Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-09-16 / 257. szám
az idén szúrt édes bort déli Franciaországból. 1822 óta nem emlékeznek ily kora szüretre. * Bristolban egy sajátságos per folyt le. Mindennapos dolog ugyanis, hogy egy zsarnok kedvű vagy részeg hajóskapitány egy-egy hajóslegényt elver vagy agyonüt, de ritka dolog az, hogy egy kereskedő hajó kapitánya korlátlan hatalmát utassal éreztesse. Franklin kapitány az „Undaunted“ hajóval egy szokott útcán Calcuttából a jóreményfoka körül London felé, már Calcutta és a fok közt igen kellemetlenné tudta magát tenni utasainak. Ez utolsó ponton egy Krog nevű ügyvéd szállott a hajóra, Angolhonba szándékozván. A kapitány különösen boszonkodván azon, hogy az utasok esténként 8 és 10 óra közt whisteztek, terécseltek és kacagtak, és avval álmát zavarták, fenyegetődzött, hogy 8 órakor minden lámpát el fog altatni. Erre Krogur mint útitársai szószólója lépvén fel a kapitány ellen, kereken oda mondta neki, hogy: „önnek nincs joga az utasokat az ágyba küldeni; önnek felettünk nincs hatalma; az ön hajója egy úszó szálloda, és ön rajta a fogadós.“ Franklin kapitány felségsértésnek vevén e szókat, az egész legénységet a fedélzetre parancsolta, és egy revolverrel fegyverezvén fel magát, így szólott : „ön a hajót ki akarja venni kezemből, de nekem jogom van, önt lázító beszédjéért vasra vezetni.“Ezt meg is tette, és Krog urat fél lábánál fogva egy hét lábnyi vaslánccal a hajóüreg ajtajának küszöbéhez láncoltatta. E helyzetben töltött ez 10 napot és 10 éjt, és lehet képzelni kínjait ez idő alatt, amelyben a hévmérő folytonosan F. 100 fokon állott. Bristolban az esküdtszék elibe vitte panaszát, és ez a kapitányt 375 font sterling kárpótlás fizetésére ítélte. Politikai szemle, elfogadott jelszavak közül egy sem bír valódi jelentéssel, és hogy a „democraták“, „szabadelvűek“, „alkotmányosok“ sat. igazi célja: csak az államjövedelmeket kézbe keríteni és az idegen hatalmaktól elegendő elismerést nyerni, hogy hazájuk újabb meg újabb rongyainak eladását az Egyesült államoknak megalkudhassák, és párthíveikkel a zsákmányban osztozhassanak. Az egyetlen különbség a különböző pártok között abban áll, hogy a szabadelvűek, különböző harcaikban, Amerika rokonszenvét és közvetett gyámolítását fogadták el és kétségkívül jobb helyzetben vannak, mint ellenfeleik, a közelgő feloszlás könnyítésére. Ha Commonfort visszahivatnék, akkor hihetőleg minden nehézség hamar el lenne hárítva. Továbbá a city-cikk megjegyzi, hogy a gyümölcs ugyan tökéletesen érett, hogy azonban a más hatalmakra, mint szintén az Unió belsejében a párthabozásra való tekintet a véget még darab ideig el fogja halasztani. Amerika, Mexikónak akár mint pártfogója, akár mint meghódítója, az utóbbi állam hitelezőivel bizonyosan a legbecsületesebben fogna bánni és azért Angliának semmi oka sincs az Egyesült államok bekövetkezendő hatalomnövekedését irigyelni.“ Valahára megtudták Londonban is a Chinai békeszerződés főpontjait. Ezek röviden megnyitják az egész középbirodalmat az idegeneknek kivéve a Peihón való hajózást, amely különben is csak kicsiny járművekre nézve hajózható. Amily nagyoknak látszanak e nyeremények az első pillanatra, oly kevéssé van ok, azokhoz igen nagy reményeket kötni. A nagy chinai birodalom oly roppant tömeget tud az európai erőlködésekkel szembe állítani, hogy az időszakonként tett erőlködések csak pillanatnyi engedményeket eredményezhetnek. Hisz utoljára is nem tartják meg s avval ismét ott vannak, ahol voltak. Mily kicsinybe veszik az európaiakat a talán, az mutatja, hogy most is, amikor a szokatlan mérvben kifejtett esély után kissé megszeppenteknek hiszik, magukban a békealkudozási okmányokban is mind barbároknak nevezik, és Cantonban folytonosan ölik, üldözik. Jellemző még egy adoma, amely beszéli, hogy az amerikai követ nagy kárpótlásról beszélt, amelyet a cantoni veszteségekért fog követelni, és mikor a chinai kérdte, hogy hát mennyit, egy millió dollárt mondott. Erre a chinai azt felelte: s ez minden ? azt gondoltam, hogy legalább száz millió lesz! Az angolok aztán hír szerint felhasználták e tréfát és valósággal 100 milliót követeltek. Egyébaránt a „Times“ nagyon meg van elégedve, hogy a hadiköltség kárpótlása az angolok részére 3,200,000 font st.-re megy. Izlandból írják, hogy Wiseman bibornoBécs, sept. 3-kán*. Éppen most kezdik meg az előmunkálatokat, azon hat bástya építésére, amely a duna jobb partján Bécs védelmére van tervezve. A félkör végpontjai a Lanhegyi fellegvár az arzenál közelében és a Kahlenberg oldalán levő erősség. Későbben egy állandó híd is fog ván a Tábornál épülni, ezt két hidfő fogja fedezni. A német nyelvészek, tanférfiak és orientalisták tizennyolcadik gyűlése sept. 26-tól 28-ig bezárólag fog Bécsben tartatni. London, aug. 27. „A cityben még mindig Mexikó jövőjét kémlelik, és ha hihetünk a „Times“ city-cikkének, úgy az állítólagos növekedő gyorsaság, mellyel ama szabad állam közeledik feloszlásához , minden oldalú szerencsekivonat tárgya. Don Juan Jose Baes — egyik mexikói szövetség-kerület korábbi kormányzójáról Comonfort alatt, ki legújabb hírek szerint elnökségre emeltetett, így szól a nevezett cikk: „Politikai elvei kétségeseknek látszanak; eddig sem az egyházi párt, sem a határozott szabadelvűekhez nem számították őt, miután azonban a hadsereget az alkotmányos gondolkozásnak ismert Parodi, Raugel, és Traconia tábornokok alá rendelte, sejthető, hogy az új lázzadás az alkotmányos párt javára történt. Mindazáltal nem szabad feledni, hogy a Mexikóban győztes vezérektől a 1'1'A fifítan ali Trmanovil _is______II _ L _ 1_ kenyeret. Ki tudja, meddig tartott volna e vándorlás, ha az év vége felé egy kedvesen csengő hir véget nem vet annak. Hej, a hir különös madár, gyorsan repül s egyaránt utat talál magának úgy a márvány palotákba, mint a nádviskókba, így jutott a két vándornak is értésére, hogy a havasalföldi hadjáratból győztesen visszatért fejdelem a Görgényben fogva tartott szombatosokat, vallásuk elhagyásának feltétele alatt, haza bocsátotta. Az emberek ehez még hozzátették, hogy ő nagysága, ama együgyü levél felett inkább nevetni, mint boszankodni tudott. — Öcsém Péter! szólita meg Borsos e hit hallására nőtársát, talán eléggé megbünhödtünk mi is vétkünkért és vége van szenvedéseinknek. Hát ha haza mennénk? Eötvös rögtön előkereste vándorbotját. Arca lángolt az örömtől s felindulásában alig bírta kiejteni: készen vagyok. Éppen Karácsony szombatja volt, mikor a két magát száműzött Vásárhely közelébe érkezett. Nappal szégyelték bemenni a városba, hanem megszálltak a legvégső házba és ott elvárták, míg bekövetkezett az est, melynek homálya alatt lappangva húzódtak keresztül az utcákon. A fényesen világított házakból kihallott a jó kedv és ők meg nem állhatták, hogy néha ne pillantsanak be az ablakokon. Mindenütt vidám családot láttak, mely gyönyörködött a karácsonyát bámuló gyermekek örömében. — Isten áldja meg bátyám — szóla Eötvös kot Dundalkban nagy ünnepélylyel fogadták. Az utcák virágokkal s zászlókkal voltak kidiszitve; pénteken . Eminentiája nagy közönség előtt szónokolt a Szt Patrik egyházban. Este nagy lakoma, 150 vendéggel, amelyen ezúttal nem felejtették el, a királyné egészségbre inni. Egy telegramm a társulat titkárától aláírva, e szókkal jelenti a tengeralatti telegraph megromlását: „Az igazgatók rendeletéből jelentem, hogy eddig ismeretlen okból péntek sept. 3. reggeli 1 órától fogva Newfoundlandból nem jött érthető jel, hihetőleg rendetlenségbe jött a sodrony egy eddig még nem tudható ponton. Az igazgatók Valentiában vannak, és több tudományos és szakértő férfival együtt vizsgálják a fennakadás okát, hogy segítsenek a bajon. Ily körülmények közt nem lehet szó időpont meghatározásáról, amelyen a telegraph a közönség használatára át lenne adható. Saward György, titkár: Az „egy szálon függő“ egység megszakadt. Turgot marquis kinevezése berni követnek furcsa magyarázatokra ad alkalmat, azt beszélik, hogy James Fazy Genfben, a francia császár kezeibe akarja e várost játszani. Erre a „N. Pr. Z.“ figyelmezteti a porosz kormányt a schweizi követ üresedésben levő helyének betöltésére. Franciaország és Nápoly közt ismét viszály van kitörőben. A sardiniai partőr egynéhány nápolyi halász csolnakot fogatott el, mert Corsika és Sardinia közt, tehát Szárd vízben halásztak, ezek kiadását követelvén a nápolyi kormány, azalatt a corsikai hatóságok értesültek a dologról, és közbevetették magukat, állítván, hogy a halászok nem szárd hanem francia vizekben praevarizáltak, mi lesz a dologból még nincs tudva. Szt Pétervár, aug. 28. Murawief trikot, keleti Sibéria főkormányzóját, az orosz császár amuri grófnak nevezte ki, azon fontos szolgálat jutalmául, amelyet a chinai szerződés létrehozásánál tett. Az orosz cár megparancsolta, hogy a Lei folyó az Amurba szakadásánál egy város alapíttassék, amelynek neve Blagoceszsenszk lesz. Konstantinápolyban már e hó 9-kén érkezett meg Párisból a Dunafejedelemségek szervezete. Egy angol hajón elfogtak egy nőt, aki crinolinejében és kettős fenekű ládájában 5 milliónyi hamis karme-t akart Konstantinápolyba szállítni. A szultán újra megígérte, hogy 75 millió piaszternyi civillistával beéri, sőt még annak felét is magánadósságai törlesztésére fogja fordítni. Ellenben szomorú az a hír, hogy az arab félsziget északi részében forradalom ütött ki, amelynek elfojtására az ottlevő török hadserő nem elégséges. Erre aztán olyan csörtetés keletkezett a bokrok között, milyent a futó ember szokott okozni. Ekkor már Borsos is hátra nézett s az utána szaladóban legnagyobb bámulására Eötvös Pétert ismerte fel. — Hát te öcsém mit keresel itt a vadonban? Péter egyenes felelet helyett, legelőször is bocsánatot kért, hogy mindnyájokat részbe döntötte. — Mit? talán te árultál el? — Nem lesz én bátyám uram, felesé a kérdezett elkeseredve, hanem vigyázatlanságom az oka mindennek. És elbeszélte az egész eseményt hozzá tévén, hogy tovább sem mert Vásárhely közelében maradni s bujdosásra adta fejét.• E szerint édes öcsém ketten bujdosunk. Talán majd csak akadunk egy könyörületes emberre, aki megszán és menedéket ad. Néhány hóval ismét tovább vagyunk. Az erdők elvesztették lombkoronájukat és a mezők virágszőnyegeket; mindenütt, meddig a szem ellát halotti fejér lepel fedi a természetet. Fen a magasban dalos madarak helyett éhes hollósereg kóvályog. A két bujdosó ez idő alatt bejárta fél Erdélyországot. Egyik s másik faluban egy-egy ismerős vagy jó embernél nehány napig megpihentek s azután ismét folytatták utjokat tovább, sehol sem bátorkodván sokáig maradni. Jó nemtörök volt: a magyar vendégszeretet, mely előttük mindig megnyitotta az ajtót és megosztotta velük a egy utca-szegleten — én sietek öreg anyámat megvigasztalni. — Bizony öcsém én is alig várom, hogy az enyimek közt lehessek. Borsos egyedül maradt. Félénken közeledett házához: vájjon ki lesz-e az is világítva, vájjon a családból valaki nincsen-e már a föld alatt ? . . . Végre ott állott előtte a jól ismert lak, megvilágított ablakokkal. — Reszketve nyitott be az ajtón s a másik percben férj és nő egymást átölelve tartá. Karácsony első napját és Tamás úr szerencsés visszatértét a család nagy lakomával ünnepelte meg, melyből az ízletes töltött káposzta sem hibázott. A jelen volt egykori szombatosok különös jóétvágy által tüntették ki magukat és ezúttal senki sem mondta közülök, hogy nem eszi a disznó húst. A felköszöntést legelőször a házigazda kezdte meg: — E serleget a nagyságos fejdelem és édes hazánkért, melynek jövőre hasznos polgára kívánok lenni. És Borsos uram megtartotta szavát. Záradékul, hogy valakit. olvasóim közül az elbeszéltek valódiságában ne kételkedjék, ideiktatom Nagy Szabó Ferenc uram saját szavait, ki — általam is kútfőül használt— memorialéjában a fenebbi esemény rajzát következőleg végzi be: „Ezt én Nagy Szabó Ferenc láttam és tudom nem mástól hallottam, mert időmben telek ez a tragoedia a szombatosokon.