Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-09-16 / 257. szám

az idén szúrt édes bort déli Franciaországból. 1822 óta nem emlékeznek ily kora szüretre. * Bristolban egy sajátságos per folyt le. Min­dennapos dolog ugyan­is, hogy egy zsarnok ked­vű vagy részeg hajóskapitány egy-egy hajóslegényt elver vagy agyonüt, de ritka dolog az, hogy egy kereskedő hajó kapitánya korlátlan hatalmát utas­sal éreztesse. Franklin kapitány az „Undaunted“ hajóval egy szokott útcán Calcuttából a jóremény­­foka körül London felé, már Calcutta és a fok közt igen kellemetlenné tudta magát tenni utasai­nak. Ez utolsó ponton egy Krog nevű ügyvéd szál­lott a hajóra, Angolhonba szándékozván. A kapi­tány különösen boszonkodván azon, hogy az uta­sok esténként 8 és 10 óra közt whisteztek, teré­­cseltek és kacagtak, és avval álmát zavarták, fe­­nyegetődzött, hogy 8 órakor minden lámpát el fog altatni. Erre Krog­ur mint útitársai szószólója lép­vén fel a kapitány ellen, kereken oda mondta neki, hogy: „önnek nincs joga az utasokat az ágyba küldeni; önnek felettünk nincs hatalma; az ön ha­jója egy úszó szálloda, és ön rajta a fogadós.“ Franklin kapitány felségsértésnek vevén e szókat, az egész legénységet a fedélzetre parancsolta, és egy revolverrel fegyverezvén fel magát, így szó­lott : „ön a hajót ki akarja venni kezemből, de nekem jogom van, önt lázító beszédjéért vasra ve­­zetni.“Ezt meg is tette, és Krog urat fél lábánál fogva egy hét lábnyi vaslánccal a hajóüreg ajta­jának küszöbéhez láncoltatta. E helyzetben töltött ez 10 napot és 10 éjt, és lehet képzelni kínjait ez idő alatt, a­melyben a hévmérő folytonosan F. 100 fokon állott. Bristolban az esküdtszék elibe vitte panaszát, és ez a kapitányt 375 font sterling kárpótlás fizetésére ítélte. Politikai szemle, elfogadott jelszavak közül egy sem bír va­lódi jelentéssel, és hogy a „democraták“, „sza­badelvűek“, „alkotmányosok“ sat. igazi célja: csak az államjövedelmeket kézbe keríteni és az idegen hatalmaktól elegendő­ elismerést nyerni, hogy hazájuk újabb meg újabb ron­gyainak eladását az Egyesült államoknak megalkudh­assák, és párthíveikkel a zsákmány­ban osztozhassanak. Az egyetlen különbség a különböző pártok között abban áll, hogy a szabadelvűek, különböző harcaikban, Ame­rika rokonszenvét és közvetett gyámolítását fogadták el és kétségkívül jobb helyzetben vannak, mint ellenfeleik, a közelgő feloszlás könnyítésére. Ha Commonfort visszahivatnék, akkor hihetőleg minden nehézség hamar el lenne hárítva. Továbbá a city-cikk megjegyzi, hogy a gyümölcs ugyan tökéletesen érett, hogy azonban a más hatalmakra, mint szintén az Unió belsejében a párthabozásra való te­kintet a véget még darab ideig el fogja ha­lasztani. Amerika, Mexikónak akár mint párt­fogója, akár mint meghódítója, az utóbbi ál­lam hitelezőivel bizonyosan a legbecsülete­sebben fogna bánni és azért Angliának semmi oka sincs az Egyesült államok bekövetke­zendő hatalom­növekedését irigyelni.“ Valahára megtudták Londonban is a Chi­­nai békeszerződés főpontjait. Ezek röviden megnyitják az egész középbirodalmat az ide­geneknek kivéve a Peihón való hajózást, a­mely különben is csak kicsiny járművekre nézve hajózható. A­mily nagyoknak látszanak e nyeremények az első pillanatra, oly kevéssé van ok, azokhoz igen nagy reményeket kötni. A nagy chinai birodalom oly roppant tömeget tud az európai erőlködésekkel szembe állí­tani, hogy az időszakonként tett erőlködések csak pillanatnyi engedményeket eredményez­hetnek. Hisz utoljára is nem tartják meg s avval ismét ott vannak, a­hol voltak. Mily kicsinybe veszik az európaiakat a talán, az mutatja, hogy most is, a­mikor a szokatlan mérvben kifejtett esély után kissé megszep­­penteknek hiszik, magukban a békealkudo­zási okmányokban is mind barbároknak ne­vezik, és Cantonban folytonosan ölik, üldözik. Jellemző még egy adoma, a­mely beszéli, hogy az amerikai követ nagy kárpótlásról beszélt, a­melyet a cantoni veszteségekért fog követelni, és mikor a chinai kérdte, hogy hát mennyit, egy millió dollárt mondott. Erre a chinai azt felelte: s ez minden ? azt gondol­tam, hogy legalább száz millió lesz! Az an­golok aztán hír szerint felhasználták e tréfát és valósággal 100 milliót követeltek. Egyéb­­aránt a „Times“ nagyon meg van elégedve, hogy a hadiköltség kárpótlása az angolok részére 3,200,000 font st.-re megy. Izlandból írják, hogy Wiseman biborno­Bécs, sept. 3-kán*. Éppen most kezdik meg az előmunkálatokat, azon hat bástya építésére, a­mely a duna jobb partján Bécs védelmére van tervezve. A félkör végpontj­ai a Lanhegyi fellegvár az arzenál közelében és a Kahlenberg oldalán levő erősség. Későbben egy állandó híd is fog ván a Tábornál épülni, ezt két hidfő fogja fedezni. A német nyelvészek, tanférfiak és orien­talisták tizennyolcadik gyűlése sept. 26-tól 28-ig bezárólag fog Bécsben tartatni. London, aug. 27. „A cityben még mindig Mexikó jövőjét kémlelik, és ha hihetünk a „Times“ city-cikkének, úgy az állítólagos növekedő gyorsaság, mellyel ama szabad ál­lam közeledik feloszlásához , minden oldalú szerencsekivonat tárgya. Don Juan Jose Baes — egyik mexikói szövetség-kerület korábbi kormányzójáról Comonfort alatt, ki legújabb hírek szerint elnökségre emeltetett, így szól a nevezett cikk: „Politikai elvei kétségesek­nek látszanak; eddig sem az egyházi párt, sem a határozott szabadelvűekhez nem szá­mították őt, miután azonban a hadsereget az alkotmányos gondolkozásnak ismert Parodi, Raugel, és Traconia tábornokok alá rendelte, sejthető, hogy az új lázzadás az alkotmányos párt javára történt. Mindazáltal nem szabad feledni, hogy a Mexikóban győztes vezérektől a 1'1'A fifítan ali Trm­anovil _is______II _ L _ 1_ kenyeret. Ki tudja, meddig tartott volna e ván­dorlás, ha az év vége felé egy kedvesen csengő hir véget nem vet annak. Hej, a hir különös ma­dár, gyorsan repül s egyaránt utat talál magának úgy a márvány palotákba, mint a nádviskókba, így jutott a két vándornak is értésére, hogy a ha­vasalföldi hadjáratból győztesen visszatért fejdelem a Görgényben fogva tartott szombatosokat, vallá­suk elhagyásának feltétele alatt, haza bocsátotta. Az emberek ehez még hozzátették, hogy ő nagy­sága, ama együgyü levél felett inkább nevetni, mint boszankodni tudott. — Öcsém Péter! szólita meg Borsos e hit hallására nőtársát, talán eléggé megbünhödtünk mi is vétkünkért és vége van szenvedéseinknek. Hát ha haza mennénk? Eötvös rögtön előkereste vándorbotját. Arca lángolt az örömtől s felindulásában alig bírta kiej­teni: készen vagyok. Éppen Karácsony szombatja volt, mikor a két magát száműzött Vásárhely közelébe érkezett. Nap­pal szégyelték bemenni a városba, hanem meg­szálltak a legvégső házba és ott elvárták, míg be­­következett az est, melynek homálya alatt lap­pangva húzódtak keresztül az utcákon. A fénye­sen világított házakból kihallott a jó kedv és ők meg nem állhatták, hogy néha ne pillantsanak be az ablakokon. Mindenütt vidám családot láttak, mely gyönyörködött a karácsonyát bámuló gyer­mekek örömében. — Isten áldja meg bátyám — szóla Eötvös kot Dundalkban nagy ünnepélylyel fogadták. Az utcák virágokkal s zászlókkal voltak ki­­diszitve; pénteken . Eminentiája nagy kö­zönség előtt szónokolt a Szt Patrik egyház­ban. Este nagy lakoma, 150 vendéggel, a­melyen ezúttal nem felejtették el, a királyné egészségbre inni. Egy telegramm a társulat titkárától alá­írva, e szókkal jelenti a tengeralatti telegraph megromlását: „Az igazgatók rendeletéből je­lentem, hogy eddig ismeretlen okból péntek sept. 3. reggeli 1 órától fogva Newfoundland­­ból nem jött érthető jel, hihetőleg rendetlen­ségbe jött a sodrony egy eddig még nem tudható ponton. Az igazgatók Valentiában vannak, és több tudományos és szakértő fér­fival együtt vizsgálják a fennakadás okát, hogy segítsenek a bajon. Ily körülmények közt nem lehet szó időpont meghatározásá­ról, a­melyen a telegraph a közönség hasz­nálatára át lenne adható. Saward György, tit­kár: Az „egy szálon függő“ egység megszakadt. Turgot marquis kinevezése berni követ­nek furcsa magyarázatokra ad alkalmat, azt beszélik, hogy James Fazy Genfben, a francia császár kezeibe akarja e várost játszani. Erre a „N. Pr. Z.“ figyelmezteti a porosz kormányt a schweizi követ üresedésben levő helyének betöltésére. Franciaország és Nápoly közt ismét vi­szály van kitörőben. A sardiniai partőr egy­néhány nápolyi halász csolnakot fogatott el, mert Corsika és Sardinia közt, tehát Szárd vízben halásztak, ezek kiadását követelvén a nápolyi kormány, azalatt a corsikai hatóságok értesültek a dologról, és közbevetették ma­gukat, állítván, hogy a halászok nem szárd hanem francia vizekben praevarizáltak, mi lesz a dologból még nincs tudva. Szt Pétervár, aug. 28. Murawief trikot, keleti Sibéria főkormányzóját, az orosz csá­szár amuri grófnak nevezte ki, azon fontos szolgálat jutalmául, a­melyet a chinai szer­ződés létrehozásánál tett. Az orosz cár megparancsolta, hogy a Lei folyó az Amurba szakadásánál egy város ala­­píttassék, a­melynek neve Blagoceszsenszk lesz. Konstantinápoly­ban már e hó 9-kén érke­zett meg Párisból a Dunafejedelemségek szer­vezete. Egy angol hajón elfogtak egy nőt, a­ki crinolinejében és kettős fenekű ládájá­ban 5 milliónyi hamis karme-t akart Kon­­stantinápolyba szállítni. A szultán újra megígérte, hogy 75 millió piaszternyi civillistával beéri, sőt még annak felét is magánadósságai törlesztésére fogja fordítni. Ellenben szomorú az a hír, hogy az arab félsziget északi részében forradalom ütött ki, a­melynek elfojtására az ottlevő török hadserő nem elégséges. Erre aztán olyan csörtetés keletkezett a bok­rok között, milyent a futó ember szokott okozni. Ekkor már Borsos is hátra nézett s az utána szaladóban legnagyobb bámulására Eötvös Pétert ismerte fel. — Hát te öcsém mit keresel itt a vadonban? Péter egyenes felelet helyett, legelőször is bo­csánatot kért, hogy mindnyájokat részbe döntötte. — Mit? talán te árultál el? — Nem lesz én bátyám uram, felesé a kérde­zett elkeseredve, hanem vigyázatlanságom az oka mindennek. És elbeszélte az egész eseményt hoz­zá tévén, hogy tovább­­ sem mert Vásárhely kö­zelében maradni s bujdosásra adta fejét.­­• E szerint édes öcsém ketten bujdosunk. Talán majd csak akadunk egy könyörületes em­berre, a­ki megszán és menedéket ad. Néhány hóval ismét tovább vagyunk. Az erdők elvesztették lombkoronájukat és a mezők virágszőnyegeket; mindenütt, meddig a szem ellát halotti fejér lepel fedi a természetet. Fen a magasban dalos madarak helyett éhes hol­lósereg kóvályog. A két bujdosó ez idő alatt bejárta fél Er­­délyországot. Egyik s másik faluban egy-egy is­merős vagy jó embernél nehány napig megpihen­tek s azután ismét folytatták utjokat tovább, sehol sem bátorkodván sokáig maradni. Jó nemtörök volt: a magyar vendégszeretet, mely előttük min­dig megnyitotta az ajtót és megosztotta velük a egy utca-szegleten — én sietek öreg anyámat meg­vigasztalni. — Bizony öcsém én is alig várom, hogy az enyimek közt lehessek. Borsos egyedül maradt. Félénken közeledett házához: vájjon ki lesz-e az is világítva, vájjon a családból valaki nincsen-e már a föld alatt ? . . . Végre ott állott előtte a jól ismert lak, megvilá­gított ablakokkal. — Reszketve nyitott be az ajtón s a másik percben férj és nő egymást átölelve tartá. Karácsony első napját és Tamás úr szeren­csés visszatértét a család nagy lakomával ünne­pelte meg, melyből az ízletes töltött káposzta sem hibázott. A jelen volt egykori szombatosok különös jóétvágy által tüntették ki magukat és ez­úttal senki sem mondta közülök, hogy nem eszi a disznó húst. A felköszöntést legelőször a házi­gazda kezdte meg: — E serleget a nagyságos fejdelem és édes hazánkért, melynek jövőre hasznos polgára kívá­nok lenni. És Borsos uram megtartotta szavát. Záradékul, hogy valaki­t. olvasóim közül az elbeszéltek valódiságában ne kételkedjék, ideiktatom Nagy Szabó Ferenc uram saját szavait, ki — álta­lam is kútfőül használt— memorialéjában a fenebbi esemény rajzát következőleg végzi be: „Ezt é­n Nagy Szabó Ferenc láttam és tudom nem mástól hallottam, mert időmben telek ez a tragoedia a szombatosokon.

Next