Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-08-01 / 244. szám

lerántja és avval ■ elillan. Ezen schawl különösen elárulójává lett M. F-nek, ki csak haszontalan és hitelt nem érdemlő feladásokkal tudván magát menteni, rablásért, és — mivel még azelőtt egy kalapott lopott vala — tolvajsági kihágásért öt évi súlyos börtönre ítéltetett, egyszersmind pedig, — tekintve a rablási bűntény csekélyebb voltát — a főtörvényszéknek a kimondott törvényszerű bünte­tésnek lejebbszállitása végett felajánltatott. (Vége­k.) * Egy még nem egészen szilárd hir szerint Erdély főkormányzói helyére herceg Liechten­stein Fridrik cs. k. altábornagy­i magassá­ga lenne kinevezve. A herceg kitűnő humanitásá­ról ismeretes és azon családok közé tartozik, me­lyekre, mint a Schwwarzenbergekére, az austriai birodalmi trón legegyenesebb sugárai hullanak. * * A napokban lefolyt lóvásáron a nemesített lovak nagyobb száma volt összegyűjtve, mint már évek óta lehetett tapasztalni. A kelet azonban na­gyon csekély volt, mert a magas ár elrémítette a vevőt. Egy kiherélni való éppen ki nem tűnő mé­nért elkértek 700 pftot, egy pár hasonlag nem fel­tűnő 4 éves kis termetű csikóért 500 pftot. Igás lovat 60—80 pfton lehetett venni darabját. * A tegnapi gazdasági kiállítás, mind az ál­latok mind a gépek tekintetéből, nagyon érdekes volt. Különösen magukra vonták a figyelmet gr. Bethlen Sándor óriás angol sertése, mely sorsjáték útján 208 pfton ment el, Paget ur cochinchinai, Haray János hazai gör tyúkjai­ és a gazdasági gé­pek nagyszáma, melyek közt főleg egyszerűsége végett a Macskási F. radautzi szénagyüjtője és egy kézi szitás malom. Bővebben közelebbi számunkban.­­ ( A magyar gazdasági egyesület) által m. évben a gazdatiszti procentuatio rendezé­se tárgyában kitűzött 50 arany pályadíjt senkinek sem sikerült elnyerni. A paraszt gazdaságok ren­dezésére feltett 140 pft jutalmat „Csak az értel­mes szorgalmon van Isten áldása“ jeligés munka szerzője Kenessey Kálmán nyerte el.­­ A nevezett egyesület ismét pályázatot hirdet és pedig 1. A megoldatlanul maradt procentuatio kérdésére; 2. egy különösen M. ország viszonyaihoz alkalma­zott erdészeti tudományos tankönyvre; 3 egy gya­korlati erdészeti kézikönyvre, mely egyszersmind a kiterjedt homokos s egyéb — fával beültetendő — terekre nézve a gazdasági fatenyésztést is ma­gába foglalja és 4. egy gazdasági gépészeti ké­zikönyvre. Az 1-ső pont alattinak dija 50, a 2-dik és 3-diknak 100 és a 4-diknek 40 arany. A pá­lyairatokat, szokott módon, 1859 julius hó utolsó napjáig a magyar gazdasági egyesület titoknoki hivatalához kell beküldeni. K. Fejér­vár, julius 28. (Da­ni­élik J. ka­nonok, püspöki bőkezűség.) Ma reggel utazott el körünkből városunknak, s ebben kegyel­mes püspök urunk­­ excellentiájának egy, a test­­vérhen­ szerte magas tiszteletben álló, nagy nevű s fényes érdemű látogatója s kedves vendége pré­post kanonok nagyságos és főt. Da­ni­e­­­ik Já­nos ur, a Szent­ Istv. társulat apostoli buzgalmu h. elnöke, s „Columbus“ aranytollu írója. O­lga, nemzetünk s az összes kereszténység öröknevü legnagyobb hősének Hunyady Jánosnak életrajzához s korszakának történetéhez adatokat gyűjtendő, s a nagy hadvezér győzelmes csatái, s keresztényi lángbuzgalmának örökidőkre szóló em­lékeivel megszentelt helyeket személyesen meglá­togatandó, e célból egészen Konstantinápolyig tett hosszú útjából tegnapelőtt érkezett volt ide, befe­­jezvén ez útját városunkban, melynek mostani fé­nyére nagy részint Hunyadi által emelt temploma rejti a nagy férfiúnak szent hamvait. Bizonyára nemzetünk ezredéves története ezen magas fényben tündöklő korszakának, s az ezt elő­idézett világhős történetének megörökítése alig lel­­hetendett magához méltóbb tollat; s a Sz. István társulat több ezerekre menő, s átalában a két ha­za minden olvasni szerető tagja, örömteljes vára­kozással nézhet a kedves nap elébe, mely e mi­hamarább napfényre jöni óhajtott, családi és nem­zeti kincsként tekinthető jeles művet kezei közé juttatandja. Püspök urunk­­ excája a két magy. hazában eddigelé is csaknem páratlanul álló áldozatkészsé­gének fényes koszorújához újból egy nagybecsű örökzöld füzért kegyeskedett csatolni: a vallási s iskolai célokra eddigelé áldozott, s a százezer pá­­rtot jóval túlhaladott kegyes alapítványai folytonos szaporításához többek közt most legújabban a sze­gényebb sorsú lelkészek felsegéllésére szánt, több­ezer ezüstforintokra menő legkegyelmesebb ado­mányozással járulván. Lefolyt Anna napi vásárunk, — dacára a foly­vást uralgott szép időnek, a legsilányabb volt mind­azok közül, melyekre városunk lakói emlékeznek. A vevők száma csaknem arányban állott az eladó­kéval.­­ Ennél népesebb heti vásárt itt akár­hány­szor lehetett látni. szerint utolsó ülésében a Duna-fejedelemsé­­gek kérdését az angol- porosz előterjesztés alapján, a minden oldalról kielégítő befeje­zéshez közelebb vitte. A szavazat állítólag közvetítő módon ütött ki, és az unió-eszmé­­hez csak annyiban csatlakozott, mennyiben ez által a divánok véleménye is tekintetbe véve jelent meg, melynek, az itt elejétől fogva felállított alapelv szerint, a jövendő újraszervezést a békeszerződés értelmében, t. i. a népesség kívonatainak megfelelő mó­don állapítani meg, az eldöntésre nézve túl­nyomónak kellett maradni. Miután most már az elvek, a fő alapok meg vannak állítva, a conferentia közelebbről a Dima-hajózás ügyét fogja tanácskozás alá venni. Remélek, már a legközelebbi ülésben a dunai fejedelemsé­gek kérdésének befejezéséhez juthatni, men­nyiben még csak a Moldova és Oláhország közös ügyei végett beiktatandó központi vá­lasztmány összehívását és felhatalmazottsá­­gát illető közelebbi határozatok és a hospo­­dársági kérdés megoldása forognak szóban. A központi választmányt illetőleg már abban egyeztek meg, hogy annak választásokon kell alapulni, melyek mérsékelt census (adó­láb) szerint lennének szabályozandók. A h­ospo­­dársági kérdésben hasonlóképp a választás elvére határozták volna el magukat. Minda­mellett úgy látszik, hogy a divánoknak e végre adandó választási joga az első hospo­­dárok beiktatásánál nem fog alkalmazásba jöni, ez, előleges egyetértés után a párisi conferentiával, a Portának lenne átengedve. Az angol hajóhad, melyet Victoria ki­rálynéval Cherbourgba várnak, 6 sorhajó, 6 fregat és 7 királyi yachtból áll. Ezeket még 117 angol magán yacht fogja követni. A királyné kíséretében lesznek Derby és Mal­mesbury lordok és Disraeli. Pelissier marsal Lyons tengernagy lobogós hajóján fogja megtenni a cherbourgi utat.­­ Továbbá egy spanyol sorhajó, mint szintén egy porosz és hollandi hadihajó is váratik Cherbourgba. Ellenben az orosz hajóhad, mely a Közép­tengerre indult, nem fog ott horgonyt vetni. A szultán Eveillard kiasszonynak a meg­ölt francia konzul hősi leányának 12,000 frank évpénzt ajánlott. A k. a. a konzulsági kan­cellár Emerat úrral együtt már Marseillebe érkezett, hol ennek a prefet azonnal a becsület­­rend keresztjét nyújtotta a császár nevében. Mindketten Párisba utaznak, hol a k. asszonyt a császárné maga mellé akarja venni — csak az a baj, hogy a még csak 25 éves Emerat­ur meg el akarja venni. Mind­ketten rakva vannak még be nem gyógyult sebekkel. A k. a. egy vágást hord a szájától a füléig. St. Etienneben egy jan. 14-dikiféle bom­bagyárt fedeztek fel. Már 27 elf­ogatás tör­tént volna. London. Az alsóház m. hó 22-diki ülésé­ben Disraeli, Elphinstone l.interpellatiojára a dsedda-ügyben így nyilatkozott: „Mindjárt ama szomorító hirek vétele után, a „Cyclops“­­nak táviratilag parancs ment, más hajókkal közösen Dseddába visszatérni, a vétkesek azonnali megbüntetését követelni és a várost bombázni, ha nem adatnék teljes elégtétel. A „Cyclops“ elég nehéz ágyút hord e szol­gálat megtehetésére s szükség esetében ké­pes lenne nagyon csekély távolra közeledni a városhoz. A brit kormány határozata ha­ladék és tartalék nélkül közöltetett a Portá­val, mely azzal válaszolt, hogy egy tábor­nokot küldött Dseddába a vétkeseket meg­büntetni. A külügyi hivatal második sürgö­nye felhatalmazta a konstantinápolyi angol követet, kijelenteni a török kormánynak, hogy a brit kormány ez ügyben nem enged magával tréfáltatni — és hogy még a nagy politikai célnak is, mint szövetségünk a Por­tával, a minden mást legyőző elvvel szem­ben— mely a kereszténység és Anglia ellen­­állhatlansága hitének ama vidékeken fentar­­tása — hátrálni kell. Nem elég, egy táborno­kot Dseddába küldeni. Csapatok azok, me­lyek ott szükségesek, mindenek előtt pedig a gyilkosok haladéktalan, nyilvános kivég­zése. A pasának élet és halál feletti hata­lommal kellene bírnia, a­nélkül, hogy az u­­nalmas felterjesztegetés útját Konstanciná­­polyba követni kényszerülne. Három hajó van Dseddába rendelve és ha nem nyerünk gyors elégtételt, a várost erővel is hatal­munkba kerítjük.“ Sir Henry Bulwer—foly­tatta a külügyek alállamtitkára tovább — u­­tasítva volt, e sürgöny tartalmát a nagyve­zérrel közölni. Ez előterjesztéseknek a lett a következése, hogy erős seregosztállyal egy legfelsőbb rangú tiszt küldetett Dseddába, a hadi törvény kihirdetésére és a vétkesek rög­tön megbüntetésére. — Az egyiptomi alkirály maga is erős csapatokkal Suezbe indult. — Azonban kire futamodott, hogy a dseddaiak seregesseg vándorolnak ki; 27 a bűnösök közül már fogva volna (a többit alkalmasint megszöktetik). — Dsedda népességének megfenyítését a „N. P. Z.“ párisi levelezője szerint, a nyugati hatalmak a portának fogják átengedni. Ellen­ben Boznia és Hercegovina állapotait a fran­cia kormány éles figyelemmel kisérendi és egy külügyminiszériumi hivatalnok rendkí­vüli küldetésben fog odamenni. London, júl. 27. Rothschild a tegnapi ü­­­lésben a parlamenti esküt a testamentum­i mor­­don tette le és a baloldalon foglalt helyet. Az angol lapok indiai tudósításai jelentik, hogy Gwalior jún. 20-kán valósággal elesett. A Közép-Indiában elkövetett gyalázatossá­gairól ismeretes Bhani, Shansiból, ez alka­lommal állítólag­ a csatasikon maradt. (A britt hadsereg Indiában) Az utolsó ki­mutatások szerint az európai haderő, a tisz­tekkel együtt 48,571 emberből állott, ebből 44,514 e. tényleges szolgálatban volt 4057 pedig, vagy valamivel kevesebb, mint 100/h a beteg­jegyzékeken. A tüzérség 355 hasz­nálható ágyút számított. A benszülött sér­­gek egész összege még most is nem keve­sebb, mint 121,906 ember (altisztek és ka­tonák). Még szembetűnőbb a lefegyverzett sipahik száma, mely 20,227-et tesz. Ez em­berek nemcsak hogy folytonosan zsoldot húz­nak, hanem még a brit katonák őket őrző nem csekély részének munkásságát is parali­­zálják, így például 2000-nél több lefegyver­­zett sipahi van Barrakpurban, Kalkutta mel­lett és a 19-dik k. ezred, egy szakasz fel­fegyverzett matrózzal őrzi őket. Hasonló az eset, magában Kalkuttában, továbbá Behram­­pur, Benares, Csellandur, Lahor, Multan, Amricsir, Dera-Izmail, Pesaverben sat. Men­nyire szét van szaggatva az angol haderő, kiviláglik abból, hogy a bengáli elnökségben, nem számítva a h­adban álló csapatokat, 107 katona-állomás van angol csapatoktól meg­szállva. Eként felfoghatjuk, mint daraboltatik el az angol sereg Indiában és mint olvad a csatamezőn levő tényleges erő oly csekély­ségre. Ha a legközelebbi septemberig további 30,000 ember erősítés érkeznék Angliából, azok mind foglalkozást találnának. — A le­velező, ki ez adatokat közli, egy tervet is említ, miszerint a brit Indiában élő összes keresztényekből — európaiak és benszülöt­­tekből — 17-től a 40 évesekig védsereg lenne alkotandó, a „Kalkutta Yeomanry“ példájára, mely ott igen jó szolgálatokat tett. Lucknóból a „Pays“ jun. 17-től követ­kező levelet közöl: Mint tudva van, Luckno bevétele után Aude királyság kormányának főnökévé Montgomery jön kinevezve, ki sze­­lidsége által igyekezett a népet ismét angol uralom alá téríteni. Most azonban ő, miután látja, hogy a sanyargatások­ és szigorú rend­szabályokat tovább folytatják, sőt még a fo­goly audei királyt is felségárulással akarják vádolni, elbocsáttatását nyújtotta be. A fo­lyamodást egy irat kiséri, melyben kinyilat­koztatja, hogy ha tovább is úgy haladnak, Aude az angolokra nézve örökre el fog veszni. M­ásik fontos esemény, miszerint a Külföldi szemle. (A párisi co­­ferentia), öszhangzó hírek *) A hir valósult. A Wiener Z. júl. 29-én hozza a kinevezést.

Next