Magyar Fórum, 2016. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

2016-06-09 / 23. szám

2016. június 9. Sikeres évet zárt a Petőfi Sándor Program A Petőfi Sándor Programot 2015. március 15-én hirdette meg a Nemzetpolitikáért Felelős Államtit­kárság. A program az egykori Monarchia területé­re terjed ki, érintve Romániát, Ukrajnát, Szerbiát, Horvátországot, Szlovéniát, Ausztriát, Szlováki­át, Csehországot, Bosznia-Hercegovinát, Macedó­niát és Dél-Lengyelországot - közölte Potápi Ár­pád János. A nemzetpolitikáért felelős államtitkár hozzátette: a program elsősorban nem anyagi se­gítségnyújtás céljából jött létre, hanem más mód­szerekkel, a kiküldött ösztöndíjasok által végzett identitáserősítő, hagyományőrző és közösségépítő munka által próbálja segíteni a szórványban élő magyarokat A Petőfi Sándor Program a szór­ványmagyarság sorsán próbált segíte­ni. A sajtóban azonban több kritika is megjelent a programmal kapcsolatban. Egyesek azt vélelmezték, hogy tulaj­donképpen identitáserősítési tevékeny­ségekbe csomagolt kampányolás az egy­szerűsített honosítás mellett, az igazi cél a magyar állampolgárságot igény­lők számának növelése. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy arányaiban sok volt az ösztöndíjasok között a kor­mányközeli nyertes, míg egy harmadik vélemény a program alacsony hatás­fokára hívta fel a figyelmet. Mi erről a véleménye? Visszatekintve az elmúlt egy esztendőre: mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket ez a program?­­ Ritka az olyan kezdeményezés, amelyet ne érnének támadások, fő­leg a kezdeti szakaszban, vagy amely tökéletes elégedettséget váltana ki a társadalom minden rétege köré­ben. A Petőfi Sándor Program azért jött létre, hogy a szórványmagyar­ságon segítsen. Bár a külhoni ma­gyar állampolgárok számának a nö­vekedése vitathatatlanul nemzet­politikai érdek, a programban részt vevő ösztöndíjasoknak nem felada­ta az egyszerűsített honosítás mel­letti kampányolás. Az ösztöndíja­sok kiválasztása több hetes folyamat volt, amelyet írásbeli jelentkezés, majd szóbeli meghallgatás követett, s amelyben a Nemzetpolitikai Ál­lamtitkárság vezetőin és munkatár­sain kívül a külhoni magyar szer­vezetek is kulcsszerepet játszottak, hisz az ő igényeik és javaslataik alap­ján kerültek kiválasztásra a megfe­lelő személyek. A program egy éves időszakával kapcsolatban elmond­ható, hogy a kezdeményezés nem csupán teljesítette a kitűzött célt, hanem magasan felül is múlta azt. A fogadószervezetek és a szórvány­ban élő magyar közösségek egybe­hangzó visszajelzései alapján szük­ség van az ösztöndíjasok hiánypót­ló munkájára. Ezt és az első év ta­pasztalatait figyelembe véve idén is 50 ösztöndíjast küld külhonba a Nemzetpolitikai Államtitkárság, valamint bővül a fogadószerveze­tek és a helyszínek köre. Mi volt a programon belül az ösz­töndíjasok feladatköre, és mi alapján választották ki őket? - Az ösztöndíjasok fő feladata az volt, hogy megerősítsék a környe­ző országokban, szórványban élő magyarok identitását, magyarság­­tudatát, s ezáltal lassítsák vagy akár megakadályozzák az őket fenyege­tő asszimilációt. A kinti közössé­gekben hagyományosnak mondha­tó programokon túl az ösztöndíja­sok igyekeztek új lendületet vinni a magyar egyesületek, egyházi kö­zösségek, iskolák életébe. A legtöb­ben vállaltak pedagógusi munká­kat, magyar nyelv-, illetve kultú­raoktatást, néptáncoktatást, gyer­mekfoglalkozások vezetését. Részt vettek a nemzeti ünnepek, naptá­ri év jeles napjaihoz fűződő prog­ramok megszervezésében, cserkész­­csapatok munkájában, iskolán kí­vüli programok és táborok lebo­nyolításában. Az ösztöndíjasok eze­ken túl nagy segítséget jelentettek a szervezetek adminisztratív fel­adataiban, pályázatok írásában, honlapjaik kezelésében egyaránt. A kiválasztási folyamat a szerveze­tek igényeinek felmérése alapján zajlott. Az egyes helyszíneken el­várt kompetenciákat igyekeztünk összeegyeztetni a jelentkezők ké­pességeivel. A kiválasztás során fi­gyelembe vettük az ösztöndíjasok szervezési tapasztalatait, általános tájékozottságát a Kárpát-medence magyarságáról és természetesen, ahol ez fontos szempont volt, ott a nyelvtudást is. Ők szóban segítették az őket befoga­dó helyi magyar szervezeteket, vagy anyagilag is? - A Petőfi Sándor Program első­sorban nem anyagi segítségnyújtás céljából jött létre, hanem más mód­szerekkel, a kiküldött ösztöndíja­sok által végzett identitáserősítő, hagyományőrző és közösségépítő munka által próbálja segíteni a szór­ványban élő magyarokat. Az ösz­töndíjasok tehát célzottan nem tud­tak anyagi támogatást nyújtani az őket fogadó szervezeteknek, de pél­dául - amennyiben a szervezet lak­hatási lehetőségeit igénybe vették - azzal az összeggel valójában a szer­vezetet támogatták. Nem egy olyan ösztöndíjasról van tudomásunk, aki saját fizetéséből áldozott egy-egy rendezvény megszervezésére, gye­rekek utaztatására, vagy a számunk­ra oly kézenfekvő és rendelkezésre álló papír, illetve színes ceruza vá­sárlására. 50 ösztöndíjast küldtek ki egy igen nagy területre. Elegendőnek bizonyult ez a szám? Főleg az asszimiláció meg­állításához? - Természetesen lehetne bővíte­ni a helyszínek listáját, főleg az er­délyi régióban. Az első évben azon­ban igyekeztünk lefedni ezeknek az országoknak a szórványközössé­geit, és erre vonatkozó panasz nem érkezett. Több helyszínről jelezték, hogy a következő programban sze­retnének ösztöndíjast kapni, eze­ket a kéréseket igyekeztünk telje­síteni, így idén 5 új településre kül­dünk ösztöndíjast: Erdélyben Má­­ramarosszigetre, Gyimesbükkre és Tűrbe, Felvidéken Pozsonyba, Kár­pátalján pedig Ungvárra. Vetési László, erdélyi szórványlel­kész szerint a nagyvárosokra is jellem­ző a szórványosodás, így Kolozsvárra is. Ilyen helyekre is eljutottak az ön­kéntesek? - Az ösztöndíjasok kiküldési hely­színeinek meghatározásakor igye­keztünk minden fontos szempon­tot figyelembe venni, és ezzel kap­csolatban folyamatosan konzultál­tunk a külhoni magyar szerveze­tekkel. Azokat a helyszíneket gyűj­töttük össze, amelyek tényleg a „hu­szonnegyedik órában járnak”, ahol valóban égető szükség van az iden­titásébresztő munkára. Ezek között egyaránt vannak kisebb települé­sek és nagyobb városok, de termé­szetesen több olyan Kárpát-meden­cei nagyváros van még, amely fel­kerülhetne a listára. A program foly­tatása során, reményeink szerint, lesz lehetőségünk a bővítésre. Szervezetek, különböző egyesületek is létrejöttek a programnak köszönhe­tően? - Új szervezetek létrejöttéről nincs tudomásunk, viszont számtalan új program és kezdeményezés indult el az ösztöndíjasoknak köszönhe­tően. Bosznia-Hercegovinában, Ma­cedóniában és Horvátországban be­indult, sok helyen újraindult a ma­gyar nyelv oktatása. Beregrákoson és Munkácson néptánccsoport, Ak­­naszlatinán cserkészcsapat alakult. A Kárpát-medence számos magyar közösségében működik ősz óta rend­szeres táncház, színjátszó kör, ter­mészetjáró szakkör az ösztöndíjas­ok munkájának köszönhetően. Tudjuk jól, hogy sokunk számára nehézséget jelent egy-egy pályázati kiírás megértése, a pályázatok meg­írása. Ebben is segítettek az ösztön­díjasok?­­ Egyértelműen igen. Az ösztön­díjasok nagyon sok szervezetnél se­gítettek a pályázatok megírásában, a dokumentáció összeállításában, a legtöbbször számunkra sem könnyen értelmezhető pályázati kiírások ér­telmezésében. Bizonyára más a probléma Erdély­ben, mint Horvátországban. A külön­böző szórványközösségeket érintő gon­dokról elkészült már a beszámoló? - A szomszédos országok magyar szórványközösségei valóban eltérő problémákkal küzdenek. Az ösz­töndíjasok kint végzett munkájá­ról és eredményeiről átfogó össze­foglaló készül, amely a Petőfi Sán­dor Program honlapján is elérhető lesz hamarosan. Ez az összegzés jó alap lehet egy, a Kárpát-medence magyar szórványközösségeinek hely­zetéről szóló általános értékelés el­készítéséhez és megmaradásuk, erő­södésük stratégiájának kidolgozá­sához. Vannak, akik úgy érzik, a szórvány­ban lehetetlenség boldogulni, ezért Nyu­gaton vállalnak munkát, így a szór­vány elnéptelenedhet. Hogyan tuják ezt megakadályozni?­­ A Petőfi Sándor Programon kí­vül a Nemzetpolitikai Államtitkár­ságnak számos olyan programja és kezdeményezése van, amely kifeje­zetten az elvándorlás megakadályo­zását és a külhoni magyarság szü­lőföldön való boldogulását hivatott elősegíteni. Az elmúlt évek tanul­ságai azt mutatták, hogy a határon túli magyar közösségek szülőföl­dön való maradásához a gazdaság­­fejlesztés tud leginkább hozzájárul­ni. A kivándorlás csak úgy állítha­tó meg, ha a magyarság anyagi biz­tonsága és jóléte a szülőföldön ga­rantált, ehhez pedig szükséges, hogy nőjön a Kárpát-medencében a ma­gyar munkavállalók száma, nőjön a magyar munkavállalókat alkal­mazó vállalkozások száma, és nő­jön a magyarság kezében összpon­tosuló vagyon mértéke. E célból in­dítottuk el 2015-ben a külhoni ma­gyar szakképzés éve programot, 2016-ban pedig a külhoni magyar fiatal vállalkozók évét, melynek ke­retében szakmai és pénzügyi segít­séget nyújtunk a külhoni magyar fiatal vállalkozóknak vagy vállal­kozni vágyó fiataloknak. A prog­ram keretében vissza nem téríten­dő támogatásban részesülnek a ver­senyképes üzleti tervvel pályázók. A támogatás kerete 525 millió fo­rint, a sikeresen pályázó fiatalok pedig 3­6 millió forint összegű tá­mogatásban részesülnek. Folytatják-e a programot, s ha igen, mennyi új helyszínt vonnak be? - Igen, a program idén is folyta­tódik, az új helyszínek Erdélyben Máramarossziget, Gyimesbükk és Tűr, Felvidéken Pozsony, Kárpát­alján pedig Ungvár. Más a diaszpóra és más a szórvány. Diaszpóra alatt értjük a nagyvilágban szétszóródott magyarságot. A nyugati diaszpóra magyarságának segítségére elindított Körösi Csom­a Sándor-prog­­ramnak is lesz folytatása?­­ Igen, a Körösi Csorna Sándor Program is folytatódik a 2016-2017- es évben. Összesen 100 ösztöndí­jast küld az Államtitkárság a ten­geren túlra és Európába. A déli fél­teke országaiba már június folya­mán indulnak az új ösztöndíjasok, míg az északi félteke országaiba a Petőfi Programmal egyszerre, szep­tember első hetében utaznak ki és segítik a diaszpóra magyarságát. Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára MEGHÍVÓ az Országgyűlés elnöke Tisztelettel meghívjuk Önt, családtagjait és ismerőseit a Nemzeti Fórum Kölcsey Köre konferenciasorozata 43. rendezvényére. Vendégünk: Kövér László, Időpont és helyszín: 2016. június 8., szerda 18 óra Polgárok Háza (Bp. VIII. ker., Visi Imre u. 6.) Köszöntőt mond: Dr. Horváth Béla, a Kölcsey Kör vezetője Bevezetőt mond: Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke Magyar FortiM NEMZETPOUHKA .

Next