Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-02-14 / 196. szám
Koloszvár 196. Vasárnap febr. 14. 1858. Megjelenik e lap hetenként kétszer vasámít péscszttlirtuklín. Előfizethetni minden postahivatalnál bérmentes levélben vagy helyben a szerkesztői szálláson k. tordautczai 13 sz. alatt, egy évre 13, félévre 6, negyedévre 3 pfttal UNTUL A hirdetések négyszer hasábozott sorának ára 4 pengő krajcár s ezenkívül mindenkori beiktatásért ls. pkr. kincstári adó. Vidéki hirdetésekkel egyszersmind a díj is beküldendő. Az erdő-védelemről *) (Vége.) Az erdő-védelem kötelessége az erdőhatárok biztosítása és a birtok védése. Ennélfogva az erdőőr kötelessége helyreigazitni minden, a határoknál és azok jelei körül észrevett változásokat, hiányokat, mint p. o. a megmozdult határköveket megtapadás által megerősitni s önkényes foglalásokat s egyátaljában minden az erdőtulajdonos birtoki jogainak megrövidítését, már a tény véghezvitelének kezdeténél, azonnal erővel is megakadályozni. (Kényszerű önvédelem jogtalan támadással szemben.) Számtalanok a módok, melyek szerint egy lelkiismeretlen határszomszéd birtokterületét saját határán túlterjesztheti. Legközönségesebbek: az elszántás, a határjelek tovább tevése vagy eltávolítása, azoknak ismerhetlenné tétele s a határ körül előforduló tárgyak elvitele, természetes határok neveinek meghamisítása, minők: hegyzúgok, víz-árkok, legy- és bérc-hátak, halomtetők sat. továbbá a favágás kiterjesztése a saját határokon túl, lassanként irtás és bekaszálás a szomszéd tisztásába, uj utak és ösvények vágása sat. A becses tulajdon megőrzése végett szükséges tehát: 1) Minden idegen birtokfoglalást világosan megismerhető , határjelek (jelesül határárkok) és a csábító tárgyaknak maga idejében eltakarítása (az idegen határon fekvő tisztások lelegeltetése) által előre kell megakadályozni és főleg azon erdőrészeken, melyeknél valamely határos szomszédnak, vagy bármely magában jogigényt támasztanak birtokigényétől tartani lehetne; a birtokjog határzott eljárásait (erdővágatást, művelést, faeladást) tanuk jelenlétében kell elintézni. 2) A tetten ért birtokfoglalás végrehajtását, ha különben nem volna lehetséges, erőhatalommal is meg kell akadályozni. Az erőhatalom azonban csak a szomszéd birtokfoglalási terjeszkedésének meggátlására s nem a már elfoglalt birtok visszafoglalására értendő. ( 3) Azon kisebb birtokfoglalásokat, melyek a tett végbevitele után fedeztetnek fel, tehát tényleg már megtörténtek, a birtokjognak ugyanott gyakorlott határozott tényei által legtöbbnyire meg lehet szüntetni. A felszántott pusztáknak letapadása, a határjeleknek igazi helyekre visszaállítása, valamint a levágott fának, lekaszált fűnek visszavétele, az utak s gyalogutak helyreállítása sat. által az ilyen kihágásokat legtöbb esetben minden további perlekedés nélkül jóvá lehet tenni, mert az ily szomszéd jogtalansága érzetében nem egy könnyen keveri magát perbe. De ez esetekben óvakodni kell minden erőszak és csalárdságtól, mert a P. T. K. 343 §. értelmében ez esetekben a tettes nem csak hogy valódi birtokhoz nem jut, hanem büntetés is érheti. 4) Azon esetekben, midőn — különösen a nagyobb, tetemes erdőterületeknél s pusztáknál — a birtokfoglalás a tett végrehajtása után jön tudomásra s az elsajátított birtokot az irt után visszanyerhetni nincs remény; a tény megtudásától számítandó 30 nap alatt törvényes segedelemért kell folyamodni, hogy a megkárosított, a rendes hosszú perfolyam helyett a birtokháborítás rövid (summás) per*) A szeb. német hiv. lap után, útja jótéteményében részesülhessen (császári rendelet oct. 17-ikéről,849. Korra, lap 12 sz. sat. a Magyar- és Erdélyországot illető Polg. perrendtartás XXVIII. fej.). A valódi (tényleges) birtok fentartásának fontossága általánosabban el van ismerve és érezve, semhogy azt elegendőleg ne kellene méltányolni. Csak a valódi birtoknak van igazi értéke és haszna. S e valódi birtok értéke annyival tetemesb, minthogy minden ily tényleges valódi birtokot a közhatalom mindaddig oltalmaz, mig ahoz más valaki erősebb jogát törvényes után be nem bizonyítja; s minthogy továbbá a törvény minden tényleges birtokosnak megengedi, birtokát mindenki ellen, szükség esetében, erőnek erőt szegezve ellenébe, védeni és minthogy végtére, még az előforduló erősebb birtokjog eseténél is a bizonyításnak nem csak környülményesnek kell lennie, hanem olykor igen nehézzé válik az által is, hogy a tényleges birtokos nem kényszerittethetik arra, hogy kijelentse, mily cím alatt bírja birtokát s igy a bizonyítás egész súlya arra háromlik, ki erősebb jogot követel s kétes eseteknél a törvény mindig a tényleges birtokosnak ad igazat. A bölcs törvényhozás a tényleges birtokállapot elismerésének (ez igen korszerű törvénye által, a nélkül, hogy az illető jogigényeket megrövidítette volna, felszámithatlan bonyodalmak —, zavarok — s alaptalan és mértéket nem ismerő igénytámasztásoknak vette elejét; a perlekedési szenvedély elébe hatalmas zárat tolt s a birtok alapját szilárd birtok állapot által vetette meg. A határvonalban nőtt fatörzsek csak a két szomszédos fél közegyetértésével használtathatnak. (Polg. T. K. 421. §.) Minthogy az egész lég- és földterület, mely a határvonaltól függőlegesen fel- és lefelé elterjed, a földbirtokos tulajdona, az ő lég- és földterületére átnyúlt fakoronák s gyökerekkel, szomszédja ez iránti megkérdezése nélkül, tetszése szerint bánhatik (levághatja). (P. T. K. 422. §.) Ez által a szomszéd előtt is egy csábitó alkalom kihágás kísérletekre, el van hárítva, másfelől mint szónoknak megengedjük, hogy a tömeget nem saját hiúsága, hanem az emberiség magas céljainak sikeresítésére használja fel. S miután tudjuk, hogy a siker nem egy harcnak , sem egy kornak, hanem többszöri küzdelmeknek és időszakoknak műve, miképp ezt a fejlődés története igazolja, mely nem egyéb, mint a folytonos transactiok láncolata: egyes esemény által magunkat sem lehangoltatni, sem felültettetni nem engedjük. Ily előzmények után mi a politika fenebbi definitióját elfogadjuk, sőt tovább folytatólag bátrak vagyunk azt állítani, hogy a politikának is syllogismusa van, melynek nagyobb tétele a múltban, kisebb tétele a jelenben feltalálható, és hogy a kettőnek összeállítása után lehet az exigentiákat feltalálni. Ugyanis habár sem a múlt, sem a jelenkori eseményeknek, mint tekintélyeknek, föltétlenül nem hódolunk, mindazonáltal nem lehet figyelembe nem vennünk azon indokokat, melyek a múltban bizonyos eseményeknek előállítói valának, mely indokok, ha a jelenkorban léteznek, a jövőre nézve is szintúgy hasonnemű eredményt fognak szülni, feltéve, hogy a fejlődött körülményekhez képest a skálának is változnia kell. Mihez képest: az államok akár kül- akár belviszonyaira vonatkozó intézkedések alkalmával az irányt biztosan kitűzni, az eszközöket helyesen megválasztani és az eredményt pozitíve kiszámítni, egyedül csak az eseményeknek az idő és térben miképp fejlődése folytonos és minden oldalú vizsgálása után lehetséges. Valamint a természeti, úgy a politikai élet kifejlődésében sincs ugrás, még a forradalmaknak is, melyek az emberiség fejlődése rendén oly okszerű tényezők, mint az éltető légkör megfrissítése tekintetében a villámok, logikai egymásutánja van, így a népvándorlás által okozott territoriális forradalmat vallásos, ezt politikai váltotta fel, melyet sociális forradalom fog követni, és így tovább. Sőt ezen mozgalmak terjedésének nem csak az idős térben való bizonyos stádiumai, hanem az eszmefejlődés szerinti fokozatai is észrevehetők. Például : a stádiumra nézve tapasztalhatni, hogy az 1789-ki franciaországi forradalom csaknem minden európai hatalmasság coalitióját idézte elő, holott az 1830-diki forradalom a megtámadó Europa helyett a szenvedőlegest látta maga körül, az 1848-diki pedig azt csaknem az önvédelem terére szorította, azon egyszerű okból, mert az amott megtámadott eszmék hullámzása hovatovább mindinkább nagyobb meg nagyobb gyűrűzésekben mutatkozott. Az eszmék fokozottságára nézve megint láthatni, hogy az 1789-ki forradalom tulnyomólag philosophiai, az 1830-diki tulnyomólag politikai, az 1848-diki pedig megint tulnyomólag socialis színezetű volt. Ez utolsó az amazok által vallott szabadság, egyenlőség, népfölség eszméi mellé a testvériségét is, más szavakkal: a politika valódi alapját, a mor a 11 — mely a valódi socialismus és keresztényi communismus, mely nélkül Róma ledől s rabigába görbéd — a megoldandó feladatok közé sorolván. Mindezekből tapasztalhatjuk, hogy a politikában nincs helytmaradás, hanem újabb meg újabb fejlődési korszak és megannyi haladási pálya váltja fel egymást. Megjegyzésre méltó továbbá, hogy a műveltség arányában a forradalmak jelleme is szelídült, így az 1789-diki, 1830-iki és 1848-iki párisi forradalmak közt párhuzamokat téve, kérdésen kívül a kegyetlenkedés hovátovább mindinkább szűnik és a mi ott tapasztaltatok, a forradalmi gyűrűzésekre nézve is tapasztalva lesz.** * Már követett, mert a birtoktalan és mégis földhöz ragadt jobbágyság birtokossá tétele, még pedig egy rögtönös politikai változás és állodalmi eszközlés útján, annyi mint socialis forradalom. Szerk. ** A t. értekező, ha csupán a conversatio kedvéért is, meg fogja engedni, hogy discursusa végén mi is elmondjuk nézetünket a forradalmak ezen állítólagos logikai egymásutánjára nézve. Mi azt tartjuk, hogy az 1789-diki forradalom nem túlnyomólag philosophiai volt —e csak annyiban, amennyiben állítják, hogy a philosophusok megelőző vitái adtak volna legtöbb okot előidézésére; ami csak annyiban igaz, amennyiben ők a megelőzött vagy őket környező tényeket magyarázták és utolsó következéseikig fejtették, de ők minden esetre a tények után cellengtek —, ama forradalom tehát nem túlnyomólag philosophiai, hanem minden azutáni európai forradalmak (Harmad évi folyam*) Discursusok. Aucun ne nie la vértté des principes — personne ne les suit. ' Ségur. (K. H. I.) „A politika az exigentiák tudománya.“ Ám kevesen vannak, kik ezen exigentiák prózai constatirozása által a vizsgálódó észt meggyőzik. Ellenben annál többen voltak mindenkor, kik édes szavaikkal és phrasisaikkal a hiszékeny sziveket magukkal ragadták. Hogy a szónok a státusférfiút népszerűségben túlhaladja, megfogható, mindig nagyobb közönsége lévén a combinálni szokatlan jámbor óhajtásoknak, mint van az idő-, hely és körülmények szerinti lehetőség határait fürkésző okoskodásoknak. Más szavakkal: nagyobb a száma azoknak, akik szívükkel, mint akik fejükkel szeretnek gondolkodni, minthogy kényelmesebb a „kívánatosnak" felsőbb tájékain repkedni, mint a „lehetőségnek" göröngyös utain mozogni. Ebből megfejthető, miért népszerűbbek a mozgalom, az elv emberei, mint azok, kik a rideg tényeket az elvekkel iparkodnak kiegyenlíteni. De azért, mert sok, mit buzgón óhajtunk, be nem telik, sőt az óhajtva vártnak nem ritkán ellenkezője történik, a szív „költői" hajlamát nem gúnyoljuk, sőt azt, mint a szépnek, jónak és igaznak forrását becsüljük. És így a státusférfiúnak midőn egyfelől hibául tennék ki, ha a tömeg által magát felhasználtatná.