriuma csak egy pályázó anyagát terjeszti a nagykuratórium elé, és ennek rádióelnökké megválasztására jó esély nyílik, mert Marinovich Endrét, az Antall-kormány egykori kabinetfőnökét a balta, az eszdéesz és az emeszpé iránt elkötelezett társadalmi kurátorok zöme is támogatja. A Magyar Rádió hírműsorait és más lényeges osztályait is markában s uralma alatt tartó volt pártállami, semmilyen átvilágítást ki nem álló, neoliberális és kommunista, de már régen pártatlannak nyilvánított vezetők köre: riporterek, műsorvezetők, szerkesztők, Bolgár György és bolgárgyörgyök csapata erre természetesen összerezdül, mint Wittner Mária szavaira az MSZP vezetése. Gyorsan megszervez tehát egy találkozót Marinovich Endrével. A főszervező Benedek István Gábor, a Mazsihisz embere, legalábbis ezt adják hírül a lapok. Ez nem véletlen. Ha egy Antall-kormányból jött ember esélyt kap valamilyen vezetői állásra, azt mindig körül kell mazsihiszezni. „Keményen, vastagon.” A Mazsihisz a Zsidó Világkongresszus meghosszabbított karja. A volt kabinetfőnöknek pontosan kell tudnia, hogy akik körülveszik, minek a nevében beszélnek. Kérnek, ajánlkoznak és fenyegetnek. Közlik Marinovichcsal, hogy Kondor Katalin, a Kossuth adó főszerkesztője, aki posztjából következően most második ember, nem maradhat a helyén, és pláne nem léphet elő alelnöknek. Az ő emberük, egy volt abszolút pártállami és a belügyi szolgálatoknak elkötelezett figura legyen az alelnök. A Rádió maradjon meg a fennhatóságuk alatt. Továbbra is a Népszabadság szerkesztőségének hasonszőrű figuráival együtt irányítsák a magyar sajtót és a rádiókat, tévéket, segítsenek a rombolásban a kereskedelmi televízióknak, amelyek a Bronfman család befolyása alatt állnak. Maradjon meg az egész tájékoztatás, pontosabban az egész félrevezető rendszer az Antall-paktum állapotában. Ez szavatolja ugyanis az SZDSZ politikai továbbélését, és csak ez a biztosítéka az MSZP esetleges hatalomra jutásának. A „bolgárok” tehát nemcsak a maguk nevében szóltak, hanem az ügy nevében, amelyik pontosan ugyanannyira magyarellenes, mint az említett másik kettő. Ez a szellemidézés azonban - ahogy Pesten szokták mondani, nem jött össze. Marinovich Endrét a kuratórium nem választotta meg. Vagy azért, mert a volt kabinetfőnök a „bolgárok” várakozásaival szemben nem ijedt meg, nem adott kötelezvényt és ezért maguk a meghívók utasították baloldali kurátoraikat az elutasításra, vagy azért, mert az ajánlók ijedtek meg és ők szavaztatták le tegnapi választottjukat. Mindegy. Most nincs elnöke a Rádiónak, s a Bolgár-típusú fúrógépeknek együtt kell dolgozniok azzal, akit megfúrtak. Egyébként a zámolyi romák ügye sem áll jól, mármint a „bolgárok” szempontjából nézve, és a magyar nép emlékezőkészsége is csak fejlődik. Lehet, hogy szép tavaszunk lesz? Csurka István a Hercegprímás utcában !Tisztelt Támogatóink! · A Magyar Fórum csak Önökkel, Önökben létezik, az Önök figyelme, segítsége tarthatja életben. Ha tehetik, támogassák az újságot! Kérjük, hogy éves ► adójuk 1 %-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak, mert ezzel támogatják a Heti és Havi Magyar Fórum megjelenését. Teendők a felajánlással kapcsolatban: éves adóbevallásuk elkészítésekor töltsék ki vagy kérjék cégüket, hogy készítse el az ún. 1 %-os adóval kapcsolatos rendelkező m m m ^ ► nyilatkozatot. Ezen nyilatkozaton két adatot kell feltüntetni: J A 1. A kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány ? ^ 2. A kedvezményezett adószáma: 18670275—1—13 Támogatásukat köszöni: Medveczky Attila, ^ 2001. február 25.